Félreértés

Félreértés

Karlshamn közelében található Blekinge jellegzetes és a helyi, Granit sziklamászó klub (Klätterklub Granit) tagjainak  közkedvelt gyakorló helye, a Pengaberg. Közel 20 méteres magasságával, kellemes fekvésével, meredek falaival szinte csábítja a kihívásokat, nehézségeket kedvelőket.

A sziklamászó egyesület 1990-ban alakult négy lelkes alpinista kezdeményezésére. Emese, az erdélyi hegyek, barlangok szerelmese, alig néhány hónapja élt Blekingében, mikor boldogan fedezte fel egy sziklamászó egyesület alakítására szóló felhívást. Természetesen jelentkezett, s így lett ő is alapító tagja a társaságnak. Míg tanulta a nyelvet, a klub amellett, hogy remek sportolási, kikapcsolódási lehetőséget nyújtott, baráti kapcsolatok kialakulásában is segített. A klubtagok minden szabadidejüket a Pengabergen töltötték, tanulmányozták, tisztították a hatalmas mászó felületet, és megpróbáltak megtervezni, majd kialakítani különböző nehézségű, úgynevezett traszékat, mászó útvonalakat. Minden kialakított útvonal nevet kapott, és pontos térkép is készült róla. Mark Jansson lelkes, ügyes alpinistának sok heti munkával sikerült kialakítani egy érdekes, nehéz pályát, melyet büszkén nevezett el saját magáról. Így lett a pálya neve Jansson frestelse, azaz Jansson kísértése, csábítása.  Az útvonalat természetesen az egész tagság kipróbálta rendre, a premier és a névadás nagyszerűen sikerült, mindnyájan egyetértettek abban, hogy a pálya teljesítése átlagon felüli erőfeszítést igényel.

Bővebben: Félreértés

Hozott anyagból

Tanítónő vagyok, nem csak tanítani szeretek, tanítványaimmal, a szülőkkel kellemes baráti légkört próbálok kialakítani. A legtöbb szülő, ha éppen nem siet munkába, haza, ügyes-bajos dolgait intézni, könnyen kapható egy kis laza beszélgetésre, mely nem mindig a gyerekről szól, és mégis róla, hiszen az ilyen beszélgetések által ismeri meg a szülő a nevelőt, és viszont. Éppen ezért azonnal felfigyeltem arra, hogy az egyik jó kedélyű, általában vidám anyuka, aki mindig megállt egy-két szóra, kissé bosszúsan nógatja gyermekét.

-         Sietnünk kell, tele van a kocsim hallal- magyarázkodott felém fordulva.

Másnap aztán elmesélte, hogy a férje imád horgászni, minden szabadidejét azzal töltené. Ez nem lenne baj, gondot az okoz, hogy a családban senki sem szeret halat enni. Az apuka sem. Ezért aztán egy-egy ilyen horgászással eltöltött nap után az anyuka megpróbálja elajándékozni a fogást, de lassan már kerülni kezdik őket az ismerősök, nehogy újabb haladománnyal kedveskedjenek nekik. Kissé bizonytalanul rám nézett és reménykedve megkérdezte:

-         Te és a családod szeretitek a halat?

-         Igen, - mondtam mosolyogva.

-         Óh, de jó, akkor legközelebb neked adjuk a zsákmányt!

Beszélgetésünket el is felejtettem, sok volt a tennivalóm. Szülői értekezletet hívtam össze, és a gyűlés végén megkértem a szülőket, hogy akinek a kertjében van almafa, szedjen össze egy pár almát, mert a következő hét témája az ősz, és ezzel kapcsolatban az alma lesz. Az egyik szülő megkérdezte, hogy az, akinek nincs almafája, az mit csináljon? Nekem a kérdésről hirtelen eszembe jutott nagyapám meséje az egyszeri falusi tanítóról, aki felszólítja a gyerekeket, hogy következő napra mindenki hozzon egy tojást, mert arról fognak tanulni. Az egyik gyerek megkérdezi, hogy akinek nincs tyúkja, az mit csináljon? - Hát az hozhat szalonnát, - válaszolta a praktikus tanító.

Bővebben: Hozott anyagból

Öt-nyolcas osztályomnak

(Tavaly januárban történt. Fülledt tornaterem, futópad, végtelen unalom, a szomszéd úgy dönget, hogy a zenét sem hallom, hogy legalább az adná a ritmust.)

Iskolaudvar, tornaóra, ahogy mi neveztük. A mai feladat viszonylag nehéz: tíz kilométert kell lefutni egy órán belül. Ahányat sikerül, az lesz a jegy. Nekilendülök. Fél kilométer, egy. Elkapom az ütemet, ez így pont elég lesz. Ezt a tempót sokáig bírom. Másfél. Ez már mínusz kettes, gondolom magamban. Kis belső vigyor. Az első izzadságcsepp, de gond egy szál sem. Megy ez. Kettő. Csak rakom a lábam, egyiket a másik után. Manusz, mármint Bálint János a tornatanár, bocs,testnevelés tanár, síppal a szájában néz. Egyelőre nem mond semmit. Következő kör. Kettő és fél. Kicsit lihegek, de nincs gond.

Bővebben: Öt-nyolcas osztályomnak