A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Monumentális képek festőnője

Ezúttal egy svédországi képzőművészeti jelenségről szeretnék beszámolni úgy, ahogyan én látom. Számomra új jelenség maga a téma, a „nőművészet” mint politikai fogalom, és a graffiti, mint festészeti műfaj. Ahhoz a művészgenerációhoz tartozom, amely a nyolcvanas években fejezte be egyetemi és posztgraduális tanulmányait. Bennünket nyilvánvalóan nem érinthetett még meg a graffiti mozgalom, mivel ez csak később, a kilencvenes években bontakozott ki. Tanárként azonban mégis kapcsolatba kerültem ezzel a világgal. Egy barátomnak köszönhetően 2014 őszén felhívtam a művésznőt, amikor az „alkotó iskola” program keretében graffiti festőt kerestünk munkahelyemen. Azonnal igent mondott, és a következő héten már be is mutathattam tanítványaimnak, amikor rövid látogatást tett Strömstad városában. Az iskola igazgatója azonban nem vállalta építési engedély beszerzését a monumentális festményhez, ezért beltéri felületet választottunk. A képzőművészeti szakkör diákjai, Carolina asszisztense, Daniel segítségével az egyik hosszú folyosó falát festették színesre az előírt, Emberi Jogok témájára megalkotott motívumokkal.

Fotó: Urbán Attila

Vegyük számba mit ír hősnőnkről a mindenkori megbízható világhálós forrásunk, a Wikipédia:

Carolina Alexandra Falkholt, álnéven Blue, 1977. március 4-én született Göteborgban. Svéd művész, graffiti alkotó és zenész. Néha önelnevezésként használja a saját maga alkotta, csúfondárosan, önironikusan a grafitta kifejezést, amely a „fitta” szóra (női nemi szerv svédül) rímel.

 

Fotó: Urbán Attila


Életrajza:
Carolina Falkholt a Dalslandi Dals Långeden nőtt fel, Chris és Carin Falkholt szakácsok lánya. Tinédzserként költözött Stockholmba, hogy a Waldorf Iskola Kristofferskolan-ban tanuljon. Ugyanakkor kezdett graffitit festeni Blue álnéven. Az 1990-es évek közepén New Yorkba költözött. Ő lett az egyetlen svéd tagja, a „The Fantastic Partners és a Hardcore chickz”-nek. Olyan graffiti művészekkel dolgozott, mint Sento és Lady Pink, és többek között azáltal tartotta fenn magát, hogy a New York-i Rawkus lemezkiadó számára festett képeket a város különböző pontjain. Az ezredfordulón már ő volt Svédország egyik leghíresebb, nemzetközileg is ismert graffiti művésze. Négy évet töltött New Yorkban, majd visszaköltözött Svédországba, és letelepedett Göteborgban, ahol jelenleg is dolgozik.

 

Fotó: Urbán Attila


Amellett, hogy a spray-vel fest és rajzol, Carolina Falkholt kollázst, szobrokat, installációkat, filmeket és a fényképeket készít, és előadásokat is tart. Több projektben is felhívást tett közzé, az együttműködés különböző formáit javasolva más művészeknek, zenészeknek, a nagy nyilvánosságnak és szervezeteknek.

 

Fotó: Urbán Attila


2010-ben Falkholt megvalósított egy nagyprojektumot Graffiti Mariestad elnevezéssel, amely Mariestad kikötőjében most lebontott siló körül zajlott. Mielőtt az épületet lebontották volna, néhány hónapig a homlokzatot festették, miközben különböző  tevékenységek zajlottak a siló környékén. Több mint 30 graffiti művész vett részt a projektben, többek között, UG, Rubin és Dwane, zenészek, táncosok, művészek, száznál több grafikus a serdülők közül, és a projekt eredményeként a világ egyik legnagyobb graffiti festménye jött létre. A Graffiti Mariestad azt eredményezte, hogy Falkholt kapott egy megbízást, hogy a lebontott siló anyagainak a beépítésével hozzon létre egy köztéri szobrot Mariestadban. A tizenkét méter magas szobor T.E.S.T. 2011 júniusában avatták fel, és egy Mariestadba bevezető autóút mellett állították fel.

 

Fotó: Urbán Attila


Carolina Falkholtnak önálló kiállításai voltak a göteborgi Művészeti Múzeumban, a Dalslandi Steneby Műcsarnokban és a Klippan Műcsarnokban Skåneban. 2012 folyamán Falkholt egy projektumba kezdett a kísérő nélkül érkező kiskorú menekültekkel és Mariestad, Töreboda és Gullspang önkormányzatainak közreműködésével, amely többek között egy alkotáshoz vezetett, Otthon címmel. 2013-ban az egyik résztvevője volt a Svéd Televízió Képzőművészeti puccs című műsorának, ugyanabban az évben összeállította és részt vett Az elöltöltős rakodógépek című kiállításon a Röda sten (Vörös Szikla) műcsarnokban, Göteborgban. 2013-ban a Festis üdítő cég két speciális üveget dobott piacra az ő motívumaival, és egy kiterjedt falfestmény projektumot kivitelezett az albániai Durres városában. Ugyanebben az évben részt vett még az X-Border Bienállén a Tűzfal projektumban Severomorsk, Rovaniemi és Lulea városaiban, és elkészült 16 méter hosszú falfestménye, a Wet Paint a Stockholmi Kulturhusetben. Más graffiti művészekkel együtt dolgozva még egy, nagy vitát kiváltó műve készült el ebben az évben a Halmstadi Söndrum Iskolában.

 

Fotó: Urbán Attila

Mi is okozta a vita tárgyát? Carolina saját bevallása szerint, más svédországi nőművészekhez hasonlóan feminista. A női testiséget állítja, félre nem érthető naturalitással, alkotásainak középpontjába. Több köztéri munkáján anatómiailag korrekten megformált tárulkozó női lábakat látunk, vaginával, esetleg ánusszal. Ez a testiség sohasem vulgáris, és nem pornográf, mégis sokakat irritál ez a fajta szembesülés/szembesítés a testi valósággal. A művésznő saját megfogalmazása szerint szándékosan provokál. Szerinte ugyanis a mindenütt látható, rengeteg fütyi-firka társadalmilag teljesen elfogadott, míg a női megfelelője nem. Magam részéről nem túl sokat tudnék ezekhez a gondolatokhoz hozzáfűzni. Visszaemlékezve a gyerekkorom iskolapadjainak firkáira, eszembe jut a jellegzetes rombuszforma, ami, azt hiszem, magyar kultúrkörben teljesen elterjedt. Egy-két svédországi iskolában viszont a képek okozta reakciókat látva sajnos, a művészet nagy kárára, úgy döntöttek, hogy ezeket a képeket lemeszelik.

Csikós Tibor képzőművész

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME