Kedves Ifjak és Gyerekek!

Úgy érzem, jó, ha olyan a karácsonyi mese, hogy együtt olvashassa gyerek, ifjú, apa, anya, nagyszülők. Pistike, akiről a mesém szól, az én testvérem volt, tőle tanultam meg azt, hogyan kell igazi boldog gyereknek lenni! Remélem, ti is olyan ügyes, találékony gyerekek, ifjak vagytok, amilyen az én kisöcsém volt.

Szeretném, ha utánanéznétek, és pár mondatban megírnátok nekem, mi az a GUBACS, és mit csinál a GUBACSDARÁZS? Ha még annak is utánajártok, mit jelent a két szólás: ÜSSE KŐ és a FALNAK IS FÜLE VAN, akkor már várhattok is valamilyen ajándékot tőlem! Címem nem változott: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Kellemes karácsonyi ünnepeket, boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!

Tóth Ildikó néni

Pistike és az angyal

Pistike öt éves korában még nagyon félénk kisfiú volt, nem szeretett sem hangoskodni, sem ugrálni, mint a nővére, vagy unokatestvérei. Akkor volt nyugodt és boldog, ha kettesben lehetett az édesanyjával a konyhában, főleg olyankor, mikor amúgy is jól esett a főzőkályha melege. Nem igényelte, hogy foglalkozzanak vele, szórakoztassák, elvolt a maga, kitalált játékaival. Édesanyja megértette, és egyáltalán nem tiltakozott, ha Pistikének autózásra vagy vonatozásra támadt kedve, hagyta, hogy rendre kihúzogassa a fiókokat és összeszedje a „kocsiparkba” valókat. A képzeletbeli vonatot, mely többnyire ügyesen egymásba tolt, üres gyufa skatulyákból állt, hol a jobb, hol a bal vágányra irányította a húsdaráló karja, mely mindig pontos időben, gond nélkül váltotta a síneket.

A sok érdekes szerszám, segédeszköz közül a krumplinyomó volt a kedvenc, azt kinyitva-összenyomva remekül lehetett utánozni a nehézkes gőzmozdony kerékagyán előre-hátra csúszó tengely mozgását.

– Sssss-ha-ha-ha-ha, sssssss-ha-ha-ha-ha – szinte érezni lehetett, milyen nehézségek árán jut fel az áruval jól megterhelt szerelvény a dombra. Néha figyelmeztetni kellett a sínek mellett haladókat:

– Uí-úúúúúú!

Mikor felért a domb tetejére, a mozdonyvezető éles füttyel jelezte, hogy vége a megpróbáltatásoknak, a völgy felé már vidáman, gyorsan gurult a tehervonat:

– Si-ha-ha-ha, si-ha-ha-ha!

Az állomáshoz közeledve Pistike fülsértő hangokkal jelezte a fékezést, a mozdony  egyre lassabban sistergett:

– S-----ha----ha----ha ----ha,  s------ha-----ha-----sssss!

A forgalmista felemelt lapátjelzővel fogadta a szerelvényt, kis várakozás után engedélyt adott az indításra. A vonat nagy gőzfelhőket puffogtatva elindult, fel a hegyre, le a hegyről, megfelelő helyen gyorsított, lassított, fékezett, és persze éktelenül sípolt is néha, hogy jelezze, minden rendben, a vonat sínen van!

Bővebben: Pistike és az angyal

Kedves Ifjak és Gyerekek!

Kíváncsi vagyok, hányan ismeritek a következő kis dalt:

De jó a dió! /fütyül a rigó. /Vidám dala száll: /élni, jaj de jó!
Gyere, te rigó,/itt van a dió,/héja ropogó,/bele csudajó.

Csak azért érdeklődöm, mert régi ismerősötök, Bazsó újra jelentkezett, és megosztotta velünk egyik kedves nyári élményét, azt, hogy hogyan figyelte meg unokatestvéreivel együtt egy rigócsalád életét. A rigótörténetről nekem eszembe jutott ez a kis dalocska, melyben vidáman fütyül a rigó, s mivel már vége van a nyárnak, megjött az ősz, ahol megterem, ott érik a dió!

Remélem kellemesen telt a vakáció, kipihenten láttatok neki az új tanévnek! Akinek kedve van, írjon a nyári élményeiről, örömmel olvasom majd!

Címem: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.