Kedves Ifjak és Gyerekek!

Most, mikor ezt a levelet írom nektek, még javában tart a tél, ritkán süt a nap, hamar sötétedik, és itt, Dél-Svédországban, ahol én élek, még hó sincs! Nagyon várom a tavaszt, mert szeretem nézni, hogyan bújnak elő a földből a zsenge növénykék. Gondolom ti is észreveszitek ezt a minden évben megújuló csodát, ezért arra kérlek, írjátok meg nekem, vagy ha jobban tetszik, rajzoljátok le kedvenc növényetek születését, növekedését. Vagy próbálkozzatok ti is locsolóvers-írással, mint az alább közölt történet szereplői!

Az írásokat, rajzokat Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.villanypostacímre várom.

 

Családi locsolóvers

Nagyapó lehuppant a megszokott karosszékébe a bőséges, finom ebéd után, boldogan szétnézett a látogatóba összegyűlt népes rokonságon, és azt kérdezte az unokáitól:

-         Na, gyerekek! Kitaláljátok, mit akarok megbeszélni veletek?  

A gyerekek összenéztek, és mintha valaki beintette volna, olyan egyszerre válaszoltak:

-         Neeeem!

Nagyapó meglepődve kapta fel a fejét erre a hangos kórusra. A gyerekek, mivel számukra is váratlan volt az, hogy most ez egyszer így egyetértettek az unokatestvérek, egy kicsit zavarba jöttek.

Bővebben: Családi locsolóvers

Locsolkodás

Az én gyerekkoromban a fiatalok a húsvéthétfőt várták a legnagyobb örömmel. Főleg faluhelyen volt kellemes szórakozás a locsolkodás. A lányok általában mindenütt korán keltek, hogy hajnal óta zeneszóval járó legényeket felkészülten várják, mert a legények régebben a kútnál, vederrel locsolták a nagy kacagás, visítozás közepette odavonszolt lányokat. Elárulom, a lányok csak illendőségből tiltakoztak, visítoztak! A legényeket a házban kalács, sonka, tojás, és bor várta. A gyerekek rigmusokat, locsoló-verseket mondtak, süteményt, édességet, tojást kaptak jutalmul.

Rózsavízzel áldás szálljon kislány, a fejedre,

Kérek egy pár írott tojást, hadd tegyem a zsebembe.

Bővebben: Locsolkodás

Romhányi József: Nyúliskola

Erdőszélen nagy a móka, mulatság,

iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.

A tanító ott középen az a nyúl,

kinek füle leghosszabbnak bizonyul.

Kezdi az oktatást egy fej káposztával,

Hallgatják is tátott szájjal.

- Az egymást tapasztó

táposztó

levelek képezte káposzta

letépett

levelein belül tapasztalt betétet,

mely a kopasztott káposzta törzse,

úgy hívják, hogy torzsa.

Bővebben: Romhányi József: Nyúliskola