Hűségem őrzöm hűtelen – Szente Imre 95. születésnapja elébe

Szente Imre bácsit minden svédországi magyar ismeri. Személyesen azok, akiket magyar nyelvre vagy a magyar nyelv tanítására oktatott, akik előadásait hallhatták (azokat a részletes, szellemes, tömény, megkapó tulajdonképpeni leckéket, amelyeket leginkább a stockholmi Magyar Házban tartott különböző egyesületek felkérésére), akik egy-egy nemzeti ünnepre jöttek a Magyar Házba, és a műsor meg a vacsora után ott maradtak népdalozásra is (és itt hallgathatták mandolinkísérettel az Imre bácsi kifogyhatatlan népdaltarsolyából előkerülő énekeket).

De azok is, akik „csak” cikkeit olvasták például a Híradóban vagy az Új Kévében, akik versesköteteit, netán Kalevala-fordítását lapozgatták-ízlelgették, vagy akik csodálatos dalszöveg-fordításait énekelték a stockholmi kamarakórusban. Kétszeres menekülésének történetét (először Magyarországról 1956-ban, aztán Finnországból 1980-ban) már korábban is olvashattuk a Híradóban. 90. születésnapján Szentkirályi Csaga írt köszöntőt, melyben munkáit is részletesen felsorolta (http://hirado.smosz.org/index.php/evfordulo/431-szente-imret-koeszoentjuek-90-szueletesnapjan). Legutóbb a Magyar Idők egyik idén júliusi számában olvashattunk róla részletes bemutatást, méltatást Palotai István tollából (ajánlom az olvasóknak: http://magyaridok.hu/kultura/filologia-szokimondo-nagy-oregje-1955698/).

Bővebben: Hűségem őrzöm hűtelen – Szente Imre 95. születésnapja elébe