Kedves Ifjak és Gyerekek!

Mikor ezeket a sorokat írom, még javában tart a tél, de mire az újságot kiviszi hozzátok a postás, már itt lesz a tavasz, egyre kellemesebben érezzük magunkat a lágy napsütésben. Remélem, hogy így lesz, a húsvéti ünnepek meghozzák a jó időt.

Kíváncsi vagyok, hogyan készülődtök az ünnepre? Gondolom, készül a sok szép hímes tojás, no meg csirke, tyúkanyó, kakas, meg nyuszi alakú asztali díszekről sem feledkeztek meg! Én egy húsvéti történetet írtam nektek, Zsuzsikáról, az öcsikéjéről és a piros szemű, fehér nyusziról. Szeretném, ha megírnátok, jártatok-e már falun, mi tetszett nektek ott a legjobban? Címem továbbra is This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it..

A húsvéti locsolóverset Bálint Palmgren Oscár írta még tíz évesen, remélem, tetszik nektek. A böjti boszorkát a húga, Tünde, hét éves korában.

Hópiroska

Zsuzsika éppen nyolc, az öccse, Viktor hat éves volt, mikor szüleik úgy határoztak, hogy a húsvéti vakációt falun töltik, az egyik rokonuknál. A család nagyvárosban lakott, a gyerekek még soha sem jártak falun. Kíváncsiak voltak nagyon, mert azt, hogy milyen a falusi élet, csak szülőik meséiből ismerték. A gyerekek izgatottan készülődtek a nagy útra.

Kati néni és Pista bácsi szeretettel fogadták őket. Kati néni nyomban elújságolta, hogy hat kisbárány született, megígérte, hogy reggeli után nyomban megmutatják őket, és persze az egész gazdaságot.

Reggel első útjuk az istállóba vezetett. Pista bácsi kinyitotta az ajtót, betessékelte a családot. Mikor beléptek, Zsuzsika csak egy nagy kavarodást látott, mert az állatok ahelyett, hogy nyugodtan vártak volna rájuk, riadtan az istálló sarkába szaladtak.

-         Ezek a báránykák? Miért szaladtak el? – kérdezte csodálkozva a kislány.

-         Megijedtek tőletek, mert még nem ismernek.

Zsuzsika erre kézen fogta az öcsikéjét, illedelmesen meghajolt és azt mondta:-

Read more: Hópiroska

Téli üzenet

Kedves Ifjak és Gyerekek!

Mikor ezt a levelet olvassátok, már javában tart a téli vakáció és felnőttek, ifjak, gyerekek egyaránt lázasan készülődnek a karácsonyi ünnepre. Remélem, nem boltban vásárolt, hanem saját kezűleg készített ajándéktárgyakkal lepik meg egymást. Mert úgy igazán ajándék az ajándék! Ha az ajándékozott érzi, hogy mialatt elkészült a neki szánt ajándék, szeretettel gondoltak rá. Tudom, milyen jó érzés, hiszen az unokáimtól mindig ilyen ajándékot kapok, és nagyon-nagyon boldoggá tesznek vele! Míg kicsikék voltak, rajzoltak nekem és elmesélték, miről szólnak a képek. A rajzokat mind megtartottam, az elbeszéléseket lejegyeztem. Időnként előveszem őket, megnézegetem, elolvasom, és boldogan emlékezem vissza azokra az ünnepi alkalmakra, mikor megleptek vele.

Elhatároztam, hogy most én ajándékozlak meg Benneteket ezekkel a rajzokkal, történetekkel. Remélem, nektek is tetszenek a képek, és kedvet kaptok a rajzoláshoz. Még idejében elkészülhettek a karácsonyi ajándékképekkel, és boldoggá tehetitek velük szüleiteket, nagyszüleiteket.

Arra kérlek, rólam, illetve a Híradó olvasóiról se feledkezzetek meg, rajzoljatok tavaszi, húsvéti képeket. Magyarázatot is írhattok, mondhattok hozzá, szeretettel és kíváncsian várom a This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.villanyposta címre.

Istentől megáldott boldog, békés karácsonyt és boldog új évet kívánok!

Háromkirályok

Nagymama szeretett mesélni, ennek mind a négy unokája örvendett. Szívesen hallgatták őt, és nem csak este, elalvás előtt, hanem nappal, akár játék közben is. Főleg azt szerették, mikor nem könyvből olvasta a mesét, hanem megtörtént dolgokról, a saját és a szüleik gyerekkorában történtekről regélt. Nagymama rengeteg verset is tudott, az unokák azokat is szerették hallgatni. Mindeniknek volt egy-egy kedvence. Az egyiknek Pósa bácsi A kis gidó című verse, mely így kezdődik: Egy öreg kecskének volt egy kis gidója… A másik az Iciri-picirit szerette hallgatni, hogy hogyan tűntek el az iciri-piciri kis macskának az iciri-piciri ökröcskéi. A harmadik a „szemetes” versért nyaggatta a nagymamáját. Vajon kitaláljátok, melyik lehet az? Elárulom: József Attila Altatója: Lehunyta kék szemét az ég, lehunyta sok szemét a ház… A negyedik unokának, Oszkárnak pedig a karácsonyi versek tetszettek. Alig köszöntött be az ősz, máris szedte elő a nagy becsben tartott karácsonyt köszöntő verses füzetét. Ezt a füzetecskét a nagymamája pontosan az ő kérésére állította össze, volt abban a tréfás köszöntőtől kezdve egészen komoly, felnőtteknek való versekig mindenféle. Bár ezek Oszkár kedvencei voltak, de mind a négyen szerették olvasgatni, hallgatni, megbeszélni, és aztán elképzelni, miről is szólnak. Természetesen Jézuska születéséről, a nagy eseményt hírül adó lángos csillagról, a három napkeleti bölcsről, vagyis királyokról, akik a csillag útmutatása nyomán elindultak megkeresni az újszülöttet, hogy ajándékokkal kedveskedjenek neki és édesanyjának, Máriának. Nagymama azt is megmagyarázta, hogy így alakult ki az a szokás is, hogy karácsonykor, Jézus születése napján, az angyali szeretet ünnepén, az emberek megajándékozzák egymást.  

Ha elolvassátok az alábbi verseket, és megnézitek a rajzokat, rögtön ráismertek: a rajzokról a versekre, a versekről a rajzokra!  A Háromkirályos és a lépcsős képeket Bálint Palmgren Oscar rajzolta 7 éves korában, a többit húgocskája, Tünde.