Nehéz gyereksors

Emese és Benny két gyerekükkel Svédország egyik kisvárosában laknak. Kislányuk, Tünde, érdeklődő, kíváncsi gyerek lévén már az óvodában odafigyelt mindenre. Nagyon foglakoztatta például a családok élete, melyről osztálytársai révén sok mindent hallott. A legtöbb gyerek szülei elváltak, sokadik anyuka-apuka nevelte őket. Tündét nagyon izgathatta a téma, mert egyik este azt kérdezte az anyjától:

– Édesanya, ki az én igazi apám? - Az anyja nagyon meglepődött a kérdésen:

– Hát, természetesen Benny – felelte.

– De neked Benny előtt ki volt a férjed?

– Senki - mondta Emese.

– És Bennynek, neki ki volt a felesége előtted?

– Nem volt más felesége.

– De hát akkor ki az én låtsatspappam (látszatapuka)?

– Neked olyanod nincs.

– És a bonuszmamám (ráadásanyuka)?

– Hát, neked olyan sincs.

– Nahát,- ámult el Tünde mélyen megbotránkozva- akkor ti csak egyedül vagytok egymásnak?

Álom

A három éves Olívia keservesen felsírt álmában. Reggel az édesapja megkérdezte, mi történt, miért sírt éjjel? Fájt valamije, vagy talán rosszat álmodott?

– Azt álmodtam, hogy az ágyamra mászott egy nagy pók. – mondta a kislány.

– De drága gyermekem, hát miért nem szóltál nekem? – kérdezte az apa

– Hogy szólhattam volna? – kérdezte a kislány csodálkozva – Te nem voltál benne az álmomban.

Bíró

– Mi leszel, ha nagy leszel?– kérdezte az ötéves Hajnalkától az egyik szomszéd néni.

– Bírónő – jött a magabiztos válasz.

– Mi a dolga egy bírónőnek? Mit csinál? – érdeklődött a néni kíváncsian.

– Bír! – jött a tömör válasz.