A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Gólyamese

Lassan elmúlt a szép tavasz, a fák, bokrok üde zöld levelei megnőttek, színük sötétebb zöldre változott. Kinyíltak a virágok, a falu melletti rét olyan lett, mintha valaki szép tarka szőnyeget terített volna rá. A szél időnként hatalmas illatfelhőt kavart fölötte, olyan erőset, hogy attól csak a méhecskék nem kábultak el. A levegő megtelt madárcsicsergéssel, bogárzümmögéssel, és a gólyák örömére, egyre hangosabb békabrekegéssel. A gólyák is kivették a részüket az általános hangzavarból, örömükben kelepeltek egy sort, hiszen a hangos kuruttyolás azt jelentette, sok a béka, könnyen jóllakhatnak a gólyacsemeték. Jól is laktak, fejlődtek, nőttek szorgalmasan.

Ahogy nőttek, cseperedtek a kis gólyák, egyre figyelmesebbé, kíváncsibbá váltak. Már nem csak az evés érdekelte őket, a környezetük is. Mind többször nézegettek ki a fészek biztonságából a mélyben elterülő udvarra. Mozgást láttak, hangokat hallottak, de nem nyugtalankodtak, hiszen a szüleik sem jeleztek veszélyt, s ha ők nem félnek, a kisgólyáknak sincs mitől tartani.
Az öreg gólyák nyugodtak voltak, hiszen sok évvel ezelőtt ők választották ki fészekrakó helynek ezt a szép házat, mert észrevették, hogy a gondos gazda a ház kéménye mellé gólyafészek építésére alkalmas rácsot szerelt. Örvendezett akkor a gólyapár, érezték, érdemes elfogadni a segítséget, ebben a házban gólyakedvelő emberek laknak. Így is volt. A ház minden lakója örvendett, mikor a gólyapár elkezdett építeni a fészket. Mikor aztán elkészültek, az embercsalád szeretettel figyelte a gólyacsalád életét. A gyerekek soha nem mulasztották el köszönteni őket, figyelemmel kísérték a tojásrakást, a költést, boldogan újságolták el az iskolában a többi gyereknek, mikor kikelt az első gólyafióka. Az osztálytársak meg gyakran látogatták őket, a nagy udvarban játszás közben is figyelhették a gólyák fejlődését.
– Jé, nézzétek a kisgólyákat! Milyen nagyok lettek!
– Igen, és már repülni is tudnak, én a tegnap láttam, hogyan tanítják őket a szüleik!
– Én azt is láttam, amikor először kirepültek!
– Én is, én is!!!
– Énekeljünk nekik! Énekeljük el a gólyanótát! Legalább megtudják a kisgólyák, miért piros a lábuk! – tréfált az egyik gyerek.
Gólya, gólya, gilice, / mitől véres a lábad? / Török gyerek megvágta, / magyar gyerek gyógyítja,/  síppal, dobbal, nádi hegedűvel.
Emberi beszédet hallottak a kis gólyák már tojáskorukban is, csak nem tudták, mit is hallanak. De nem sokat gondolkoztak azon, vajon mit mondanak egymásnak az emberek, érezték, hogyha róluk van szó, ami elhangzik, az olyan simogatóan jó. Tetszett a gyerekek éneke, szépen meg is köszönték, amúgy gólya-módra, kelepeléssel. Igaz, még nem sikerült olyan hangosra és pattogósra, mint a szüleiké, de a gyerekeket boldoggá tette, hogy nem csak hallhatták a kattogó gólyabeszédet, hanem láthatták is, hogyan csinálják.
– Jaj, de ügyesek! Nagyon jól utánozzák a szüleiket – mondták a gyerekek. Régebben csak nyögdécseltek, meg vinnyogtak, ha éhesek voltak, most már kelepelni is megtanultak!
– Igyekezni kell nekik a tanulással – szólt közbe nagyapó. – Okosodni, erősödniük kell, mire útra kelnek a melegebb országok felé, hamar múlik az idő.  
– Okosodni? Miért, a gólyák talán okosak? – kíváncsiskodtak a gyerekek.
– Hajaj, de még mennyire! Azt tudjátok, hogy az európai gólyák Afrikában vészelik át a telet. Csapatosan repülnek ők is, mint a többi vándormadár, de egy csoportban nincsenek sokan. Inkább csak a nagy család. Unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők. Repülhetnének éjszaka, a csillagok nekik is mutatják az utat. Repülhetnének a tenger fölött, úgy jóval rövidebb lenne az útjuk. Nem teszik. Csak nappal repülnek, és inkább kerülnek egy jó nagyot, csakhogy a szárazföld felett maradjanak. Tudjátok miért? Mert okosak! Az éjszaka lehűlt levegő nappal felmelegszik, a felmelegedett levegő felemelkedik, a gólyáknak csak arra kell figyelni, találjanak rá a meleg levegőhullámra, tárják ki a szárnyukat, tartsák az egyensúlyt, a jó meleg áramlat viszi őket is felfelé. Mikor az emelkedésnek vége, egy hűvösebb levegőrétegen lesiklanak, a következő meleg áramlattal újra emelkedni lehet. Aki látott már vitorlázó repülőt, jobban megértheti, hogyan repülnek ezek a nagy madarak olyan kevés munkával olyan nagy távolságokra. A tengereket meg azért kerülik el, mert azok fölött nincsen meg ez a levegőáramlás, és azért nem használják ki a sötétség védő palástját, mert akkor a szárazföld felett sincs meleg légáramlás.
– Jaj, de érdekes! Meséljél még nagyapó, mesélj el mindent, amit tudsz még a gólyákról! – kérték a gyerekek
– Sok mindent mesélhetnék, mert tényleg érdekes madár ez a mi gólyánk! Tudjátok-e, hogy sok országban szent madárként tisztelik?
– És ő hozza a kisbabát! – árulták el a gyerekek.
– Nahát! – kacagott nagyapa. Ezt nem is tudtam, hogy ilyesmire képes!
– Igen – mondta a legkisebb gyerek – egy afrikai tóban találja meg és halássza ki őket. Beleteszi egy kendőbe, a nyakába akasztja, úgy hozza.
– Ez aztán igen! Ügyes madár ez a mi gólyánk! Vigyázzunk rá, ne zavarjuk, hogy tudja felnevelni a fiókáit. Tudjanak majd útra kelni, biztonságosan elrepülni – de úgy is mondhatjuk, elvitorlázni a téli szálláshelyükre.
Majd ősszel, egy másik mesében tovább mesélünk róluk.

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. október 23.
Kedves Híradó Olvasók! „Felhőn vet ágyat már az alkonyat / s a fáradt fákra fátylas fény esőz. / Kibomló konttyal jő az édes ősz.” És igen. Radnóti Miklós Szeptember című verséből való ez az idézet. Valóban beköszöntött az ősz. De…
Tovább
Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME