A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

A huszonöt éves 100 Tagú Cigányzenekar ismét Göteborgban járt

 
Előre szeretném bocsátani, hogy magam is zenész vagyok. Sok évvel ezelőtt a Magyar Rádiónak népizenekari hangszereléseket (is) készítettem, tehát tudom, miről beszélek. Ezen kívül itt, Skandináviában, főleg Svédországban, több mint ötven városban zongoráztam-énekeltem, több városban éveken át újra és újra. A zenész szeret produkálni, ezért rendkívül lealacsonyítónak éreztem, amikor néha-néha gratuláció gyanánt ezt kaptam: „Ja, te magyar vagy, neked benne van a véredben!” Ilyenkor megjegyeztem, hogy amit hallottak, azt nekem azért meg is kellett tanulnom. Nem tudom, hogy értették-e, miért mondom.
 
hiradokep (4).jpg
A 100 Tagú Cigányzenekar göteborgi hangversenyéről - Egyesületi fotó
 
Hát pontosan így van ez akkor is, amikor azt mondják, hogy a cigánynak könnyű jól muzsikálni, mert benne van a vérében. Igen, a tehetség. Azután, sajnos ezeknek többsége - éppen úgy, mint nem-cigányoknál -, ehhez a tehetséghez nem tanul semmit, hanem „megnemértettként” éli le az életét ezernyi társának sorsán osztozva.
 
Azután vannak pár ezren olyanok is, akik a veleszületett tehetségen igenis túlmentek. Ezek közül járt felénk száz: 2010. november 27-én ismét Göteborgban aratott sikert az idén éppen huszonöt éves 100 Tagú Cigányzenekar.
 
Igaz, hogy ekkora zenekar és mégis kotta nélkül játszanak. Kívülálló számára ez „gyanús” lehet, pedig hallgassuk csak: minden a helyén van. Szólamok, harmóniák, tempók és előadásmód pontosan olyan, „mint az eredeti”. Irdatlan sok egyéni és közös gyakorlás kell hozzá, hogy egy zenekar, mint „a 100-tagú” eme huszonöt év alatt öt kontinens ezer koncerttermében arasson sikert, bekerüljön a Guinness Rekordok könyvébe, 2005 óta máris hungarikum. Ebben a zenekarban 57 muzsikus részesült állami és szakmai kitüntetésben amellett, hogy maga a 100 Tagú Cigányzenekar is számos magas kitüntetéssel büszkélkedhet. Első itteni fellépésük és a mostani is hatalmas siker volt. A közönség gyakran állva tapsolt és elragadtatott kiáltások, sikolyok hangzottak innen-onnan. Ámultunk, hogy a hegdűsök-prímások, akik többségének otthon saját zenekara van, itt egymás után jöttek előre és kápráztatták el tudásukkal, virtuozitásukkal a többnyire svéd közönséget. Klarinétosok, csellisták, a tizenegy nagybőgős, a hat cimbalmos hangszeres tudását bármely világhírű koncertmuzsikus megcsodálhatja és meg is csodálja, ha erre mód kínálkozik (legendák keringenek ilyen elámult hegedűművészekről).
 
Egyetlen göteborgi hírlap, így a Göteborgs Posten sem írt a koncertről. Sem három évvel ezelőtt, sem most...
 
A sok-sok virtuóz közül ki kell emelnem a többszörösen kitüntetett cimbalmost, Ökrös Oszkárt, aki egy-egy dzsessz-harmóniával, de soha nem stílusrontó módon úgy elkápráztatott, hogy első alkalommal szinte felugrottam tapsolni, de rájöttem, hogy a közönségből legtöbben nem értenék, miért teszem ezt.
 
Ha visszagondolunk erre az estére, eszünkbe kell jusson, hogy az egész koncertet átszövi egy állandó koreográfiai munka. Hangszercsoportok állnak fel, vagy jönnek előre, hangszerek „párbajoznak”, viccelődnek, néha a közönséget is bevonják ebbe a közös játékba és mindig mindenki mosolyog, mert hiszen „egyszerű dolgokról” van szó.
 
A szünetben beszélhettem a zenekar művészeti vezetőjével, „Buffó” Rigó Sándorral, akinek már fia is a prímások között hegedül. „Buffó” elmondta, hogy legfontosabb céljuk és örömük, hogy ez a zenekar az igazi művészettel mutathassa be értékeit. Ekkora zenekart, ennyi hangszert szállítani nem olcsó mulatság, így – bizony nem árt, ha a zenekar tagjainak lehetőleg állandó otthoni zenei elfoglaltsága is van. „Beke” Farkas Nándor főtitkár az eredményes huszonöt év után továbbra is bízik sikeres jövőben, hiszen éppen az ő kezdeményezésére a „100 Tagúnak” serény részét képezik azok a konzervatóriumba és főiskolára járó fiatalok, akik a 100 Tagú Cigányzenekar Ifjúsági Cigányzenekara néven már önállóan is működnek.
 
Sajnos, a zenekar alelnökével, Lendvai „Csócsi” Józseffel nem volt alkalmam beszélni, pedig szívesen megköszöntem volna állandó vidám mosolyát és azt, hogy a közönséget az egész koncert alatt partnerként kezeli.
 
A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör és a Koncerthuset jó kapcsolatának köszönhetően idén is – ugyanúgy, mint három évvel ezelőtt - sok tagunk jutott kedvezményhez: 240-en kaptak a pénztárinál jóval alacsonyabb áron belépőjegyet.
 
Kivánjuk a „100 Tagúnak”, hogy még sok-sok évig kápráztassák el a világ összes kontinensének koncertlátogatóit, mert minden fellépésük feledhetetlen élmény. A külföldön élő magyarok számára pedig egyértelmű büszkeség...
 
Ezen is érdemes elgondolkozni.
 
Maróti László
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. október 24.
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Tovább
Egy elfelejtett, igaz ember

Egy elfelejtett, igaz ember

Könyvespolc 2024. október 24.
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
Tovább
Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Képzőművészet 2024. október 24.
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME