A fiam tízéves. Sétálunk, beszélgetünk, meg nagyokat hallgatunk. Új iskolába került, úgy veszem észre, nincs problémája a változással. Azért óvatosan rákérdezek.
- Na, hogy tetszik az új iskola?
- Jó, tetszik.
- Lányok, vagy fiúk vannak többen az osztályban?
- Hát, olyan egyformán.
- Milyenek a lányok? Tetszik neked valamelyik?
- Igen, tetszik.
- Hogy hívják?
- De Papa, neveket nem illik mondani.
- Rendben, igazad van. Hogy néz ki?
- Hát... mint egy lány... van haja...
- És mi tetszik rajta?
- Nem tudom,... hogy lány.
- Szép szemei vannak?
- Papa! Nem vagyok én hülye, hogy a szemeit nézzem!
B. L.