bambuszerdő

A bambuszerdő zöldes, elmosott hátteréből egy szálra fókuszálunk most: rávetül némi visszafogott (reflektor)fény. A tömegből kiváló individuum. Ehhez az elkülönüléshez szükséges a hátteret adó tömeg is. Egyik a másik nélkül nem lehetne ilyen szép. És a megragadott egyedülvalóság sem tűnne fel, sem létezhetne az egymás mellett sorakozó bambuszszálak sokasága nélkül. Fény. Árnyék. A jelenléted a hiányodban.

Írta és fotó: Antal József

Sziszüphosz

Hetek alatt felgörgetem a sziklát a hegy tetejére
A csúcs már a mennyeket súrolja,
Elkeseredve kérdezem, hogy mi értelme van?
Az univerzum, és a hideg csillagok közönyösen hallgatnak...
Az istenek rég eltűntek, a lenti emberekkel sem tudok beszélni
A szikla visszazuhan a kiindulópontra...
Lehetséges, hogy most már egyszerűen csak elsétálhatnék...?

Írta: Kozsák Rudolf Árpád