A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Lili

Forrs---Pixabay

Sokat gondolkoztam azon, vajon létezik-e olyan kisgyerek, aki ne szeretne valamilyen élő állatot dédelgetni? Nem tudom, csak azt, hogy az öcsém, Pistike, és én nagyon vágytunk erre. Nyáron, a nagyvakációban nem volt ezzel semmi gond, hiszen nagyszüleink udvara, de a kert is csakúgy hemzsegett az állatoktól. Etethettük, dédelgethettük őket kedvünkre. Már, ha hagyták magukat megfogni! Az etetéssel nem volt baj, ha észrevették, hogy nem üres kézzel közeledünk feléjük, azon nyomban körénk sereglettek. Sőt, a galambok, csirkék, tyúkok bátrabbja ránk is szállt néha. A libák, kacsák meg merészen kikapták az ételes kosarat a kezünkből. Csak a macskák hagyták simogatni magukat, csak úgy, nem az étel kedvéért. Igaz, ők mindig azt csinálták, amihez kedvük volt. Legtöbbször nagymamánk ölében érezték jól magukat, onnan hiába próbáltuk magunkhoz édesgetni őket.

Szóval nyáron nem éreztük hiányát a saját állatnak, annál inkább az év többi felében, otthon. Történt egyszer, hogy édesapám egyik barátja, aki nagyon jól tudta, hogy szeretnénk állatot dédelgetni, megkérdezte tőlünk, mit szólnánk, ha ő teljesítené a kívánságunkat?

-           Igen, igen, jó lenne! – kiabáltuk boldogan. Nagy lelkesedésünkben még azt sem kérdeztük meg, milyen állatra gondol a bácsi.

-           Na, akkor ezt megbeszéltük – mondta. – Holnap hozom Lilit.

-           Hallottátok édesanya, édesapa, hozzák Lilit, a bácsi nekünk adja Lilit! – kiabáltuk lelkesen.

Hogy Lili kicsoda-micsoda, azt csak másnap tudtuk meg, mikor a házunk kapujában egy hófehér kecske mekegett ránk. Gyönyörű volt! Mi pedig olyan boldogok, hogy még megszólalni sem tudtunk. Gondolom, a szüleinknek is nagy meglepetés lehetett, de nem mondtak nemet, Lili a mienk lett. Édesapám azonnal hátravitte az udvar elkerített részébe, hogy nehogy a veteményes kertünkbe tévedjen, és megegye a féltett növényeinket. Nem csak Pistike és én örültünk Lilinek, érkezése örömhír volt az utcánk összes gyereke számára is! A szomszédok rendre meglátogattak bennünket, mindenki hozott valami finomságot: salátát, almát, sárgarépát, lekaszált füvet, lenyesett bokorágat, kukoricadarát, a kertekből kitépett gyomokat. Lili nagyon élvezte a figyelmet, hamar megszokta a gyerekek közelségét, jó étvággyal bekebelezett minden adományt. Ez volt eleinte. Édesanyám mondta is, hogy nem is gondolta volna, hogy ilyen kevés bajjal jár a kecsketartás.

Ahogy telt az idő, Lili egyre válogatósabb lett. Már csak turkált az élelemben, amit egyik nap jóízűen elfogyasztott, arra másnap rá sem akart nézni! Evés helyett keservesen mekegett. Kínálgattuk, simogattuk, de nem használt. A szomszédság tanácsára édesapám elvitte az állatorvoshoz. Az alaposan megvizsgálta, majd fejcsóválva mondta ki az ítéletet:

– Ezt a kecskét alaposan elkényeztettétek! Az égadta világon semmi baja, csak az, hogy un benneteket, a megszokott arcokat. A kecskék természetüknél fogva kíváncsi állatok, no meg szeretik a változatosságot. Vigyétek sétálni az erdőbe!

Mi megfogadtuk a jó tanácsot, és attól kezdve édesapánknak munkája után, délutánra is meglett az elfoglaltsága: vittük Lilit világot látni. Elöl ment édesapám Lilivel, utána pedig az egész gyerekcsapat. Lili, ahogy kiértünk az erdő szélére, le-letépett egy-egy bokor- vagy falevelet úgy tessék-lássék, de ott sem akart többet enni, inkább velünk szórakozott, játszott. Kergetőztünk. Futott utánunk, s ha utolért valamelyikünket, a fejével jól popsin lökött. Ez eléggé veszélyes játéknak bizonyult, sok felhorzsolt könyök, térdecske bánta az egyre vadabb öklelőzést.

A kecsketartásunk híre eljutott a nagyszüleink fülébe is. Nagytata azonnal intézkedett:

– Hallom, kecskegazdák lettetek, és gond van az étkezésével! Nem városba való az ilyen örökmozgó állat! Azonnal hozzátok el, itt beadjuk a kecskepásztor keze alá, meglátjátok, a nyájban visszakapja az életkedvét, étvágyát is!

Így is történt. Lilit eljuttattuk nagyszüleink falujába, ott nagyon jól érezte magát a sok kecske között, úgy megnőtt, meghízott, hogy alig ismertünk rá, mikor nyáron meglátogattuk!

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2023. december 11.
Kedves Híradó Olvasók!   Ahogy illusztrációt keresgéltem a Korzó rovatban olvasható A szürke alagút c. írásomhoz a régi fotóim között, megláttam a 2020 elején készült videómat – arra kértek, hogy videóüzenetben foglaljam össze a KCSP-ösztöndíjasként megélt évet és mutassam be…
Tovább
Gérecz Imre – Tóth Brúnó: Átmenet. Zarándoktapasztalatok

Gérecz Imre – Tóth Brúnó: Átmenet. Zarándoktapasztalatok

Könyvespolc 2023. december 11.
A Híradó előző számában esett szó az augusztusi, Pannonhalmára tett látogatásomról. Gyermekkori jó barátom, Gérecz Imre (bencés szerzetes, a pannonhalmi közösség alperjele és magisztere) az érkezésem estéjén beszélt arról, hogy formálódik egy könyv a zarándoklatról, amelyet szerzetestestvérével, Tóth Brúnóval közösen…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább
A hazához való ragaszkodás megmarad

A hazához való ragaszkodás megmarad

Portré 2023. október 05.
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain egy beszélgetésem dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével. Ezt a beszélgetést folytattuk most, amikor 2023 áprilisában Magyarországon járt. A köztünk lévő korkülönbség ellenére, jó barátságunkra tekintettel, beszélgetésünk tegező formában…
Tovább

Egyesületek

SOMIT hírek – 2023. ősz

SOMIT hírek – 2023. ősz

A családos tábor Közvetlenül a nyári szabadságok után ismét munkához látott a SOMIT vezetősége, hiszen az első őszi…
Egy mondat a zsarnokságról

Egy mondat a zsarnokságról

  1956-ra emlékeztünk a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör ünnepi összejövetelén. Évente tisztelgünk a forradalom hősei előtt.…
A KnockOut Göteborgban

A KnockOut Göteborgban

  Azt hallottam a napokban, hogy a zene egészségben tartja művelőjét. Persze, ismertem én beteges zenészt is, de…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME