A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Undor

Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely Sartre egyik főműve és a huszadik századi vezető filozófiai irányzat, az egzisztencializmus egyik alapvetése. Valahogy felkeltette az érdeklődésemet, talán legfőképp írójának – aki nem mellesleg az előző század egyik legnagyobb filozófusa volt – életvitele miatt. Annie Cohen-Solal – Sartre életrajzírója – szerint a filozófus „a következő drogokat fogyasztotta napi rendszerességgel: 2 doboz cigaretta, pipadohány, egy liter alkohol, kétszáz milligramm amfetamin, barbiturátok, koffein, tea és nehéz, fűszeres ételek. Elképzelhetjük, hogy mekkora feldolgozatlan stressz és frusztráció munkált ebben az emberben, akinek folyamatosan pörgött az agya és félt az egyedülléttől.” Később életének egy olyan szakaszában, ahol pszichoanalízisre járt korának egyik híres szakemberéhez, találkozott a Peyote kaktusszal, amit a közép-amerikai indián kultúrákban szent növényként tisztelnek és sámáni felhasználása során hallucinációkkal kísért, a tudat mélyebb rétegeiben, a valóság határait feszegető utazásokat tesz lehetővé. Sartre részese volt egy ilyen élménynek, ami hetekig hatással volt rá és szimbólumai ebben a regényben is megjelennek.

Nagyon érdekesnek találtam, hogy a jelen emberének a létről való gondolkodását ekkora mértékben befolyásoló, a fogyasztói társadalom elidegenedett lélekállapotát feltáró intellektuális vonulat ilyen forrásból ered, ezért belekezdtem a regény olvasásába.

 

De mielőtt rátérnék, tisztázzuk, hogy mi is az az egzisztencializmus.

„Filozófiai irányzat, mely az I. világháború ideje alatt fejlődött ki a korabeli Németországban, s forrt ki végül a II. világháború után, Franciaországban. Legnagyobb képviselői Søren Aabye Kierkegaard, Martin Heidegger, Karl Jaspers és persze Jean-Paul Sartre. Az egzisztencia elsődlegességét hirdeti az esszenciával szemben, megfordítva ezzel Arisztotelész tanítását. Filozófiájuk szerint az egzisztencia jelenti magát a lényeg megvalósulását, s ellenben az esszenciával, individuális és egyedi. Az emberek alapvetően szabadnak születtek, ezért lehetőségük van önmaguknak lenni, »megalkotni« önmagukat. Ennek az alkotásnak pedig, tartalmi kritériumok híján, alapja a semmi, amely az egzisztencialisták egy kulcsfogalma. Egyik legnépszerűbb változata szerint az egzisztencia a semmi felé irányuló lét, mely tisztában van saját létének végességével, halálával. Pontosan emiatt az egzisztencializmus számára a pozitív kimenetelű célok megfogalmazása igencsak nehézkessé válik, a korszakproblémák leírása azonban virágzik ez idő tájban.”

 

„Úgy kell írni, ahogy az ember tolla a papíron fut; nem kell keresgélni a szavakat” – írja valahol naplójában Antoine Roquentin, a könyv főszereplője és valóban így érzi az olvasó, amint belép e már-már olykor dagályosnak ható, végeláthatatlanul egymásba folyó, elvont képekkel hömpölygő labirintusjárásba. Egy alternatív valóságba ránt magával, melynek hatása átszüremkedik a saját szubjektív realitásunkba. Mintha a súlyos szimbólumok áttörnék a határaikat és a könyv lapjairól átkerülnének a novemberi szemerkélő esőbe, amit megvilágít egy utcai lámpa sárga fénye, ahogy felnézek a könyvből időnként olvasás közben.

Minden este ezzel zárom a napot elalvás előtt, és minden alkalommal érzem azt a fura, tompa, letaglózó hangulatot, ami gyakran megmagyarázhatatlanul szinte felháborít, zsenialitása mégis ragad magával tovább. Nem lehet vele haladni, gyakran visszalapozok, mert ebben a formában és mennyiségben emészthetetlenek az egymásba fűzött szavak. Gyakran fog el az érzés, hogy minden mondat filozófiai alaptétel. Aztán elkezdem utálni, annyira távol áll tőlem ez a látásmód, annyira kétségbeejtő e minden varázslatától megfosztott világ permanens magánya, céltalansága. Nyomasztó, mégis fájdalmasan szép. „Az Undor nem bennem van: érzem, hogy ott van a falon, a nadrágtartón, mindenütt körülöttem. Teljes egységben van a kávéházzal, én pedig benne vagyok.” Történetről nincs is szó, csupán történetekről a semmiben.

 

„Antoine Roquentin szinte megszállottjává válik a gondolatnak, hogy az általa megtapasztalt, megélt valóságnak valójában semmi köze azokhoz a jelentésekhez és értékekhez, amivel felcímkézték őket. A létezés üressége és abszurditása kelti benne az Undort, nagybetűvel.”

Roquentin naplóbejegyzései kísérik végig egyhangú napjait. Kávéházakban, parkokban, a könyvtárban és a saját otthonában való magányos ücsörgéseit, „hallgatózásait”, szemlélődéseit, melyeket szüntelenül feljegyez. Egyik napról a másikra azt tapasztalja, hogy egyszerűen elveszíti érdeklődését azokkal a dolgokkal kapcsolatban, melyek egykor foglalkoztatták, de ez csak egy folyamat kezdete, melyet kezdetben betegségnek vél önmagában, de lassan annyira elhatalmasodik rajta az undor és a megvetés a létező világ minden aspektusával szemben (beleértve önmagát is), hogy ráeszmél, ez nem csupán az ő érzületének kivetülése, hanem a világ alaphangulata. Az értelmetlen létezés kongó visszhangja a tudatban. Az undora abszolút magányba torkollik, de ez megfordítva is igaz. Magányából, elidegenedéséből undor fakad, egy hitvány létezés undora.

Apró, törékeny távoli fények jelennek meg olykor a mű során, melyek a kiút irányába mutatnak. „Az undor leküzdésének egyetlen reménye csak egy giccses dallamfoszlányban csillan föl, amelyben az író a bármilyen alkotó munka személyiségmentő értékét sejteti.”

„De régebben az emberek közelében maradtam, magányomnak csak a felszínén, s el voltam szánva rá, hogy vész és riadó esetén közébük menekülök: eddig, lényegében véve, amatőr voltam.”

A városi lét, a felületes, kihűlt vagy létre sem jöhető emberi kapcsolatok, a világban helyét nem találó ember életérzése jelen vannak most is, talán még erősödtek is a regény megjelenése óta. Nehézsége és gyakori ellenszenvem ellenére is ajánlom. Fanyar humora és fricskái, freskóméretű képei, a könyvön végigvonuló elgondolkodtató filozófiai okfejtések adnak neki lendületet. Szentírás a maga nemében.

 

Felhasznált irodalom:

1.         http://cornandsoda.com/kritikus-kedd-konyvklub-az-undor-sartre/

2.         Sárosi Péter: Jean-Paul Sartre esete a rákokkal: avagy a meszkalin és az egzisztencializmus

3.         https://moly.hu/konyvek/jean-paul-sartre-az-undor

 

Írta: Csépányi László

Két hét kényszerpihenő. Az ember nem is akar tudomást venni róla, de a teste jelez, hogy lassítania kell. Mert a test és a szellem egymás tükörképei. A szellemnek friss energiákra van szüksége, hogy tovább tudjon lendülni, ezért meghúzza a vészféket.

Nyáktömlő gyulladás a vállizmoknál, áll a diagnózisban. Teljesen bemerevedett, tompán lüktető érzület, áthatja a meditációmat napról napra teljesen. Lazítani kell a tempón, lerázni a felgyülemlett feszültséget, az urbánus stresszt, a halál mindennapi közelségét a munkahelyemen.

A híreket olvasva az egész világ ebben az érzésben rekedt. Zavarodottan támolyog, elveszítve lendületét, humorérzékét. Szűkül az élettér ismét, minél inkább levetnénk már, annál szorosabban feszül a maszk az arcunkra. Van ebben valami szimbolikus. Ahhoz, hogy a maszk lekerüljön, változásra van szükség. Változásra individuálisan és globálisan egyaránt. A maszk jelentése a megdermedt szerep, ami az arcunkra szilárdult és félő, ha nem jön megújulás, alatta elsorvad a lélek, elapad a teremtő energia. Persze a változás mindenképpen végbemegy, ez a természet törvénye, de nem mindegy, hogy felismerem-e az előjeleit és önként vetek számot magammal, vagy pedig egy univerzális erő kényszeríti ki azt, darabokra törve a megkövült egót, legyen az akár egyéni, akár kollektív.

Forrs---pixabay

A mozgás megtörik és az előrenyomulás megtorpan. Le kell szálljak a bicikliről, vissza kell vonuljak; hagyni, hogy az átalakulás ismét láthatatlanul végbemehessen. Mert az mindig titokban történik, bármennyire is szeretné a tudat izgágább része tetten érni, ez bizony a színfalak mögött rejtőző teremtő térben zajlik, akár a test mindennapi éltető munkája, amiről szintén nem értesülünk, csak belélegzünk önkéntelenül, majd ki.

Nincs mit tenni. Elengedem magamtól a híreket, másfelé fordítom a tekintetem. Jobb híján analóg mivoltom tolom előtérbe a digitális jelek helyett. Kimegyek az erdőbe, mert oda még lehet szabadon továbbra is, és nézem a fák között, hogyan vágja szét a fény a szurkos-ködös hangulatot, és a terjeszkedő sötétséget.

 

Írta: Csépányi László

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. április 03.
Kedves Híradó Olvasók!   Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
Tovább
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME