Ezt a rovatot szülőknek, nagyszülőknek, érdeklődőknek indítottuk. A gyermeknevelésről, a nevelés nemes feladatának örömeiről, kacagtató helyzeteiről, buktatóiról, problémáiról, különös tekintettel a svédországi két-, illetve többnyelvű közegre. A nagyszülők szeretnek mesélni unokáik humoros és néha bizony felnőtteket is meghökkentő éleslátást bizonyító mondásairól. Itt az alkalom, hogy megosszátok a Híradó olvasóival a sok kedves történetet. E rovat jóvoltából remélhetőleg gondjaitokra is gyógyírt találtok. Az írásokat a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. villanyposta címre várom. Rovatszerkesztő: Tóth Ildikó
Lassan elmúlt a szép tavasz, a fák, bokrok üde zöld levelei megnőttek, színük sötétebb zöldre változott. Kinyíltak a virágok, a falu melletti rét olyan lett, mintha valaki szép tarka szőnyeget terített volna rá. A szél időnként hatalmas illatfelhőt kavart fölötte, olyan erőset, hogy attól csak a méhecskék nem kábultak el. A levegő megtelt madárcsicsergéssel, bogárzümmögéssel, és a gólyák örömére, egyre hangosabb békabrekegéssel. A gólyák is kivették a részüket az általános hangzavarból, örömükben kelepeltek egy sort, hiszen a hangos kuruttyolás azt jelentette, sok a béka, könnyen jóllakhatnak a gólyacsemeték. Jól is laktak, fejlődtek, nőttek szorgalmasan.
Az egyik összejövetelen, a szokás-megszokás, beidegződések, félreértések témaköreiről beszélgettünk. Hogy milyen könnyen félreérthetünk dolgokat, mennyire automatikusan ismétlünk anélkül, hogy átgondolnánk. Tovább adunk értelmetlenségeket. – Gyerekkoromban következetesen kincsnek mondtam a kilincset, mert nagymamám kicsit hadart, és én tőle hallottam először ezt a szót. Nála a parkettát visszelték, a konyha kövét ronnyal törölték fel. A palacsinta pacsinta volt. Kamaszkoromra persze rájöttem, nem jó mindenben utánozni a nagymamámat, de kedves, szívet melegítő emlék maradt a „nagymamaszótár”. A témához többen is hozzászóltak, nagyjából mindenkinek volt valamilyen története. Csak a barátnőm, aki nálam vendégeskedett, nem szólt bele a beszélgetésbe. Csak hallgatott minket és mosolygott. Aztán mikor hazaindultunk, az úton elmesélte, hogy neki is van egy hasonló élménye. – Még gyerekkoromban tanultam egy szép esti imát. Jobban mondva többet is, de a kedvencem az őrangyalos lett Ez volt az az ima, mely gondolkodásra késztetett. Az ok egy olyan félreértés, amilyenről beszélgettünk. Tudniillik, az imában én Őrangyal helyett következetesen sörangyalt mondtam. Bizonyára érezhettem, hogy valami hiba van, mert a sörangyalon mindig elméláztam. Szégyellem magam, de csak felnőtt koromban jöttem rá a helyes kiejtésre. Szép ima, ezzel kívánok én is jó éjszakát!
Esti ima
Ó, édes Istenem! Hálát rebeg lelkem, hogy egész napon át, úgy szerettél engem.
Bánom sok vétkemet, Szent Fiadnak vére mossa meg kegyesen szívemet fehérre!
Virrasszon felettem gondviselő szemed! Kérlek, óvd az éjjel testemet, lelkemet!
Szűz Anyám és őrangyalom, legyetek énvelem, ha ti rám vigyáztok, nyugodt lesz éjjelem. Ámen.
Kísérlet
Megszokott és szeretett elfoglaltsága volt a 8 éves Róbertnek a mindennap esti imádkozás, a Mi Atyánk. Eleinte csak mondta sorra az imádság szavait, nem sokat meditált azok értelmén, csak egy kifejezés késztette töprengésre: nem tudta elképzelni, hogy a jó Isten milyen kísérletbe akarna vinni minket? Mert nem lehet valami kellemes dolog, hiszen arra kérjük, hogy: NE vigyen minket kísérletbe. Csak akkor könnyebbült meg a lelke, mikor rájött, hogy nem kísérlet, hanem kísértés az, amitől óvjon minket az Úr.
Lejegyezte: Tóth Ildikó, Tompa Anna elbeszélése nyomán
Kedves Híradó Olvasók! Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már, nincs is magas és nincs számunkra mély. Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz, mi lesz szivünkkel és mi lesz szavunkkal, ha jő az éj?
Valami erős sci-fi-t kerestem mostanában, valami olyasmit, mint a Hyperion vagy a Metro 2033 volt legutóbb, ami nyomot hagy bennem és gondolkodásra késztet. Nem is kellett sokáig kutakodnom a neten, gyorsan rám talált A háromtest-probléma című regény. Intuitív módon hatott…
Benczédi Zsuzsa néni 31 éve él Svédországban, zenetanár, kórusvezető, akinek generációkon átívelő pályafutása példaértékű. Zsuzsa néni lelkesedése sosem fogy el, hiszen mai napig is aktívan vezeti úgy a Ljungby-i Magyar iskolát, mint a kóruspróbákat valamint előadásra készül fáradhatatlanul.
Beszélgetés Rácz Zsófia helyettes államtitkárral. Budapesten született 1997-ben, tanulmányait jogász szakon végzi az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, dolgozott az Alapjogokért Központ elemzőjeként, de Magyarország ENSZ ifjúsági delegáltjaként számtalan közösségi szerepvállalás is fűződik a nevéhez. Rácz Zsófia helyettes államtitkárt kérdeztem családról, hitről,…
A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai
Támogasd újságunkat!
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
