A Fölszállott a páva vetélkedőnek a SMOSZ által felajánlott különdíj nyertesének, Antal Adorjánnak a levele

Kedves Ildikó néni!

Szeretettel üdvözlöm, szerencsésen hazaérkeztünk a felejthetetlen és élményekben gazdag táborból, ahol nagyon jól éreztem magam, sokat tanultam és sok barátot szereztem.

Erdélyben, Csíkmadarason születtem és ott járok iskolába, 5. osztályos tanuló vagyok. A tanulmányi eredményeim kitűnőek. Két éves korom óta táncolok. Amint elkezdtem járni, már próbálgattam táncolni, mivel a szüleim is néptáncosok. Az édesapám mai napig hivatásos táncos a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesben. A táncra való felkészülés családban történik, egyénileg készülök, nem voltam csapatban, mindig egyedül gyakorolok, az édesapám által beszerzett CD-ről.

Read more: A Fölszállott a páva vetélkedőnek a SMOSZ által felajánlott különdíj nyertesének, Antal Adorjánnak...

Bakcsi Réka: A tökkalap

Volt egyszer egy ember

Szakálla volt kender.

Bele bújt a sok mese,

Mese, mese, meskete.

 

Úgy gondolta elindul.

Mesél, mesél valahol.

Most éppen ide érkezett

Mesél az aprónépeknek.

 

„Volt nekem egy tökkalapom,

Szerettem én, nem tagadom.

Hogy mi történt vele?

Az már egy régi mese.

 

De ha nagyon akarjátok,

Tiszta szívből kívánjátok,

Elmondom én néktek,

Csengő rétre léptek.

 

No, azon a réten

Tökkalapra léptem,

Felbiggyesztem a fejemre

S elindulok Debrecenbe.

Read more: Bakcsi Réka: A tökkalap

Nyári levél

Itt a nyár, a jól megérdemelt pihenés, szórakozás ideje. Aki szeret kirándulni, utazni, biztosan érdeklődéssel olvas majd a blekingei Hanö sziget csodáiról.

Valamikor, réges-régen, akkor, mikor még minden valamire való barlangban lakott egy-egy sárkány, tündér, boszorkány, vagy varázsló, élt Magyarországon, az óbudai hegyek egyik barlangjában egy különösen nagy erejű varázsló. Ha akarta, apró, kicsi emberkévé, manóvá zsugorodott, ha úgy hozta kedve, óriás lett, vagy tűzokádó, repülő sárkánnyá változott. Ennek a varázslónak a kalandjairól szeretnék mesélni nektek.

A sárkány jele

Valamikor, réges-régen, a vikingek uralkodtak Svédországban és a környező országokban.. Vad, merész, kegyetlen és ügyes hajósnép volt ez, megtámadtak mindent és mindenkit, ha zsákmányra volt kilátás. Össze is gyűlt annyi kincsük, hogy már nem is tudták, mit kezdjenek vele. A Viking király akkor  parancsba adta a szolgáinak, hogy kötelesek találni egy olyan titkos helyet, ahol a kincsei biztonságban lehetnek! A szolgák bejárták egész Svédországot: északtól délig, kelettől nyugatig. Minden kis zugot felkerestek, de nem jártak szerencsével. Végül nagy sokára, a Hegyek Szelleme segítségével találtak rá a megfelelő helyre.

 

–        Az Északi Tenger nyugati partjához közel, Hanö nevű szigetből kiemelkedő szikla alatt senki emberfia nem találja meg az oda rejtett kincseket! – Erről személyesen gondoskodom –, mondta – Tudjátok meg, ilyen sziget nincs több a világon!

Igazat mondott a Hegyek Szelleme, Hanö valóságos sárkánysziget, mert alakra hasonlít ahhoz a pappír sárkányhoz, melyet a gyerekek szoktak röptetni a szélben. Még igazi, mozgó farka is van! Ne gondoljátok, hogy viccelek! A sziget északi felén van egy hosszan a tengerbe nyúló, öklömnyi meg nagyobb ovális kövekből álló kőgát. Hanö körül mindig fúj a szél, még akkor is, mikor másutt szélcsend van. A szél felkorbácsolja a vizet, a hullámok olyan erősen áramlanak, hogy képesek megmozgatni a köveket. S a kövek lassan elcsúsznak, átgördülnek egymáson, forgás közben csiszolódnak, fényesednek, szépülnek, s láss csodát! A sziget hosszú kőfarka elmozdul, ha addig jobbra görbült, ezen túl balra fog. Aztán, ha megváltozik a szél és a hullámzás iránya, a kőfarok is irányt változtat.

Read more: A sárkány jele