Szűcs András könyve személyes indíttatásból íródott, amikor nyugdíjasként ideje megengedte, a szerző összegyűjtötte a könyvtárakból, levéltárakból és az internetről az 1945 utáni egyházüldözés néhány esetét és a cserkészet betiltásához vezető ”kamaraerdei gyilkossági ügy” dokumentumait. A szerző állítása szerint nem történt gyilkosság a Kamaraerdőben. A két cserkészvezetőt ártatlanul végezték ki.

A kötetben a korabeli sajtó cikkei mellett feldolgozta a korszakra vonatkozó memoárirodalmat és a fennmaradt vizsgálati anyagokat. A szerző személyes gyerekkori ismerőse volt (egy házban laktak) a kamaraerdei ügyben a szovjet hatóságok által halálraítélt és Sopronkőhidán kivégzett egyetemista: Dietzl László. A szovjet titkosszolgálat Dietzl László és társa Unden Miklós elítélésével és kivégzésével ürügyet akart nyújtani az egyházi befolyás alatt álló cserkészmozgalom betiltásához. A cserkészeket azzal vádolták, hogy meggyilkoltak egy szovjet katonát, és szervezkedtek a megszálló szovjet hadsereg ellen (röpcédulázás). Az ügyben a szovjet katonai bíróság hozta meg az ítéleteket.

Ebben az ügyben a szovjet katonai törvényszék által meghozott három halálos ítéletből kettőt végrehajtottak. Olofsson Placid bencés hittanárt, Vág József jezsuitát, Kölley György papnövendéket és 10 társukat hosszú kényszermunkára ítélték (8 év szovjet munkatáborban).

Az ügy kipattanása ürügyként szolgált a társadalmi egyesületek megrendszabályozásához, Rajk László kommunista belügyminiszter felügyelete alá helyezéséhez. Az egyházi indíttatású társadalmi szervezetek későbbi betiltásánál ezekre - a könyvben tárgyalt - kreált ügyekre hivatkoztak a kommunista hatóságok.

A kötet gazdag szemelvényekkel bizonyítja a korabeli sajtó uszítását a keresztény egyházak, a cserkészet és a vallásos meggyőződés minden hatékony képviselete ellen. Bemutatja a magyar politikai rendőrség és a szovjet megszálló hatóságok összehangolt akcióit. A könyvben publikált dokumentumok nagymértékben módosítják azt a képet, amit a Kádár-korszakban történetírásunk és az iskolai történelemoktatás sulykolt az 1945 utáni néhány év ”demokratikus” vívmányairól, elhallgatva és elfeledve azt a véráldozatokkal terhelt folyamatos nyomulást, amit a szovjet megszállók jelenlétében a Rákosi vezette kommunista párt folytatott a teljhatalom megszerzése érdekében.
Szűcs András meggyőző érvekkel és korabeli dokumentumokkal bizonyítja, hogy azok, akik útjában álltak a kommunista hatalomátvételnek, milyen sorsra jutottak. Példái nyomán és a könyv elolvasása után világosabb képet alkothatunk a második magyar köztársaság hétköznapjairól, a véres és lélekromboló kommunista megtorlás természetéről.

A könyvben szereplő áldozatok emlékének megőrzését szolgálná, ha a magyar cserkészet vértanúinak nevét esetleg valamely cserkészcsapat zászlajára tűzné.

Modor Ádám

A kötetet a szerzőtől lehet megvásárolni: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Modor Ádám

2009. március 27.

Találatok: 5017

A huszadik századi magyar irodalom két remekművét jelentette meg nemrég nagyon jó svéd fordításban a stockholmi Sivart kiadó (http://www.sivart.se/).

Az egyik a század elején, még az első világháború előtt íródott, nagyjából egyidős A Pál utcai fiúk-kal, s ebből a viszonyításból már mindjárt gondolni lehet, hogy írója is ugyanaz:  Molnár Ferenc. A kis remekmű eredeti címe A kékszemű ,  és műfajilag a mesék csodálatos világába, annak is a karácsonyi mesék országába tartozik. A svéd kiadás nosztalgiát ébresztő bűbáját fokozza az, hogy illusztrációi egy régi magyar kiadásból  valók: Reich Károly rajzai, amelyek egyfajta ”tündéri realizmussal” adják vissza a hajdani Budapest hangulatát.

A másik remekmű egy másik korszak nagy írójának alkotása, egy olyan íróé, aki – mint annyian közülünk – emigrációba kényszerült a második világháború után, és itt teljesítette ki  már azelőtt is jelentékenynek mondható életművét. Az író: Márai Sándor. A mű a sokunk által ismert Füveskönyv: egy hosszú, megpróbáltatásokkal terhes, de felemelő élményeket sem nélkülöző életből leszűrt bölcsességek gazdag és az olvasót gazdagító tárháza.
Mindkét mű fordítása a Susanna és Ulf Fahlström szerzőpáros munkája, és el lehet mondani róla, amit csak a legjobb fordításokról lehet: hogy méltó az eredeti művekhez. A két könyvről pedig azt lehet – sőt kell – mondani, hogy nagyszerű ajándék lehet svéd barátaink számára, és az ajándékozó igazi missziót teljesíthet: hozzájárulhat a magyar irodalom, a magyar kultúra értékeinek jobb megismertetéséhez a svédek körében. – VZ

Veress Zoltán

2008. december 02.

Találatok: 4722