Téli üzenet

Kedves Ifjak és Gyerekek!

Mikor ezt a levelet olvassátok, már javában tart a téli vakáció és felnőttek, ifjak, gyerekek egyaránt lázasan készülődnek a karácsonyi ünnepre. Remélem, nem boltban vásárolt, hanem saját kezűleg készített ajándéktárgyakkal lepik meg egymást. Mert úgy igazán ajándék az ajándék! Ha az ajándékozott érzi, hogy mialatt elkészült a neki szánt ajándék, szeretettel gondoltak rá. Tudom, milyen jó érzés, hiszen az unokáimtól mindig ilyen ajándékot kapok, és nagyon-nagyon boldoggá tesznek vele! Míg kicsikék voltak, rajzoltak nekem és elmesélték, miről szólnak a képek. A rajzokat mind megtartottam, az elbeszéléseket lejegyeztem. Időnként előveszem őket, megnézegetem, elolvasom, és boldogan emlékezem vissza azokra az ünnepi alkalmakra, mikor megleptek vele.

Elhatároztam, hogy most én ajándékozlak meg Benneteket ezekkel a rajzokkal, történetekkel. Remélem, nektek is tetszenek a képek, és kedvet kaptok a rajzoláshoz. Még idejében elkészülhettek a karácsonyi ajándékképekkel, és boldoggá tehetitek velük szüleiteket, nagyszüleiteket.

Arra kérlek, rólam, illetve a Híradó olvasóiról se feledkezzetek meg, rajzoljatok tavaszi, húsvéti képeket. Magyarázatot is írhattok, mondhattok hozzá, szeretettel és kíváncsian várom a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.villanyposta címre.

Istentől megáldott boldog, békés karácsonyt és boldog új évet kívánok!

Háromkirályok

Nagymama szeretett mesélni, ennek mind a négy unokája örvendett. Szívesen hallgatták őt, és nem csak este, elalvás előtt, hanem nappal, akár játék közben is. Főleg azt szerették, mikor nem könyvből olvasta a mesét, hanem megtörtént dolgokról, a saját és a szüleik gyerekkorában történtekről regélt. Nagymama rengeteg verset is tudott, az unokák azokat is szerették hallgatni. Mindeniknek volt egy-egy kedvence. Az egyiknek Pósa bácsi A kis gidó című verse, mely így kezdődik: Egy öreg kecskének volt egy kis gidója… A másik az Iciri-picirit szerette hallgatni, hogy hogyan tűntek el az iciri-piciri kis macskának az iciri-piciri ökröcskéi. A harmadik a „szemetes” versért nyaggatta a nagymamáját. Vajon kitaláljátok, melyik lehet az? Elárulom: József Attila Altatója: Lehunyta kék szemét az ég, lehunyta sok szemét a ház… A negyedik unokának, Oszkárnak pedig a karácsonyi versek tetszettek. Alig köszöntött be az ősz, máris szedte elő a nagy becsben tartott karácsonyt köszöntő verses füzetét. Ezt a füzetecskét a nagymamája pontosan az ő kérésére állította össze, volt abban a tréfás köszöntőtől kezdve egészen komoly, felnőtteknek való versekig mindenféle. Bár ezek Oszkár kedvencei voltak, de mind a négyen szerették olvasgatni, hallgatni, megbeszélni, és aztán elképzelni, miről is szólnak. Természetesen Jézuska születéséről, a nagy eseményt hírül adó lángos csillagról, a három napkeleti bölcsről, vagyis királyokról, akik a csillag útmutatása nyomán elindultak megkeresni az újszülöttet, hogy ajándékokkal kedveskedjenek neki és édesanyjának, Máriának. Nagymama azt is megmagyarázta, hogy így alakult ki az a szokás is, hogy karácsonykor, Jézus születése napján, az angyali szeretet ünnepén, az emberek megajándékozzák egymást.  

Ha elolvassátok az alábbi verseket, és megnézitek a rajzokat, rögtön ráismertek: a rajzokról a versekre, a versekről a rajzokra!  A Háromkirályos és a lépcsős képeket Bálint Palmgren Oscar rajzolta 7 éves korában, a többit húgocskája, Tünde.