Téli üzenet

Kedves Ifjak és Gyerekek!

Mikor ezt a levelet olvassátok, már javában tart a téli vakáció és felnőttek, ifjak, gyerekek egyaránt lázasan készülődnek a karácsonyi ünnepre. Remélem, nem boltban vásárolt, hanem saját kezűleg készített ajándéktárgyakkal lepik meg egymást. Mert úgy igazán ajándék az ajándék! Ha az ajándékozott érzi, hogy mialatt elkészült a neki szánt ajándék, szeretettel gondoltak rá. Tudom, milyen jó érzés, hiszen az unokáimtól mindig ilyen ajándékot kapok, és nagyon-nagyon boldoggá tesznek vele! Míg kicsikék voltak, rajzoltak nekem és elmesélték, miről szólnak a képek. A rajzokat mind megtartottam, az elbeszéléseket lejegyeztem. Időnként előveszem őket, megnézegetem, elolvasom, és boldogan emlékezem vissza azokra az ünnepi alkalmakra, mikor megleptek vele.

Elhatároztam, hogy most én ajándékozlak meg Benneteket ezekkel a rajzokkal, történetekkel. Remélem, nektek is tetszenek a képek, és kedvet kaptok a rajzoláshoz. Még idejében elkészülhettek a karácsonyi ajándékképekkel, és boldoggá tehetitek velük szüleiteket, nagyszüleiteket.

Arra kérlek, rólam, illetve a Híradó olvasóiról se feledkezzetek meg, rajzoljatok tavaszi, húsvéti képeket. Magyarázatot is írhattok, mondhattok hozzá, szeretettel és kíváncsian várom a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.villanyposta címre.

Istentől megáldott boldog, békés karácsonyt és boldog új évet kívánok!

Háromkirályok

Nagymama szeretett mesélni, ennek mind a négy unokája örvendett. Szívesen hallgatták őt, és nem csak este, elalvás előtt, hanem nappal, akár játék közben is. Főleg azt szerették, mikor nem könyvből olvasta a mesét, hanem megtörtént dolgokról, a saját és a szüleik gyerekkorában történtekről regélt. Nagymama rengeteg verset is tudott, az unokák azokat is szerették hallgatni. Mindeniknek volt egy-egy kedvence. Az egyiknek Pósa bácsi A kis gidó című verse, mely így kezdődik: Egy öreg kecskének volt egy kis gidója… A másik az Iciri-picirit szerette hallgatni, hogy hogyan tűntek el az iciri-piciri kis macskának az iciri-piciri ökröcskéi. A harmadik a „szemetes” versért nyaggatta a nagymamáját. Vajon kitaláljátok, melyik lehet az? Elárulom: József Attila Altatója: Lehunyta kék szemét az ég, lehunyta sok szemét a ház… A negyedik unokának, Oszkárnak pedig a karácsonyi versek tetszettek. Alig köszöntött be az ősz, máris szedte elő a nagy becsben tartott karácsonyt köszöntő verses füzetét. Ezt a füzetecskét a nagymamája pontosan az ő kérésére állította össze, volt abban a tréfás köszöntőtől kezdve egészen komoly, felnőtteknek való versekig mindenféle. Bár ezek Oszkár kedvencei voltak, de mind a négyen szerették olvasgatni, hallgatni, megbeszélni, és aztán elképzelni, miről is szólnak. Természetesen Jézuska születéséről, a nagy eseményt hírül adó lángos csillagról, a három napkeleti bölcsről, vagyis királyokról, akik a csillag útmutatása nyomán elindultak megkeresni az újszülöttet, hogy ajándékokkal kedveskedjenek neki és édesanyjának, Máriának. Nagymama azt is megmagyarázta, hogy így alakult ki az a szokás is, hogy karácsonykor, Jézus születése napján, az angyali szeretet ünnepén, az emberek megajándékozzák egymást.  

Ha elolvassátok az alábbi verseket, és megnézitek a rajzokat, rögtön ráismertek: a rajzokról a versekre, a versekről a rajzokra!  A Háromkirályos és a lépcsős képeket Bálint Palmgren Oscar rajzolta 7 éves korában, a többit húgocskája, Tünde.

 

Jézuska báránykája.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány és egy kisfiú. Kedves, ügyes gyerekek voltak, szót fogadtak, jól tanultak, nem csintalankodtak, nem rosszalkodtak, szóval annyira jók voltak, hogy szinte azt kell mondanom, hogy ilyen gyerekek csak a mesében léteznek! Soha nem sírtak, nem kiabáltak, mindig csak kacagtak, énekeltek, nem is tudták, mit jelent az, hogy szomorúság!

Akár hiszitek, akár nem, hogy mégis megismerkedtek a szomorúsággal, pont egy szép karácsonyi éneknek köszönhették. Ez az ének így szól:

Jézus ágyán nincsen paplan,

 hogyne fázna az ártatlan,

nincsen neki bundácskája,

elveszett a báránykája!

Bővebben: Jézuska báránykája.