A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

A színes ceruza meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy háromszínű ceruza. Nagyon érdekes ceruza volt, hiszen egyszerre tudott sárgát, kéket és piros színt festeni. De hiába volt ilyen különleges, a gyerekek alig használták. Mindig kisebb testvéreit vették a kezükbe, melyek külön-külön színeztek sárgát, kéket vagy pirosat.

Látta is ez a ceruza, - mely sokkal nagyobb, vastagabb volt, mint a többi, - hogy a gyerekek milyen szép dolgokat színeznek: piros labdát, kék léggömböt, sárga virágot, de felhőt, na­pocskát, sőt még tüzet is.

A gyerekek mindig vigyáztak a ceruzák hegyére, bár néha kitört, és újra kellett hegyezni. Hogy ez milyen érzés, a vastag, háromszínű ceruza soha nem érezhette, - mert az ő hegyét senki nem törte ki. Búsult is ezért, hiszen mindig ott kellett gubbasztania a ceruzás dobozban, egyedül.

Történt egyszer, hogy az oviban nagy rajzversenyt szerveztek. Izgatott volt mindenki, a gyerekek, az óvónéni, de a ceruzák is. Elkezdtek zörögni a dobozban, ki-ki mondta a magáét.

– Engem fognak a legtöbben használni – mondta a piros ceruza – nézzétek! Helyes vagyok, új vagyok, és sok mindent tudok színezni, főleg virágokat.

– Engem még többen– mondta hangosan, szinte kiabálva a kék ceruza – én felhőt, folyót, tavat, tengert színezek, de sok-sok virágot is.

– Én nagyon boldog vagyok, mert én is színezek virágokat, mint ti, de színezni fogom mindenik piros vagy kék virágot is, hiszen a belsejéből gyűjti a méhecske a virágport, és azt a gyerekek mindig sárgára festik. De színezni fogom a napocskát is, mely az éltető meleget adja, hogy a virágok kibújjanak a földből és fejlődve, csodás színbe pompázzanak.

A többi szín is gondolkodni kezdett, vajon őket elveszik-e a gyerekek? Abban megegyeztek, hogy a zöldet sokan kézbe veszik majd, de szürkével, barnával, vagy feketével is fogszínezni sok gyerek. Mindenki várta, hogy az óvónéni elmagyarázza, hogyan kell szépen, ügyesen, csendben, egymásra vigyázva rajzolni, és majd elmesélni, mit rajzoltak. Az óvónéni elmondta a gyerekeknek a hasznos tanácsokat, majd ki-ki hozzáfogott rajzolni. Elkezdődött a verseny!

Rajzoltak tájképet, erdőt, mezőt, virágos rétet, házikót, lepkét, bogarat. Játékokat, labdát, autót, állatokat, cicát, kutyust, malacot - egyszóval mindent, ami eszükbe jutott. Így hátmindenik ceruza boldoglehetett, mert mindeniket használták a gyerekek. Egyeseknek annyiszor kitört a hegye, olyan sokszor hegyezték meg, hogy már alig maradt valami belőle! Csak a háromszínűvel nem rajzolt senki.

– Igaz is, szomorkodott a háromszínű – ki is akarna velem rajzolni? Mit rajzoljon egyszerre három színnel?

Szomorúsága, mintha egyszerre elpárolgott volna, mikor meghallotta a gyerekek beszélgetését. Az egyik kislány egy szép, esőutáni tájképet festett, és szivárványt akart színezni. Bizony megtalálta a háromszínű ceruzát, és sikerült is egy igen szép szivárványt rajzolnia az égboltra. A három szín egyszerre rajzolta a színeket, melyeket könnyű volt kipótolni a szivárvány többi színével.

Örült a háromszínű, de belátta, hogy a gyermekek jobban tudnak és szeretnek színezni külön színekkel. Most már nem is volt annyira szomorú.

Elkészültek a rajzok, az óvónéni megdicsérte a gyermekeket, mind szépen színeztek, rajzoltak, de megakadt a szeme a szivárványos tájképen. Külön megdicsérte a kislányt, aki boldogan mesélte, hogy a színesek között talált egy vastagabb, nagyobb ceruzát, mely három színnel írt, ezért lett szép a szivárvány. Csodálkoztak a ceruzák is, de végül, mindenki boldog volt, hiszen a gyerekek mindannyiukkal rajzoltak.

A csodás, színes gyermekrajzokkal feldíszítették a foglalkozóterem falát, hogy az anyukák, apukák és nagyszülők is megcsodálhassák.

A színes ceruzák boldogok voltak, és mind jó testvérek, szívesen fogadták maguk közé a háromszínűt, aki örömkönnyeket hullatott, hogy testvéreivel lehet. Ettől kezdve, bármit rajzoltak, mindig eszükbe jutott a háromszínű ceruza, és valaki mindig rajzolt is vele, ha mást nem, virágot, szivárványt, vagy sálat, sapkát.

Mit gondoltok gyerekek? Mit lehetne még festeni a háromszínűvel?

Spádáné Veress Ildikó

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. július 07.
Kedves Híradó Olvasók! Kicsi fehér templomotokba Most minden erők tömörülnek. Kicsi fehér templom-padokba A holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükbe biztatás vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Így hangzanak Reményik Sándor Templom és…
Tovább
Vipassana naplók # 2

Vipassana naplók # 2

Könyvespolc 2021. július 07.
Fénydagály (Hétfő reggeli derengés) Én, enyém. Ekörül forog minden. Minden, ami fanyar és haragos és tűz. A mindennapos rituálék tartják egyben a rendszert. Ha bármelyik apró összetevő elmarad, akkor szépen, fokozatosan szétmállik a kiegyensúlyozottság. Sötét kockák lebegnek a levegőben és…
Tovább
Cigonya II.

Cigonya II.

Képzőművészet 2021. július 07.
Középiskolás koromban már valamilyen ismeretségben lehettem a művésszel. Így kellett lennie, mert emlékszem a kitéglázott kis udvarra, ott, abban a sarki házban, ahol Tihamér lakott. A Kőrös-híd felé lehetett arra kijutni. A kis ház még kisebb melléképületében Tihamér nagynénje lakott.…
Tovább
Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Portré 2021. július 06.
Úgy éreztem, a kulturális-közéleti szervezéssel talán többet adhatok vissza a közösségemnek azokból a szellemi javakból, amelyeknek legfőképpen azáltal lettem birtokosa, hogy magyarnak születtem. 1977-ben született Kolozsváron. Régész, történész, közösségszervező, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke. Nős,…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább

Egyesületek

Új szelek a Tavaszi Szélnél

Új szelek a Tavaszi Szélnél

Sok minden nem úgy alakult a tavalyi és az idei évben, mint ahogy megszoktuk, és ahogy a terveink…
Bemutatkoznak a Stockholmban tevékenykedő Magyar Ház Közösség új vezetőségi tagjai

Bemutatkoznak a Stockholmban tevékenykedő Magyar Ház Közösség új vezetőségi tagjai

A Magyar Ház megalakulása óta otthont nyújt és összefogja a Stockholmban és környékén élő és tevékenykedő magyarságot. Dicső…
Történések a Pannónia Klub háza táján

Történések a Pannónia Klub háza táján

Az első és legfontosabb hír, amit a Pannónia Klub kapcsán meg szeretnék említeni, hogy a 2021. április 24-én…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME