Gyújtópontban

Emlékezzünk az 56 éve történtekre! - Gérecz Attila (1929.11.20.–1956.11.07.)

„Így bocskorosan úgy-e megnevettek, hogy márványt törni hegynek indulok?

A számon pimasz mosolygás a jelszó, füttyöm csibészes: én is feljutok!”

Ezzel a verssel – Így bocskorosan – kapcsolódik Gérecz Attila 1954-ben a váci börtönben az elítéltek körében már meglévő irodalmi körhöz.

Az emlékezések, évfordulók idején emlékezünk a volt barátra, rabtársra, hősre, költőre, visszapillantva igen rövid életére. Íme néhány költemény, gondolat a rabról, a szabadságharcosról, korunk és irodalmunk egy igen nagy egyéniségéről.

A börtönökben sokan, nagyon sokan ismerték, találkoztak, dolgoztak együtt vele, sőt olvasták verseit, amelyeket szökése előtt és után írt, hol az egyik, hol egy másik börtönben. Egy csonk ceruza és wc-papír elég volt, hogy nagyot, nagyon nagyot alkosson, hogy egyik legnagyobbikunk legyen az idők folyamán. Ma az irodalom kritikusai Petőfi, Radnóti után őt említik. Negyvenhárom versével, huszonnyolc műfordításával és egy prózai írásával beírta magát a magyar költők nagyjai közé, azok első sorába.

: Pap Iván; 2012. október 02.; Találatok: 3401

Bővebben: Emlékezzünk az 56 éve történtekre! - Gérecz Attila (1929.11.20.–1956.11.07.)

Emlékezzünk az 56 éve történtekre! - Kecskési–Tollas Tibor (1920.12.21.–1997.07.19.)

Emlékezzünk volt rabtársunkra, barátunkra, a költőre, az 56-os emigráció kiemelkedő alakjára, Kecskési–Tollas Tiborra, halálának 15. évfordulója alkalmából.

Valószínű, hogy több százan találkoztak vele a bányában, a Gyűjtőben és Vácott. Kilenc éves fogsága alatt sokan megismerték, barátai lettek és kapcsolatuk biztos, hogy a végsőkig tartott. Nem volt nehéz vele szót érteni, mert Tibor a börtönben is mindig lelkes volt, optimista, előrelátó, erről versei is tanúskodnak.

Megértő, bátorító, szolidáris rabtárs, barát! Talán már akkor élt benne az a gondolat, amit évekkel később így írt meg: „Így lett halálig küldetésem: / élő sípokba fújtatom /az Úr lelkét és idegenben / minden ház így lesz otthonom”

Tibort 1954 nyarán ismertem meg Vácott. Ő akkor trogeros volt P. Rudival, B. Gézával és olykor Sz. Sanyival. A gombokat hordták, vitték az üzemből a varrodába. Ők voltak az „Elefántok”. Őket két naponként Pöttyös szaki kísérte. (Pöttyös nagyon rendesen viselkedett 56-ban, kitörésünk alkalmából. A kapuban, ahogy elhagytam a börtönt, még a lövöldözések előtt kezet is fogtam vele, megköszönve a jó kapcsolatot az évek során.)

: Pap Iván; 2012. október 02.; Találatok: 3598

Bővebben: Emlékezzünk az 56 éve történtekre! - Kecskési–Tollas Tibor (1920.12.21.–1997.07.19.)

Összefogás a Híradó megmentéséért!

A Svédországi Magyarok Országos Szövetségét, a Híradó szerkesztőségét is utolérte a gazdasági válság. Jelenleg a nyomdai és postai költségek finanszírozása a legnagyobb problémánk. A SMOSZ az Ungdomsstyrelsetől kapott támogatás összegének mintegy 25%-val támogatta a lapot minden évben. Mivel ennek a támogatásnak az összege is csökkent a SMOSZ felé, így a költségek már az Országos Szövetség erejét is felülmúlják. Ám ha a TI segítségetekkel megalakulhatna a „Híradó Baráti Köre” nevű társaság, az részben helyreállíthatná a lap pénzügyi egyensúlyát.