Sokszor elgondolkodtam azon, milyen érdekes az ember élete, fejlődése. A gyermek olyan könnyed természetességgel sajátítja el a szavakat, mint ahogyan lélegzik. Úgy tanul meg beszélni, mint ahogyan eszik, iszik, alszik Az, hogy hogyan dolgozza fel magában a szavakat, az már más kérdés. Tapasztalatom szerint ahány gyerek, annyiféleképpen.

Oszkár unokám öt éves korára már egyforma folyékonysággal és szóbőséggel beszélte mind magyar anyanyelvét, mind svéd „apanyelvét”. Húgával megszokták, hogy anyjukkal és a család hozzá tartozó részével kizárólag csak magyarul, az óvodában, apjukkal és annak családjával svédül beszéljenek. Mikor a családi összejövetelen túlsúlyba került a magyar idióma, hűségesen fordítottak az apjuknak, nehogy valamiből is kimaradjon. Csak a mondókákat nem tudták maradéktalanul lefordítani, de az apjuknak elmondták, milyen kár, hogy nem érti, milyen jól lehet a magyar szavakkal játszani.

Talán ez ihlette meg Oszkárt, mert egyik nap színes papírokat kért tőlem, vonalzót, ollót, és nagy munkába fogott, de előbb megkért, ne nézzük, mit csinál, mert meglepetésnek szánja. Később a hálószobából tiltott ki mindenkit, azt mondta, mindjárt kezdődik a meglepetés, várjuk ki.

Később különböző színű, kis, házikó alakú cédulákat osztott ki nekünk, azt mondta, azok szín-ház-jegyek és ez a meghívó a szín-házba, és mi leszünk a nézőközönség. A hálószobában az egyik ágyat körülkerítette párnákkal, tett rá egy színes terítővel letakart kisszéket, azt mondta, az a szín-pad. Azzal kezdődött az előadás, hogy Oszkár a bal kezében feltartott néhány színes papírt, a másik kezével a fejére mutatott, meghajolt és bemutatkozott, hogy ő a szín-ész. Aztán különböző tárgyakat mutatott fel, mi meg kellett mondjuk, milyen színük van. Ez volt a szín-játék. Végül jött a meglepetés: felmutatott egy színes csíkokkal kacskaringósan telerajzolt papírlapot, és arra kért, találjuk ki, mi az. Én szivárványra tippeltem, de tévedtem. A jó válasz: szín-játszó.

Tóth Ildikó

2018. november 04.

Találatok: 68

Emese és Benny két gyerekükkel Svédország egyik kisvárosában laknak. Kislányuk, Tünde, érdeklődő, kíváncsi gyerek lévén már az óvodában odafigyelt mindenre. Nagyon foglakoztatta például a családok élete, melyről osztálytársai révén sok mindent hallott. A legtöbb gyerek szülei elváltak, sokadik anyuka-apuka nevelte őket. Tündét nagyon izgathatta a téma, mert egyik este azt kérdezte az anyjától:

– Édesanya, ki az én igazi apám? - Az anyja nagyon meglepődött a kérdésen:

– Hát, természetesen Benny – felelte.

– De neked Benny előtt ki volt a férjed?

– Senki - mondta Emese.

– És Bennynek, neki ki volt a felesége előtted?

– Nem volt más felesége.

– De hát akkor ki az én låtsatspappam (látszatapuka)?

– Neked olyanod nincs.

– És a bonuszmamám (ráadásanyuka)?

– Hát, neked olyan sincs.

– Nahát,- ámult el Tünde mélyen megbotránkozva- akkor ti csak egyedül vagytok egymásnak?

Híradó

2018. június 30.

Találatok: 171