Kedves Ifjak és Gyerekek!

Most, mikor ezt a levelet írom nektek, még javában tart a tél, ritkán süt a nap, hamar sötétedik, és itt, Dél-Svédországban, ahol én élek, még hó sincs! Nagyon várom a tavaszt, mert szeretem nézni, hogyan bújnak elő a földből a zsenge növénykék. Gondolom ti is észreveszitek ezt a minden évben megújuló csodát, ezért arra kérlek, írjátok meg nekem, vagy ha jobban tetszik, rajzoljátok le kedvenc növényetek születését, növekedését. Vagy próbálkozzatok ti is locsolóvers-írással, mint az alább közölt történet szereplői!

Az írásokat, rajzokat Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.villanypostacímre várom.

 

Családi locsolóvers

Nagyapó lehuppant a megszokott karosszékébe a bőséges, finom ebéd után, boldogan szétnézett a látogatóba összegyűlt népes rokonságon, és azt kérdezte az unokáitól:

-         Na, gyerekek! Kitaláljátok, mit akarok megbeszélni veletek?  

A gyerekek összenéztek, és mintha valaki beintette volna, olyan egyszerre válaszoltak:

-         Neeeem!

Nagyapó meglepődve kapta fel a fejét erre a hangos kórusra. A gyerekek, mivel számukra is váratlan volt az, hogy most ez egyszer így egyetértettek az unokatestvérek, egy kicsit zavarba jöttek.

Bővebben: Családi locsolóvers