Idestova harminckét éve annak, hogy férjemmel Stockholmba érkeztünk két fiunkhoz, szüleimhez, legutolsó napjaiban hagyva magunk mögött ceauşescu rettegett „aranykorát”. Feldőtő Emese és Sándor akkor már Stockholmban éltek, s ezért az én tudatomban úgy hozzátartoztak Svédországhoz, mint a pirosra festett dalai falovacska vagy a nyári napfényes éjszakák. Akármerre jártunk, bármit csináltunk, mindenütt jelen voltak: a Magyar Ház rendezvényein, a gyerekfoglalkoztatásokon, a Karolinska intézetben, ahol Sándor dolgozott, a lakótelepen kutyasétáltatásnál. Bevallom, hosszú ideig féltem is egy kicsit Emesétől, egyenes kérdéseitől, leplezetlen véleménynyilvánításától, határozottságától, mindazoktól a tulajdonságaitól, amelyek a későbbiekben olyan hasznosnak bizonyultak az összes szerepkörben, amelyeket magára vállalt. Ugyanakkor Sándor hihetetlen bölcsességgel és érzékenységgel simította el minden olyan kijelentését, megnyilvánulását, amelyek talán a kelleténél élesebbre sikeredtek.
- Bereczky-Veress Biborka
- Találatok: 1311
Bővebben: Évtizedek egyetértésben. A magyar közösség szolgálatában
