Szurkos doktor itt él közöttünk, mára ugyan kissé visszahúzódottabban. Azon magyarok egyike, akik a nyolcvanas években menekültek el Erdélyből, és aztán itt is beilleszkedtek és becsületesen helytálltak szakmailag és magánemberként egyaránt, el nem felejtve, fel nem adva identitásukat. 11 éve annak, hogy 70 éves korában nyugdíjba vonult. Persze annak, aki egy életen keresztül állandóan tevékenykedett, nem volt könnyű „nyugton” ülni, hanem tollat ragadott, szerzőtársakat keresett, és eldöntötte, hogy kiírja magából, ami kikívánkozik: élete történetét, s egyben egy kor szomorúan hiteles krónikáját: az erdélyi magyar értelmiség fuldoklását az aljas, minden fantáziát messze felülmúló, ördögi módszerekkel mesterkedő nemzetiségi elnyomás karmaiban.
A kötet első része önéletrajz, a második pedig a Szurkosékról készült Securitate-dosszié fordítása. Az alábbiakban az első részről szólunk. (Ami a második részt illeti, lásd a Molnár-Veress Mária Magdolnával készült beszélgetést.) A könyvről recenzió jelent meg idén a Forrás c. szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat 51. évfolyamának 2. (februári) számában Füzi László tollából Nem az a fontos, hogy ki hol van, hanem hogy ki van valahol címen.
Kedves Makka! Örömmel vegyes csodálkozással lelem fel a neved a Szurkos István könyvének munkatársai között, Bálint István János és Molnár János társaságában. Kérlek, mondd el a Híradó olvasóinak, hogy miként is kerültél kapcsolatba a szerzővel, mi volt a te feladatod és mi a többi munkatársé?
Azzal kezdeném, hogy a könyv megszületéséhez egy sereg véletlen is hozzájárult. A véletlen úgy hozta, hogy dr. Szurkos Istvánt már a hetvenes évek óta ismerem, ugyanis Kovásznán ő volt a nőgyógyászom. Ráadásul egészen közel laktunk egymáshoz, és kislányaink óvodás társak voltak. Később Svédországban találkoztunk újra, de csak ritkán. Soha eszembe nem jutott volna, hogy egy újabb véletlen folytán ennél is közelebb kerülök a Szurkos családhoz.
A könyv dokumentációja már megvolt, és megírásának ötlete is megszületett már, amikor bekapcsolódtam a munkába. Egy karácsonyi istentiszteleten találkoztam Szurkos doktor feleségével, Ildikóval, aki pár nap múlva felhívott telefonon és megkért, ha tehetem, látogassam meg őket. Ekkor történt, hogy Szurkos doktor megmutatta nekem a Securitate róla összegyűjtött anyagát, és megkért, segítsek a feldolgozásukban, mert betegsége miatt nem tudja ezt a nagy munkát egyedül felvállalni. Úgy gondoltam, a munka jellege meghaladja szerény képességeimet, éppen ezért javasoltam, hogy olyanokat is vonjuk be, akiknek ez a szakterületük. Tudtam, hogy Bálint István János többek közt az okmányok világában is járatos, Molnár János pedig szaktekintély a Securitate dossziék feldolgozásában. A velük való közreműködés jó döntésnek bizonyult.
Kedves Híradó Olvasók! A tavaly márciusi Híradóban búcsúztam el Tóth Ildikótól – hihetetlenül gyorsan lepergett ez az egy év. Sajnos a mostani szám is több nekrológot rejt magában: az egyik Lázár Oszkárra, a Híradó egykori főszerkesztőjére, a másik pedig Dr.…
Ég veled, Mester! – ezekkel a szavakkal búcsúztunk David Lynchtől, attól az alkotótól, aki nem csupán filmeket készített, hanem kapukat nyitott egy másik valóságba. Egy olyan művésztől, aki képeivel és hangjaival arra tanított, hogy a fény és a sötétség ugyanabból…
Látogatás Tilajcsik Roland svédországi szobrászművész szabadtéri műtermében Az alábbiakban a kétrészes, Tilajcsik Roland szobrászművésszel 2024. április 8-án készült interjúsorozat második része olvasható. Az első rész a Híradó 2024. decemberi számának 22–25. oldalán, illetve a lap weboldalán érhető el. Kérdező: Csikós…
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
