Miért van szükségünk az ünnepekre?

A kérdésre szinte magától adódik a közhelyszámba menő válasz: azért, hogy megszakítsuk a hétköznapok egyhangúságát, hogy megpihenjünk, hogy emlékezzünk. Felemelő érzés történelmünk nagy eseményeit felidézni, vagy egyházi ünnepeinket megtartani, mivel az emlékezés szerves része önmegerősítésünknek.

Az ünneplésnek van azonban egy másik vetülete is: valahányszor egy történelmi sorsfordulót idézünk fel, küldetést vállalunk, hogy múltunk ezen mozzanatának a bemutatásával is hírt adjunk magunkról a nagyvilágnak. Fokozottan érvényes ez most, a trianoni átkos döntés évfordulóján, amely ünneplés helyett a cselekvő emlékezésre szólít. Irodalmi összeállítások fájó-keserű hangulatán túlmenően meg kell ragadnunk a kényszerűen kínálkozó alkalmat arra, hogy megértessük itteni, többségi környezetünkkel a valamikori nagyhatalmi döntések következményeit: szétszórtságunk okát a Kárpát-medence államaiban, a nagyvilágban. Szólnunk kell a diktátum máig ható, magyar közösségeinket sújtó következményeiről: a kassai Malina Hedvigek meghurcolásáról, a temerini fiatalok szenvedéséről, a vereckei emlékmű meggyalázásáról.

Ha a tények bemutatásával megértetjük nemzeti-területi feldaraboltságunk hátterét, akkor reményünk lehet arra, hogy a befogadó államaink közvéleménye megérti azokat az autonómia törekvéseket, amelyeket a Kárpát-medence magyar kisebbségei fogalmaztak meg, és amelyek eddig az utódállamok és az úniós államok értetlenségébe ütköztek. Ha ez sikerülne, akkor lelkiismeretünk június 4-én– bár egy pillanatra – ünneplőbe öltözhetne.

A ´90-es évek fordulatával sokan úgy vélték, hogy az emigráció, elveszítette korábbi nemzetpolitikai szerepét, és legfennebb a peremvidéken tengődő kulturális közösségként élheti tovább a napjait. Bizonyítsuk be a kétkedőknek (de önmagunknak is), hogy képesek vagyunk újrafogalmazni nemzeti hovatartozásunkból eredő feladatainkat, és azokat közös összefogással – amire különben ünnepeinken oly sokszor szükség lenne – eredményesen végezni. Jövőre, a trianoni döntés 90-ik évfordulóját így tegyük mindenki számára a mához és jövőhöz szólóan tanulságossá.

A Híradó