Az UHU - Stockholmi Magyar Hétvégi Iskola - egyik vezetőjével, Török Ernővel a stockholmi Magyar Házban rendezett táncház szünetében került sor erre a beszélgetésre. Válaszaiból kiderül, hogy csupán helyi összefogással és aktív részvétellel lehet sikeres gyerekfoglalkozásokat szervezni.
- Rég nem írtatok egyesületi beszámolót a Híradóba az UHU-ról. Miért?
- Igazában a tanáraink leghivatottabbak az UHU-beli munkáról nyilatkozni, de ők nagyon elfoglaltak. Igyekszünk őket kímélni minden elfoglaltságtól, amely nem kötődik az oktatáshoz. Minekünk, vezetőknek kellene beszámolókat írnunk, de most sem értesültünk a lapzártáról. Ha most nem találkozunk itt a táncházban, ez a beszélgetés sem kerül a lapba.
Mikulásjárás a Magyar Házban,
2010 decemberében - Fotó: S.F.
- Mondd el pár szóban, hogy mi is az UHU.
- Az UHU - a stockholmi magyar hétvégi iskola és óvoda - kb. 15 éve működik a Magyar Házban. Legkisebb tagjaink még csecsemők, a legnagyobb diákjaink 12-13 évesek. Ehhez jönnek a szülők. Kéthetente találkozunk, három korcsoportban folyik a munka. A kisebbekkel inkább énekelünk, játszunk, a nagyobbaknak iskolai tevékenységet biztosítunk. Az oktatásnak szerves része a kézműves tevékenység, amely szorosan kapcsolódik a tananyaghoz. Például a hun legendákról lévén szó a gyerekek kardokat, pajzsokat, sisakokat készítenek és díszleteket a színielőadáshoz, amely szintén a hunokról szól, és amelyet természetesen ők adnak elő. Szerencsénk van, kiváló, lelkes oktatóink vannak, akik mindig új ötletekkel próbálják vonzóvá tenni a foglakozásokat: megemlíteném a Sebestyén házaspárt, Indirát és Gábort, György Ullholm Kamillát vagy Nemes Henriettát.
- Hány gyerek jár az UHU-ba?
- Nagy az ingadozás; hol tizenöten jönnek, hol harmican. Huzella Péter szeptemberi előadásán a Magyar Házban – ezúttal is köszönet az uppsalai egyesületnek, hogy megszervezték a trubadúr útját – a közönségre pillantva újólag elcsodálkoztam, mennyi gyerek van, aki nem jár az UHU-ba. Nagy a mozgás, szinte minden alkalommal jön egy-két új család. Nagy a lemorzsolódás is, sokan jönnek párszor, aztán elmaradnak. Minden bizonnyal az UHU is többet tehetne, hogy ez ne így legyen, hisz nem is nagyon tudjuk, miért maradnak el az emberek.
- És mi adja a folytonosságot?
- Van egy stabil mag, akik elkötelezetten járnak évek óta, ez az UHU derékhada. Számunkra az UHU nem csak óvoda-iskola, hanem baráti társaság is, tehát a tevékenységeken kívül is találkozunk. Szerintem ez a nyelv- és hagyományápolás kulcsa. A gyerekeket “helyzetbe” kell hozni, hogy szívesen használják az anyanyelvüket, s ennek legjobb módja a formális oktatáson túl a játék, sport, kirándulás, a barátságok. Igyekszünk minél több “tapadókorongot” adni a gyerekeknek, hogy természetes legyen a magyar nyelv használata.
- Említettél olyan tevékenységeket,a melyek túlmennek a hétvégi találkozásokon. Mik is ezek?
- Egyrészt alkalmi dolgokról van szó, mint közös korcsolyázás vagy bulizás, másrészt szervezett tevékenységről. Immár hagyománynak mondható, hogy évente két tábort szervezünk, egyet télen és egyet nyáron. Ezek jelentősége akkor világosodott meg, amikor kiderült, olyanok is jönnek, akik rendszeresen nem járnak el a hétvégi foglalkozásokra. Egy hosszú hétvége a stockholmi szigetvilágban, vagy egy égész hétre kiterjedő sízés nagyon összekovácsolja a társaságot, ideális alkalom az anyanyelv használtára a hétköznapi helyzetekben – miközben emlékezetes élményekkel gyarapodnak a gyerekek. S nemcsak a gyerekek, hiszen például több felnőtt az UHU-táborban vett először sílécet a lábára. Úgy gondolom, bölcsen teszi a SMOSZ, hogy a hasonló tevékenységeket anyagilag is támogatja. Szerintem a helyileg szervezett, aktív részvételre építő munka a legfontosabb közösségteremtő erő, fontosabb, mint azok a kulturális turnék, amelyek mögött hatalmas munka áll (tisztelet a szervezőknek!) és mégsem tudják kivívni mindenki tetszését.
De mást is említhetnék. Pár éve, mióta sajnálatos módon szünetel a stockholmi cserkésztevékenység, az UHU a gazdája a decemberi bábszínháznak és Mikulásnak. 2010-ben Veress Zoltán is ott volt a Tóbiás és Kelemen stockholmi előadásán.
A Magyar Ház felújításából is kivettük a részünket, a pincében levő (volt) cserkészotthont kifestettük, padlót cseréltünk, így most már ott folyik tevékenységünk java része. Sokan dolgoztak, de egy valakit ki kell emelnem, Fejér Andrást, aki az UHU képviselője a Magyar Ház újjáalakult gondnokságában. Köszönet neki ezúttal is.
- Mondj egy pár szót a gondjaitokról.
- Említettem már, hogy nem tudunk mindenkit megszólítani, csak a töredéke jár közénk azoknak, akiknek a mieinkhez hasonló korú gyerekei vannak. Ez lehet a mi hibánk is, ebben az esetben jó lenne visszajelzést kapni, mit is kellene javítanunk. A másik gondunk az, hogy az UHU-ból kinövő gyerekeknek jelenleg nincs oktatási fóruma.
Sajnos az idén gyerek táncház sem volt. Ezennel üzenünk a Magyar Ház Közösségből azoknak, akik a táncházat szervezik, hogy félévente egyszer tegyék szombat délutánra a táncházat (péntek este helyett), hogy a gyerekeink is táncikálhassanak élő zenére.
- Köszönöm a beszélgetést.
TE