A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Weöres Sándor: A teljesség felé

„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.”

Weoresatelessegfele

Egy emlékkel kezdeném, ami a könyvhöz kapcsolódik. Több éve történt, hogy a jelenlegi párom még a kapcsolatunk elején születésnapjára ezt a könyvet kapta tőlem ajándékba, aminek nagyon örült, annak ellenére, hogy nem ismerte Weöres Sándor munkásságának ezt az oldalát. Viszont egy véletlen folytán, már nem emlékszem pontosan, talán egy e-mail vagy egy emlék kapcsán a közösségi médiából, kiderült, hogy már korábbi barátnőmet is megajándékoztam ezzel az írással, ami ott, abban a helyzetben inkább a fantáziátlanság látszatát keltette, kellemetlenül éreztem magam, és ennek betetőzése az volt, hogy mintegy megérezvén, ezt a kérdést tette fel:

– Ezt a könyvet minden barátnődnek megvetted?

– Nem, csak a fontosabbaknak – hangzott a válaszom.

És tényleg így volt. Jó 15-20 éve, amikor először olvastam ezt a művet, akkora hatást gyakorolt rám, hogy úgy éreztem, akivel csak lehet, szeretném megosztani az élményt.

 

Weöres Sándor a magyar irodalomban alapvetően gyermekversei révén ismert a többség számára, a Bóbita ciklus olyan erősen hatja át a magyar kollektív tudatalattit, hogy szinte mindenki tud belőle legalább pár sort idézni. Valójában már ebből a lírából is árad a „kozmikus költészet” előszele, mely végül a Teljesség felé c. műben bontakozik ki igazán és itt ezzel egyidejűleg előkerül Hamvas Béla neve is, akit Weöres mestereként aposztrofál a kötethez íródott ajánlójában.

 

„Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát…”

 

Mielőtt belekezdenék az ajánlóba, egy pillanatra térjünk még vissza Weöres Sándor életútjához, hogy teljesebb képet kaphassunk a szerzőről, és ezáltal magáról a műről is.

A múlt század elején született módos családban, apja katonatiszt, földbirtokos, aki nem feltétlenül nézte jó szemmel, hogy fia már gyermekkorában verseket farigcsál és az idegen nyelvek iránt érdeklődik. „Weöresnek ugyanis egészen zseniális nyelvérzéke volt és már tizenévesen tökéletesen beszélt németül és kínaiul is tanult.”

„Édesanyja érzékenységét örökölte, hozzá kötődött, s nagyon sokat merített abból a spiritualitás felé nyitott körből, amelynek anyja is tagja volt. Ez a kör – Rudolf Steiner szemléletét követve – egy úgynevezett antropozófiai-kör volt, amely a század elejének szellemileg legnyitottabb, legérdeklődőbb irányzatnak számított, amely máig is hat Európában, és melynek nem titkolt célja a nyugati és keleti nagy hagyományok összeolvasztása, egységben való szemlélete, elsajátítása és gyakorlati alkalmazása volt. Így aztán, édesanyja révén, már egészen kisgyermekkorától nagyon sok mindennel találkozhatott az ifjú költő, még ha csak egy kis magyar faluban is élt.”

Iskolaévei nem voltak zökkenőmentesek, zsenije nem igazán illeszkedett a közösségekbe, ezért több középiskolát is megjárt, míg egyetemre került, aztán „alighogy befejezte az egyetemet Pécsett, megkapta az egyik legrangosabb korabeli elismerést, amelynek anyagi segítségével bejárhatta Észak-Európát és 1937-ben eljutott a Távol-Keletre is, egészen Kínába.”

Érdeklődése a keleti hagyományok, Ázsia, Kína iránt 1989-es haláláig megmaradt.

Elmondása szerint utazásai során leginkább csak benyomásokat gyűjtött, valódi kapcsolata a keleti irodalommal a költészeten keresztül alakult ki.

 

„Élete során fordított indiai, vietnámi, bengáli, perzsa, mongol költőket – sok nyugati költő mellett –, de semmiből sem olyan sokat, mint a kínai költészetből. Magyarra fordította a Dalok könyvét, Lao-ce és Csuang Ce műveit, igen sok más kínai költő mellett, Li Taj-Po, Tu Fu és Po Csü-Ji verseit, de azokban az években, amikor saját versei nem jelenhettetek meg, még Mao Ce Tung költeményeit is ő ültette át magyarra. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Weöres Sándor műfordítói munkássága mennyiségben szinte több, mint a saját neve alatt írott versei, s ebben a gazdag műfordítói pályában kiemelkedő helye van a kínai költészetnek.”

 

Ez a keleti kapcsolódás már az utazások során mély nyomot hagy a költő lelkületében és munkásságában, de valódi formát csak azután ölthet, miután találkozik Hamvas Bélával 1944-ben. Mester és tanítványa kapcsolat alakul kettőjük között és ennek hatására születik meg a prózába foglalt esszenciális bölcseleti mű.

Ha azt mondanánk, hogy a spiritualitás a könyv vezérfonala, valójában csak a felületet kapirgálnánk, mert a szerző mélyebbre megy ennél a fogalomnál.

A teljesség felé rövid bölcseleti prózaversekből áll, amely formailag látszólag emlékeztethet Márai Füveskönyvére is, de a költő nem áll meg a formagyakorlatnál, hanem kísérletet tesz a társadalmi én perperspektíváját a buddhista, taoista, keresztény bölcselet által megjelenített ősi hagyományokig kiszélesíteni. A hagyományig, mely minden vallás és bölcselet alapja forrása és metszéspontja. Az alapállás. 

A kozmikus, transzcendens érzület, mely az emberi lét valóságát hivatott realizálni.

Ez a nyugati mentalitás számára teljesen idegen, illetve a magyar irodalomban példátlan, akárcsak Hamvas beavatásregénye, ezért nem is talál értő fülekre megjelenése idején.

Időtlen aforizmák, meditációs objektumok követik egymást, melyek – akárcsak a zen költemények – keresztültörnek az intellektus védvonalán és egy olyan ősi, mindenkiben szunnyadó tudást ébresztenek föl, mely túlmutat az én hétköznapi nézőpontján, és világosságot teremt az olvasóban.

Különféle elemekkel találkozunk az olvasás során. Némelyek Buddha beszédeire emlékeztetnek, mások az „arany középutat” tanítják, de a kereszténység felebaráti szeretete és a tao láthatatlan útja is felfedezhető.

„Nincs azonban külön e könyvben a kereszténység, a buddhizmus, a taoizmus, mert nem keresztény, nem buddhista és nem is taoista e könyv. Ez a könyv a Hagyomány talaján áll, éppen úgy, mint a kereszténység, a buddhizmus és a taoizmus is. Ugyanabból a forrásból merít, de mégis mást (is) mond.”

 

De mit mond? Például nekem? Mindig mást. Az életem permanens változásával együtt kapnak újabb és újabb jelentéstartalmakat a szövegek, éppen ezért a könyv folyamatosan olvasva van. Időről időre előkerül és az éppen adott életszakaszhoz kapcsolódva nyújt segítséget és iránymutatást. Akárcsak egy mester. Tanít. Hogyan hatoljak személyiségem mélyére, hogyan bontsam fel azt, hogyan ismerjem fel az egó ezerféle alakban feltűnő farsangját és miként ismerjem fel lényem valódi magját, amely nem az én vagy az enyém kategória már, hanem valami magasabb és egyidejűleg mélyebb, mindent összekapcsoló erő meghosszabbítása az individuumban. Talán az én megfogalmazásomban még kicsit túlkomplikáltnak is tűnhet mindez, de Weöres olyan nyelvezettel vezet bennünket, melynek minden szava, mondata egyszerű és közérthető.

Aktuálisan örökérvényű, sosem halványul, de jelenünk zavaros körülményei között, melyek mélyére látni szinte lehetetlen, nagyon fontos ez a kaleidoszkóp, melybe belenézve a külvilág tébolya helyett önvalónkba, egy békésebb horizont felé tekinthetünk, emiatt lesz igazi kincs a Teljesség felé.

 

Felhasznált irodalom:

  • Kozmikus költészet – WEINER SENNYEY TIBOR
  • Wikipedia 
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. október 23.
Kedves Híradó Olvasók! „Felhőn vet ágyat már az alkonyat / s a fáradt fákra fátylas fény esőz. / Kibomló konttyal jő az édes ősz.” És igen. Radnóti Miklós Szeptember című verséből való ez az idézet. Valóban beköszöntött az ősz. De…
Tovább
Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME