Ezt a rovatot szülőknek, nagyszülőknek, érdeklődőknek indítottuk. A gyermeknevelésről, a nevelés nemes feladatának örömeiről, kacagtató helyzeteiről, buktatóiról, problémáiról, különös tekintettel a svédországi két-, illetve többnyelvű közegre. A nagyszülők szeretnek mesélni unokáik humoros és néha bizony felnőtteket is meghökkentő éleslátást bizonyító mondásairól. Itt az alkalom, hogy megosszátok a Híradó olvasóival a sok kedves történetet. E rovat jóvoltából remélhetőleg gondjaitokra is gyógyírt találtok. Az írásokat a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. villanyposta címre várom. Rovatszerkesztő: Tóth Ildikó
Lassan elmúlt a szép tavasz, a fák, bokrok üde zöld levelei megnőttek, színük sötétebb zöldre változott. Kinyíltak a virágok, a falu melletti rét olyan lett, mintha valaki szép tarka szőnyeget terített volna rá. A szél időnként hatalmas illatfelhőt kavart fölötte, olyan erőset, hogy attól csak a méhecskék nem kábultak el. A levegő megtelt madárcsicsergéssel, bogárzümmögéssel, és a gólyák örömére, egyre hangosabb békabrekegéssel. A gólyák is kivették a részüket az általános hangzavarból, örömükben kelepeltek egy sort, hiszen a hangos kuruttyolás azt jelentette, sok a béka, könnyen jóllakhatnak a gólyacsemeték. Jól is laktak, fejlődtek, nőttek szorgalmasan.
Az egyik összejövetelen, a szokás-megszokás, beidegződések, félreértések témaköreiről beszélgettünk. Hogy milyen könnyen félreérthetünk dolgokat, mennyire automatikusan ismétlünk anélkül, hogy átgondolnánk. Tovább adunk értelmetlenségeket. – Gyerekkoromban következetesen kincsnek mondtam a kilincset, mert nagymamám kicsit hadart, és én tőle hallottam először ezt a szót. Nála a parkettát visszelték, a konyha kövét ronnyal törölték fel. A palacsinta pacsinta volt. Kamaszkoromra persze rájöttem, nem jó mindenben utánozni a nagymamámat, de kedves, szívet melegítő emlék maradt a „nagymamaszótár”. A témához többen is hozzászóltak, nagyjából mindenkinek volt valamilyen története. Csak a barátnőm, aki nálam vendégeskedett, nem szólt bele a beszélgetésbe. Csak hallgatott minket és mosolygott. Aztán mikor hazaindultunk, az úton elmesélte, hogy neki is van egy hasonló élménye. – Még gyerekkoromban tanultam egy szép esti imát. Jobban mondva többet is, de a kedvencem az őrangyalos lett Ez volt az az ima, mely gondolkodásra késztetett. Az ok egy olyan félreértés, amilyenről beszélgettünk. Tudniillik, az imában én Őrangyal helyett következetesen sörangyalt mondtam. Bizonyára érezhettem, hogy valami hiba van, mert a sörangyalon mindig elméláztam. Szégyellem magam, de csak felnőtt koromban jöttem rá a helyes kiejtésre. Szép ima, ezzel kívánok én is jó éjszakát!
Esti ima
Ó, édes Istenem! Hálát rebeg lelkem, hogy egész napon át, úgy szerettél engem.
Bánom sok vétkemet, Szent Fiadnak vére mossa meg kegyesen szívemet fehérre!
Virrasszon felettem gondviselő szemed! Kérlek, óvd az éjjel testemet, lelkemet!
Szűz Anyám és őrangyalom, legyetek énvelem, ha ti rám vigyáztok, nyugodt lesz éjjelem. Ámen.
Kísérlet
Megszokott és szeretett elfoglaltsága volt a 8 éves Róbertnek a mindennap esti imádkozás, a Mi Atyánk. Eleinte csak mondta sorra az imádság szavait, nem sokat meditált azok értelmén, csak egy kifejezés késztette töprengésre: nem tudta elképzelni, hogy a jó Isten milyen kísérletbe akarna vinni minket? Mert nem lehet valami kellemes dolog, hiszen arra kérjük, hogy: NE vigyen minket kísérletbe. Csak akkor könnyebbült meg a lelke, mikor rájött, hogy nem kísérlet, hanem kísértés az, amitől óvjon minket az Úr.
Lejegyezte: Tóth Ildikó, Tompa Anna elbeszélése nyomán
Kedves Híradó Olvasók! Ahogy illusztrációt keresgéltem a Korzó rovatban olvasható A szürke alagút c. írásomhoz a régi fotóim között, megláttam a 2020 elején készült videómat – arra kértek, hogy videóüzenetben foglaljam össze a KCSP-ösztöndíjasként megélt évet és mutassam be…
A Híradó előző számában esett szó az augusztusi, Pannonhalmára tett látogatásomról. Gyermekkori jó barátom, Gérecz Imre (bencés szerzetes, a pannonhalmi közösség alperjele és magisztere) az érkezésem estéjén beszélt arról, hogy formálódik egy könyv a zarándoklatról, amelyet szerzetestestvérével, Tóth Brúnóval közösen…
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain egy beszélgetésem dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével. Ezt a beszélgetést folytattuk most, amikor 2023 áprilisában Magyarországon járt. A köztünk lévő korkülönbség ellenére, jó barátságunkra tekintettel, beszélgetésünk tegező formában…
Azt hallottam a napokban, hogy a zene egészségben tartja művelőjét. Persze, ismertem én beteges zenészt is, de…
Támogasd újságunkat!
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.