A böjti boszorkány és a påskkärring.

Amit el szeretnék mesélni nektek, az már elég régen történt, még akkor, mikor Viola, az egyetlen leány unokatestvérem óvodás lett. Kicsike volt nagyon, de okos, talpraesett gyerek, nem sokat beszélt, ám a füleit, ahogy mondani szokás, hegyezte, mint a húsvéti nyuszi, hogy véletlenül se maradjon ki valami érdekes dologból. Mindent tudni akart, s megszokta, hogy valaki mindig mesél neki arról, ami éppen érdekli. Így történt, hogy mikor húsvét nagyhetének csütörtökén az óvodában mindenki lázasan készülődött seprűnyélen Blåkullára repülni, és ennek érdekében a gyerekek „påskkäring”-nek öltöztek ki, Tünde sehogyan sem állt kötélnek, nem engedte, hogy az óvó néni kifesse az arcát és öregasszonynak öltöztesse.

Tünde, a boszorkány

 

-          Ilyesmiről nem mesélt nagymamám! Ezt nem akarom. – jelentette ki határozottan.

Read more: A böjti boszorkány és a påskkärring.

Kékhétfő és boszorkaégetés - Svédországi húsvéti népszokások

Blåmåndag– Kékhétfő. A kék és a lila a szenvedés színe, és ez jelzi a felkészülést a lelki gyógyulásra, javulásra. A virágvasárnapot követő nagyhét első napján, kékhétfőn Jézus keresztre feszítésére és szenvedéseire emlékeztek. 

Vit Tisdag.Nagyhét második napja a fehér kedd. A legtöbb helyen ez a nap volt a lepedők mosásának napja. 

Dymmelonsdag- Tompaszerda. A húsvétot megelőző hét amolyan csendes hét, ilyenkor nem rendeznek semmiféle zajos összejövetelt, esküvőt, még a templomharangok is csendesebben, tompábban szóltak, mert a harang nyelvét rongyokba bugyolált dymling-nak nevezett faütőre cserélték. Innen ered az elnevezés.

Skärtorsdag - Nagycsütörtök.  A régies skär szó ragyogó tisztát jelent. Nagycsütörtök a lelkiek mellett a testi megtisztulás napja is. Ezen a napon mindenki megfürdött, rendbe tette magát.

Långfredag- Nagypéntek, szó szerinti fordításban hosszúpéntek. Jézus keresztre feszítésének napján az Ő szenvedésére illett gondolni, tilos volt szórakozni, kereskedni, dolgozni, még a gyerekeknek is tilos volt játszani. Ezek miatt a tilalmak miatt tűnt végeérhetetlenül hosszúnak a nap.

Påsk Afton– Nagyszombat, vagy húsvét előestéje. Lassan véget ért a hosszú, 40 napos böjti időszak. Ezen a napon annyi tojást lehetett enni, amennyi beléjük fért.

Påskdagen- Húsvét napja. Ezen a napon ünnepeljük Jézus feltámadását. Svédországban a húsvét színe a sárga, a nap, a tojások sárgája, a frissen kelt kiscsibék, és a húsvéti liliomok színe. Úgy tudták a régiek, hogyha húsvét hajnalban felkelnek, megláthatják a nap örömtáncát. Úgy 300 évvel ezelőtt kezdődött a tavaszt hirdető nyírfavesszők (Påskris) feldíszítésének szokása. Színes rongyokat, papírcsíkokat és papírvirágokat kötöztek az ágakra. A papírcsíkokra szerencsét hozó versikéket, rigmusokat is írtak. Manapság színes szalagokkal festett tojásokkal, sárgára festett tollakkal, pamutból készült apró csirkékkel díszített nyírfaágakat tesznek a kapuk mellé, és az ünnepi asztalra, vázákba.

Annandagen – Másodnap. Ez is nevezetes nap, az e napi népszokások merőben eltérnek a magyarokétól, mivel ez a nap Svédországban nem a termékenység ünneplésére, hanem a böjti boszorkányok elriasztására volt a legmegfelelőbb. Emlékeztek, a böjti boszorkányok nagyszerda estéjén repültek el Blåkullára seprűn lovagolva. Elriasztásukra Húsvét másodnapján nagy tüzeket raktak az emberek, és a levegőbe lőttek. Ez mai napig élő hagyomány, különösen Svédország déli és keleti részén, csak már nem nagyon tudják, hogy miért is csinálják.

Herczegh Anna: A varázsmag

Volt egyszer egy ember, akit  Vilinek hívtak. Volt egy varázslatos magja, amit a zsebében hordott, mert nem  tudta, hogy hová ültesse el.

Egyszer aztán véletlenül kicsúszott a zsebéből a mag, és az udvar közepén másnapra kinőtt egy nagy-nagy  növény.

Nagyon csodálkozott Vili, mikor meglátta a hosszú szárú növényt és mivel nem látta a végét kíváncsian felmászott rá. A tetejéről belátta az egész világot A leveleken pedig meséket talált, olyan szépeket, mint amilyeneket a Hetvenhét magyar népmesék című könyvben olvashatunk.

Olvassatok Ti is minden nap magyar népmeséket, mert sokat lehet tanulni belőlük!

Herczegh Emília: A labda

Egyszer volt, hol nem volt, messze volt. Ott messze élt egy kicsi pöttyös labda, melyet Beninek hívtak. Volt egy barátja, egy kisfiú, Lali.

Egy nap Lali focizott a barátjával, vidáman röpült Beni a levegőben. A közelben játszott egy nagyobb fiú, Wilhelm, aki gonosz volt és kidurrantotta Benit.

- Nee! - kiáltotta Lali.

- Wilhelm gyere ide!- szólt az Igazgató bácsi, aki látta, hogy mi történt.
- Gyere be az irodámba!

Read more: Herczegh Emília: A labda