Gőzpöfögészeti tovalöködönc és társai, avagy a nyelvújítás

„Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk

és forró, mint forrongó szellemünk.

Nem teljesült vágy, de égő ígéret,

közös jövő és felzengő ítélet,

nem hűs palackok tiszta óbora,

nem billentyűre járó zongora,

de erjedő must, könnyeinkben úszó

tárogatószó.”

Faludy György

A nyelv az egyik legcsodálatosabb kommunikációs eszközünk. Főként, ha a magyar nyelvre gondolok, amely az anyanyelvem, és egyben az egyetlen, melynek árnyalatait, mélységeit, finom kifejezésmódját igazán ismerem, szinte a zsigereimben érzem. A további nyelvek, amelyeket kisebb-nagyobb mértékben beszélek vagy értek, természetesen szintén nagyon érdekesek, de a magyar nyelvvel nem érnek fel, és nem is tudnak a helyébe kerülni soha. Az anyanyelvnek nincs párja!

Anno, ez a csodás nyelv nem egészen így nézett ki, mint amilyen formában ma használjuk. Számtalan változáson ment át az évszázadok során, és én most nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, és elvenni nyelvész barátaim kenyerét. Egyetlen érdekes momentumról, a nyelvújításról írnék, ami személy szerint nagy kedvencem, és szeretném megosztani veletek a vidám vetületét.

A nyelvújító mozgalom mintegy száz évig, Bessenyei György fellépésétől (az 1770-es évektől) egészen a Magyar Nyelvőr megjelenéséig (1872) tartott. Ez idő alatt sok-sok új szó épült be szervesen a mindennapi szóhasználatba. De volt nagyon sok próbálkozás, melyeket kivetett magából a nyelv (sajnos vagy Istennek hála, ezt mindenki döntse el maga). Ezek egy része nagyon vicces, mások pedig igazán találónak tűnnek ennyi idő távlatából is. Íme, néhány örökzöld és személyes kedvenc a megmosolyogtató kategóriából:

·                     gőzpöfögészeti tovalöködönc – gőzmozdony         

·                     nyaktekerészeti mellfekvenc - nyakkendő

·                     egyen-billengészeti körduplány - kerékpár

·                     megkönnyebbülészeti körguggolda - árnyékszék

·                     orrfuvolászati négyzetrongy - zsebkendő

·                     foltos nyakorján - zsiráf

·                     fiahordó górugrány – kenguru

 

Hát nem felettébb szórakoztató szavak ezek? Csak képzeljük el, hogy az iskolába megérkezünk biciklivel és az első mondatunk így szól:

 „Huh, szevasztok, egyen-billengészeti körduplánnyal jöttem, nem tudtok adni egy orrfuvolászati négyzetrongyot, mielőtt megkeresem a megkönnyebülészeti guggoldát?”

Szerintem meglehetősen mókás lenne, ha ilyen szavakat még használnánk a köznyelvben, de mindenki döntse el maga. Alább még egy két nyelvújítás kori kifejezést olvashattok:

·                     csucsag - piramis

·                     popont - kettőspont

·                     napirmány - napilap

·                     szemintet - kacsintás

·                     életfekvés - sors

·                     táncadalom - bál

·                     mondolat – beszéd