A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Két hét kényszerpihenő. Az ember nem is akar tudomást venni róla, de a teste jelez, hogy lassítania kell. Mert a test és a szellem egymás tükörképei. A szellemnek friss energiákra van szüksége, hogy tovább tudjon lendülni, ezért meghúzza a vészféket.

Nyáktömlő gyulladás a vállizmoknál, áll a diagnózisban. Teljesen bemerevedett, tompán lüktető érzület, áthatja a meditációmat napról napra teljesen. Lazítani kell a tempón, lerázni a felgyülemlett feszültséget, az urbánus stresszt, a halál mindennapi közelségét a munkahelyemen.

A híreket olvasva az egész világ ebben az érzésben rekedt. Zavarodottan támolyog, elveszítve lendületét, humorérzékét. Szűkül az élettér ismét, minél inkább levetnénk már, annál szorosabban feszül a maszk az arcunkra. Van ebben valami szimbolikus. Ahhoz, hogy a maszk lekerüljön, változásra van szükség. Változásra individuálisan és globálisan egyaránt. A maszk jelentése a megdermedt szerep, ami az arcunkra szilárdult és félő, ha nem jön megújulás, alatta elsorvad a lélek, elapad a teremtő energia. Persze a változás mindenképpen végbemegy, ez a természet törvénye, de nem mindegy, hogy felismerem-e az előjeleit és önként vetek számot magammal, vagy pedig egy univerzális erő kényszeríti ki azt, darabokra törve a megkövült egót, legyen az akár egyéni, akár kollektív.

Forrs---pixabay

A mozgás megtörik és az előrenyomulás megtorpan. Le kell szálljak a bicikliről, vissza kell vonuljak; hagyni, hogy az átalakulás ismét láthatatlanul végbemehessen. Mert az mindig titokban történik, bármennyire is szeretné a tudat izgágább része tetten érni, ez bizony a színfalak mögött rejtőző teremtő térben zajlik, akár a test mindennapi éltető munkája, amiről szintén nem értesülünk, csak belélegzünk önkéntelenül, majd ki.

Nincs mit tenni. Elengedem magamtól a híreket, másfelé fordítom a tekintetem. Jobb híján analóg mivoltom tolom előtérbe a digitális jelek helyett. Kimegyek az erdőbe, mert oda még lehet szabadon továbbra is, és nézem a fák között, hogyan vágja szét a fény a szurkos-ködös hangulatot, és a terjeszkedő sötétséget.

 

Írta: Csépányi László

„Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt Élet, nehogy a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem” – írta Henry David Thoreau, amikor kiköltözött a vadonba.

 

Thoreau nevével Hamvas Bélánál találkoztam először. Éppen a Waldenre hivatkozott valahol futólag, de a kontextus megragadt bennem és nemrég jutott újra eszembe valamiért. Nem volt egyszerű hozzájutnom a magyar fordításhoz, egyrészt nehezítette, hogy külföldön élek, de rövid kutakodás után világossá vált, hogy egyébként is ritkának számít és alig hozzáférhető, előrendelés útján esetleg, mert raktáron nem nagyon találtam egyik forgalmazónál sem. Ezért aztán maradt az elektronikus formátum, úgy volt végül a legegyszerűbb. Igaz, választhattam volna az autentikus angol nyelvű kiadást is, de szerettem volna az anyanyelvemen olvasni.

Thoreau egyébként mostanában mindenképpen aktuális, hiszen a klímaválságok korát éljük és az író éppen e problémákra hívja fel – többek között – főművében a figyelmet. Ezenkívül egyfajta archaikus reneszánsz is megfigyelhető napjainkban és ezekkel a törekvésekkel is sok helyen egybecseng a Walden.

Thoreau-t sokan az első környezetvédőnek tartják és nem véletlenül, hiszen meglátásai mai napig megállják helyüket a témában, sőt mi több egyenesen progresszívnak számítanak.

 

A Walden 1854-ben jelent meg, és azalatt a kicsivel több, mint két év alatt íródott (egészen pontosan két év, két hónap, két nap), amikor az akkor a harmincas éveiben járó író kiköltözött a vadonba és saját kezűleg épített egy kis kunyhót, melynek ablakai a „Föld szemére” – azaz a Walden-tóra – néztek az amerikai Massechusetts államban.

A 15 négyzetméteres házikóban csak a legszükségesebb bútordarabok álltak, melyeket szintén saját maga készített el.

A környéket bejárva folyamatos elmélkedések közepette készült az amerikai természeti irodalom egyik legfontosabb műve, melynek lényege a civilizáció természetre gyakorolt pusztító hatásain, illetve a természettel való összhangban élés fontosságán alapul.

„Thoreau szerint a civilizáció pusztítja a természetet, és az embert megfosztja attól, hogy figyelmét a lét fontos kérdéseinek szentelhesse; az emberi kultúrának a természethez kell igazodnia.”

Hosszasan fejtegeti, egyfajta naivnak tűnő, mégis hatásos nyelvezetén keresztül, hogy az ember a saját szükségletein túlmutató, folyamatos kapzsi sóvárgása valójában önmagát helyezi ezzel rabszolga sorba, saját barmai és ingóságai hajtják uralmuk alá.

 

„Thoreau, Thoreau – egy hangosabb jelszó is lehetne, a polgári engedetlenségéé. Az ő nevéhez fűződik ez a fogalom – ugyanis ő írta le először: Civil Disobedience. Mondván, az állampolgár joga, sőt kötelessége, hogy bizonyos körülmények között nem-kollektív erőfeszítéssel az erkölcsileg helyes magatartásra magánemberként kényszerítse az államszervezetet. Mert az öntörvényű író-filozófus a maga módján akart lélegezni. A kormányhatalomnak »nem lehet joga a teljes személyemre és vagyonomra« – vallotta –, »hanem csak annyi, amennyit átruházok rá. (…) Engem csak azok kényszeríthetnek valamire, akik valamilyen magasabb törvénynek engedelmeskednek, mint én.«”

 

Forrs---Pinterest

 

„Thoreau ezen felül már azelőtt felhívja a figyelmet a minimalizmus, a visszafogott fogyasztás szükségességére, mielőtt egyáltalán kialakult volna a »fogyasztói társadalom« definíciója – ezzel pedig kábé 100-150 évvel megelőzte korát. De még ennél is fontosabb, hogy ezek az írások egy olyan erkölcsöt írnak le, ahol az egyén morális törvényei nem a közösségből, nem is az egyházból, hanem önmagából, saját szuverenitásából vezethetőek le – Kantéhoz mérhető erejű maximák ezek.”

 

Olvasás közben elcsodálkoztam, mennyire egyszerű, mégis mennyire gyönyörű a nyelvezet. Az ember könnyen abba a tudatállapotba kerül, amiből az író is merítette az írás erejét. A csöndes szemlélődés meditatív állapota, a természettel való transzcendentális kapcsolat hatja át az olvasót.

Legszívesebben beleragadnék ebbe a békés állapotba és elmémet hagynám a lét megélésének ezen irányába terelődni.

Érzem, hogy alapvetően igaza van Thoreau-nak a civilizált világ őrületével, illetve a természet isteni jellegű felismerésével kapcsolatban, mégis az ebben a rendszerben formálódott egóm hajlamos elutasítani ezeket a meglátásokat. És éppen ez a rejtett metafizikai ébresztő jelleg, ami miatt nagyon fontos a Walden.

Egyébként örülök neki, hogy így 40 körül talált meg ez a könyv, korábban lehet, beletört volna a bicskám. Persze ez teljesen szubjektív, ezért mégis bátran ajánlom bármelyik korosztálynak.

 

 

Felhasznált irodalom

 

 

Írta: Csépányi László

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. október 23.
Kedves Híradó Olvasók! „Felhőn vet ágyat már az alkonyat / s a fáradt fákra fátylas fény esőz. / Kibomló konttyal jő az édes ősz.” És igen. Radnóti Miklós Szeptember című verséből való ez az idézet. Valóban beköszöntött az ősz. De…
Tovább
Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME