Belátom, hogy öregszem, de nem egészen biztos, hogy ezért tartom a manapság fellépő művészek többségét annyira hangosnak. Mintha minél magasabb decibellekben látnák a siker egyik feltételét. A bálokon a tánczene szinte elviselhetetlen hangereje mellett már akár le is szokhatunk a baráti beszélgetésekről, fülbe súgott szerelmi vallomásokról. Még magyar operett dalokat is hallottunk itt, Göteborgban, feleslegesen nagy hangerővel. Ugyanakkor azt még én is belátom, hogy az 50-es évek Rock’n Roll-jait, napjaink diszkózenéjét nem lehet dudorászva előadni. Ezekhez hangerő kell. És akkor jön Bródy János - a magyar rockzene egy legendás alakja -, aki gitározik és énekel nekünk majd két órán át anélkül, hogy egy igazán rock-hangerejű dal, vagy gitárszóló miatt titokban be kellene dugnunk a fülünket. Megállt közel a mikrofonhoz és beszélt, mesélt, énekelt, mintha éppen ott ülnénk mellette. Ismétlem: majd két órán keresztül! Amikor az est szünetében erről említést tettem neki, meg is mondta, hogy semmi értelmét nem látja vásári kikiáltó módján árulni a maga írta dalszövegeket, dalokat. Alkalmat kell adni a közönségnek, hogy ne csak hallja, értse is a dalok szövegét, hiszen azért íródtak.
Bródy János Göteborgban, Evert Taube szobránál
Fotó: Attila the Hun
Amikor megjelent a dobogón, egy kissé nevetséges gondolat suhant át bennem: na, igen, ez ő. Persze, hogy ő, hiszen tudtuk, hogy mire váltottunk belépőt, de akkor is: na, igen, ő Bródy János.
A műsor előtt Csata Attila, a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör elnöke, egyetértett Bródy Jánossal, hogy kétszer harminc perces félidőre méretezett műsora (amely a világ sok más magyar közönsége előtt már sikert aratott) Göteborgban se lesz majd se túl kevés, se túl sok. Nem akarok dicsekedni, de nálunk, Göteborgban, kétszer ötven percre húzódtak ezek a félidők. Pedig Bródynak egy dalt sem kellett megismételnie, ugyanis bőven volt tartaléka...
A göteborgi magyar közönség azonnal ráismert a régebbi dalokra és együtt énekelte azokat Bródy Jánossal. Teljesen érthető, hogy a koncert végén mindannyian felállva tapsoltuk az előadót.
Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy hazánkban a háborús utáni romeltakarítás a hároméves terv keretében zajlott. A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör most érkezett el egy saját „hároméves terv” megvalósításának a végére, amelyben a magyar pop-rock hírességeiből hívott meg néhány leg-et. Elsőként a Tolcsvay-triót, azután Varga Miklóst Athinával, az énekesnővel. A szinvonalas három év utolsó eseménye Bródy János meghívása volt.
Bródy János est Göteborgban –
Fotó: Bánovits András
Bródy János 1946-ban született. Nevét a hatvanas évek elején ismertük meg. Az Illés együttesben 1973-ig, majd 1984-ig a Fonográf együttes tagjaként láttuk igazán nagyon gyakran. De éppen ilyen rendszeresen találkozhattunk nevével Koncz Zsuzsa vagy Halász Judit lemezeinek műsorlistáját böngészve.
1983-ban mutatták be a Szörényi Leventével közösen írt rockoperát, az István, a királyt. Bródy János művészetét a legmagasabb állami kitüntetésekkel jutalmazták. A Liszt Ferenc-díj és a Kossuth-díj után a Magyar Köztársasági Érdemrend birtokosa lett.
Többször elhangzott már, hogy úttörő szerepe van a magyar nyelvű rock megteremtésében. Mintegy 600 verset, dalszöveget írt. Ezek többsége nem a mindennapi, könnyed tánczene műfajában igyekszik figyelmet kelteni. Nem véletlen, hogy igazi, fontos mondanivalóval átfűtött dalai miatt a hetvenes évek elején államellenes tevékenységgel is megvádolták. Jellemző, hogy tartalmas szövegei legtöbbször versként is megállják helyüket. Ezek közül mintegy 100 olvasható majd abban a verses kötetben, amely Ne várd a májust címmel jelenik meg hamarosan. A kötetet CD melléklettel együtt adják ki.
A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör vezetőségének a szándéka, hogy hasonlóan nívós rendezvényekkel örvendeztesse meg a göteborgi magyarokat és azokat, akik több-kevesebb rendszerességgel utaznak el hozzánk magyarul vígadni, könnyezni és emlékezni.
Maróti László
Göteborg