Smålänning

Több mint 30 éves az alábbi történet, de mondhatnám azt is, tegnapi, hiszen Svédországba folyamatosan érkeznek magyarok, akik svédül kezdenek tanulni. Igaz, most már az Internet, és mindenféle modern nyelvtanulási programok, eszközök könnyítik meg lényegesen a nyelv elsajátítását. Annak idején, az 1946, majd az1956 magyarjainak még szótáruk sem volt. A 80-as években jöttek annyival szerencsésebb helyzetben voltak, hogy a könyvtárakból már kölcsönözhettek egy-egy kezdetleges, nagyon-nagyon egyszerű szótárat. Most nem az nagyvárosokban, előnyösebb helyzetben élőkre, hanem a kis mezővároskákban, falvakban letelepültekre gondolok. Bár jómagam is ilyen kisvárosba kerültem, nyelvtanulási lehetőség tekintetében igen szerencsésnek mondhattam magam, a tanulótársak fegyelmezett, képzett, tanuláshoz szokott társaság volt, tanáraink jó pedagógusok és kiváló szakemberek. Az alapfokon mondhatni játszva túljutottunk, a továbbképzés érdekes, szórakoztató volt mindnyájunk számára.

Bővebben: Smålänning

Majom

Egy ismerősünk kislánya, Jucika mikor elkezdett svéd óvodába járni, egyik nap azzal döbbentette meg a szülőknél vendégeskedő baráti társaságot, hogy kijelentette:

- Apa majom.

Kínos volt a helyzet, a mama megfeddte a gyereket, hogy mondhat ilyent, csak később jöttünk rá, hogy szegény gyerek csak az óvodában  frissen tanult új svéd szót ismételte. Svédül a majom tényleg „apa” (helyesen aapá-nak ejtik.)

Étkezési szokások

Harminc éve történt

Ingrid és Barbro, valamikori nyelvtanárnőink jóindulatú, segítőkész emberek voltak. Kedvességükkel, odafigyelésükkel sokunkat átsegítettek a kezdeti nehézségeken. Az iskolai foglalkozáson kívül is találkoztunk, barátnőmet, Évát és engem gyakran meghívtak egy-egy kávézással, uzsonnával, esetleg ebéddel egybekötött beszélgetésre. Nagyon jól esett törődésük, el is határoztuk, amint lakáshoz jutunk, viszonozzuk kedvességüket. Mikor Évának sikerült berendeznie a lakását, tanárnőinket férjestül meghívtuk ebédre. A menüt természetesen úgy állítottuk össze, hogy bemutathassunk néhány nem túl nehezen emészthető magyaros fogást. Csak egy dolgon akadtunk fel, mégpedig egy általunk elég sokat vitatott svéd furcsaságon. Tudniillik, valahányszor náluk ebédeltünk, ebéd előtt tálalták fel a kávét, süteményt. Ebéd után is volt kávé, meg sütemény is, tehát mi, azt a bizonyos ebéd előtti kávézást úgy könyveltük el, mint valami előétel-félét. Tanácstalanok voltunk, hogyan csináljuk? Inkább arra hajlottunk, hogy a kávézást ebéd utánra hagyjuk, és rendes előétellel kezdjük az étkezést, végül is abban egyeztünk meg, hogy csináljuk úgy, ahogyan ők szokták.

Bővebben: Étkezési szokások