A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Weöres Sándor: A teljesség felé

„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.”

Weoresatelessegfele

Egy emlékkel kezdeném, ami a könyvhöz kapcsolódik. Több éve történt, hogy a jelenlegi párom még a kapcsolatunk elején születésnapjára ezt a könyvet kapta tőlem ajándékba, aminek nagyon örült, annak ellenére, hogy nem ismerte Weöres Sándor munkásságának ezt az oldalát. Viszont egy véletlen folytán, már nem emlékszem pontosan, talán egy e-mail vagy egy emlék kapcsán a közösségi médiából, kiderült, hogy már korábbi barátnőmet is megajándékoztam ezzel az írással, ami ott, abban a helyzetben inkább a fantáziátlanság látszatát keltette, kellemetlenül éreztem magam, és ennek betetőzése az volt, hogy mintegy megérezvén, ezt a kérdést tette fel:

– Ezt a könyvet minden barátnődnek megvetted?

– Nem, csak a fontosabbaknak – hangzott a válaszom.

És tényleg így volt. Jó 15-20 éve, amikor először olvastam ezt a művet, akkora hatást gyakorolt rám, hogy úgy éreztem, akivel csak lehet, szeretném megosztani az élményt.

 

Weöres Sándor a magyar irodalomban alapvetően gyermekversei révén ismert a többség számára, a Bóbita ciklus olyan erősen hatja át a magyar kollektív tudatalattit, hogy szinte mindenki tud belőle legalább pár sort idézni. Valójában már ebből a lírából is árad a „kozmikus költészet” előszele, mely végül a Teljesség felé c. műben bontakozik ki igazán és itt ezzel egyidejűleg előkerül Hamvas Béla neve is, akit Weöres mestereként aposztrofál a kötethez íródott ajánlójában.

 

„Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát…”

 

Mielőtt belekezdenék az ajánlóba, egy pillanatra térjünk még vissza Weöres Sándor életútjához, hogy teljesebb képet kaphassunk a szerzőről, és ezáltal magáról a műről is.

A múlt század elején született módos családban, apja katonatiszt, földbirtokos, aki nem feltétlenül nézte jó szemmel, hogy fia már gyermekkorában verseket farigcsál és az idegen nyelvek iránt érdeklődik. „Weöresnek ugyanis egészen zseniális nyelvérzéke volt és már tizenévesen tökéletesen beszélt németül és kínaiul is tanult.”

„Édesanyja érzékenységét örökölte, hozzá kötődött, s nagyon sokat merített abból a spiritualitás felé nyitott körből, amelynek anyja is tagja volt. Ez a kör – Rudolf Steiner szemléletét követve – egy úgynevezett antropozófiai-kör volt, amely a század elejének szellemileg legnyitottabb, legérdeklődőbb irányzatnak számított, amely máig is hat Európában, és melynek nem titkolt célja a nyugati és keleti nagy hagyományok összeolvasztása, egységben való szemlélete, elsajátítása és gyakorlati alkalmazása volt. Így aztán, édesanyja révén, már egészen kisgyermekkorától nagyon sok mindennel találkozhatott az ifjú költő, még ha csak egy kis magyar faluban is élt.”

Iskolaévei nem voltak zökkenőmentesek, zsenije nem igazán illeszkedett a közösségekbe, ezért több középiskolát is megjárt, míg egyetemre került, aztán „alighogy befejezte az egyetemet Pécsett, megkapta az egyik legrangosabb korabeli elismerést, amelynek anyagi segítségével bejárhatta Észak-Európát és 1937-ben eljutott a Távol-Keletre is, egészen Kínába.”

Érdeklődése a keleti hagyományok, Ázsia, Kína iránt 1989-es haláláig megmaradt.

Elmondása szerint utazásai során leginkább csak benyomásokat gyűjtött, valódi kapcsolata a keleti irodalommal a költészeten keresztül alakult ki.

