Kedves Ifjak és Gyerekek!

A hosszú, sötét, borús, hideg időknek reméljük vége, és újra itt van a tavasz, régi kifejezéssel élve, a kikelet. A kellemes sétaidőt ajánlatos kihasználni és minél többet tartózkodni a szabadban, figyelni az ébredő természetet, nézni, hogyan sarjad a fű, miként bontanak lombot a bokrok, fák. Lassan felmelegedik az idő, és ha szerencsések vagyunk rátalálhatunk gubacsdarázs által birtokba vett rózsabokorra is. Sajnálom, hogy a Híradó decemberi számában nehéz feladatot róttam ki rátok, de azt reméltem, felébresztem a kíváncsiságotokat és majd a szüleitek, vagy nagyszüleitek segítségével rátaláltok a helyes válaszra:

A gubacs nem más, mint egy, idegen külső hatásokra izgatott növényrész sejtjeinek túlságos megnövekedése. S ezeket a külső hatásokat apró rovarok okozzák, apró darazsak, melyeket ezért gubacsdarazsaknak nevezünk. Nem is hinnők, hogy ezek, a sokszor alig észrevehető állatok milyen nagy elváltozásokat okozhatnak azokon a növényrészeken, melyeket megszúrnak, mert hiszen a gubacsok sokszor óriási nagyra növekednek. Bennük fejlődnek ki ezek az apró állatok zavartalanul. Azt mondhatjuk, hogy a  gubacs a gubacsdarázsnak a gyermekszobája.

A két mondást sem volt túl könnyű megfejteni:

Üsse kő, mondjuk, mikor, ha nem is szívesen, de beleegyezünk, hogy elvégezzük azt a dolgot, amire megkértek.

A falnak is füle van, mondjuk, mikor figyelmeztetjük a beszélgetőtársunkat, hogy valamilyen titkot árulunk el, és nem szeretnénk, ha más is meghallaná.

Hallottátok már azt a szót, hogy BÖJT? Írjátok meg nekem, mi a csudát jelenthet? A válaszokat továbbra is a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre várom.

Peti, a húsvéti nyuszi

Peti, a Húsvéti Nyúl, igencsak nagy bajban volt. 

Egyrészt, mert ezen a reggelen, valami ismeretlen okból, sokkal hamarabb ébredt fel, mint máskor. Másrészt pedig azért, mert semmit nem értett abból, ami körülötte folyt.

Ekkor még Petinek fogalma sem volt arról, hogy ő tulajdonképpen Húsvéti Nyúl, mégpedig abból a híres-nevezetes MacNyooszi klánból, akik tizennyolc generáción keresztül álltak a Húsvéti Lovagok szolgálatában. 

Fejét kapkodva nézte a körülötte sürgő-forgó nyulak hadát. A hatalmas Központi Üreg, amit csakis különleges alkalmakkor használtak, telis tele volt mindenféle színes tollal, festett, kacifántos tojásokkal, kosarakban csinos kis csomagok tömege hevert szerteszét, a nyüzsgő nyulak körül csak úgy porzott a levegő...

- Hé, te, pajtás! - szólította meg az első, közelében iparkodó nyuszit Peti - Mi folyik itt?

Bővebben: Peti, a húsvéti nyuszi

Sünfehérke

Alig takarodott el a hó, a hét unokatestvér, Éva…., na, jó, nem sorolom fel mindnek a nevét, úgy is elfelejtitek! Elég, ha csak egyet jegyeztek meg a sok közül, mert ő volt a legidősebb és már középiskolás! Szóval, alig takarodott el a hó, az unokatestvérek máris kérdezősködni kezdtek:

-         Édesanyaaaa, (vagy Mama, Anyú, Éde) mikor lesz már húsvét?

-         Édesapaaaaa, (vagy Apa, Tata, Apú) ugye a tavaszi szünidőben nagymamáéknál leszünk?

-         Igen, igen – válaszoltak a szülők, először kedvesen, aztán mikor már századszor hallották ugyanazt a kérdést, kissé bosszúsan.

Szerencsére hamar elrepült az eleinte lassan telő idő, és az unokatestvérek rendre megérkeztek a nagyszülők kellemes, tágas otthonába.

Bővebben: Sünfehérke