 

„Élete során fordított indiai, vietnámi, bengáli, perzsa, mongol költőket – sok nyugati költő mellett –, de semmiből sem olyan sokat, mint a kínai költészetből. Magyarra fordította a Dalok könyvét, Lao-ce és Csuang Ce műveit, igen sok más kínai költő mellett, Li Taj-Po, Tu Fu és Po Csü-Ji verseit, de azokban az években, amikor saját versei nem jelenhettetek meg, még Mao Ce Tung költeményeit is ő ültette át magyarra. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Weöres Sándor műfordítói munkássága mennyiségben szinte több, mint a saját neve alatt írott versei, s ebben a gazdag műfordítói pályában kiemelkedő helye van a kínai költészetnek.”

 

Ez a keleti kapcsolódás már az utazások során mély nyomot hagy a költő lelkületében és munkásságában, de valódi formát csak azután ölthet, miután találkozik Hamvas Bélával 1944-ben. Mester és tanítványa kapcsolat alakul kettőjük között és ennek hatására születik meg a prózába foglalt esszenciális bölcseleti mű.

Ha azt mondanánk, hogy a spiritualitás a könyv vezérfonala, valójában csak a felületet kapirgálnánk, mert a szerző mélyebbre megy ennél a fogalomnál.

A teljesség felé rövid bölcseleti prózaversekből áll, amely formailag látszólag emlékeztethet Márai Füveskönyvére is, de a költő nem áll meg a formagyakorlatnál, hanem kísérletet tesz a társadalmi én perperspektíváját a buddhista, taoista, keresztény bölcselet által megjelenített ősi hagyományokig kiszélesíteni. A hagyományig, mely minden vallás és bölcselet alapja forrása és metszéspontja. Az alapállás. 

A kozmikus, transzcendens érzület, mely az emberi lét valóságát hivatott realizálni.

Ez a nyugati mentalitás számára teljesen idegen, illetve a magyar irodalomban példátlan, akárcsak Hamvas beavatásregénye, ezért nem is talál értő fülekre megjelenése idején.

Időtlen aforizmák, meditációs objektumok követik egymást, melyek – akárcsak a zen költemények – keresztültörnek az intellektus védvonalán és egy olyan ősi, mindenkiben szunnyadó tudást ébresztenek föl, mely túlmutat az én hétköznapi nézőpontján, és világosságot teremt az olvasóban.

Különféle elemekkel találkozunk az olvasás során. Némelyek Buddha beszédeire emlékeztetnek, mások az „arany középutat” tanítják, de a kereszténység felebaráti szeretete és a tao láthatatlan útja is felfedezhető.

„Nincs azonban külön e könyvben a kereszténység, a buddhizmus, a taoizmus, mert nem keresztény, nem buddhista és nem is taoista e könyv. Ez a könyv a Hagyomány talaján áll, éppen úgy, mint a kereszténység, a buddhizmus és a taoizmus is. Ugyanabból a forrásból merít, de mégis mást (is) mond.”

 

De mit mond? Például nekem? Mindig mást. Az életem permanens változásával együtt kapnak újabb és újabb jelentéstartalmakat a szövegek, éppen ezért a könyv folyamatosan olvasva van. Időről időre előkerül és az éppen adott életszakaszhoz kapcsolódva nyújt segítséget és iránymutatást. Akárcsak egy mester. Tanít. Hogyan hatoljak személyiségem mélyére, hogyan bontsam fel azt, hogyan ismerjem fel az egó ezerféle alakban feltűnő farsangját és miként ismerjem fel lényem valódi magját, amely nem az én vagy az enyém kategória már, hanem valami magasabb és egyidejűleg mélyebb, mindent összekapcsoló erő meghosszabbítása az individuumban. Talán az én megfogalmazásomban még kicsit túlkomplikáltnak is tűnhet mindez, de Weöres olyan nyelvezettel vezet bennünket, melynek minden szava, mondata egyszerű és közérthető.

Aktuálisan örökérvényű, sosem halványul, de jelenünk zavaros körülményei között, melyek mélyére látni szinte lehetetlen, nagyon fontos ez a kaleidoszkóp, melybe belenézve a külvilág tébolya helyett önvalónkba, egy békésebb horizont felé tekinthetünk, emiatt lesz igazi kincs a Teljesség felé.

 

Felhasznált irodalom:

  • Kozmikus költészet – WEINER SENNYEY TIBOR
  • Wikipedia 
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME