A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Mire ezt az újságot kézhez kapjátok, talán már meg is feledkeztetek arról, milyen szép volt a nyár! Mert remélem, mindenkinek kellemesen, jól telt el a szünidő! Gondolom, sokat kirándultatok, megcsodáltátok a természet szépségét. Bizonyára nem csak növényeket, hanem állatokat is láttatok. Ez nekem is sikerült, láttam egy kis kecskét, és róla eszembe jutott a mi szeretett kis kecskénk, Lili. Róla mesélek most nektek.

Jó tanulást, kellemes őszi szünidőt kívánok! Továbbra is várom jelentkezésetek. Írjatok mesét, beszámolót, verset, vagy levelet! Villanyposta címem: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Forrs---Pixabay

Sokat gondolkoztam azon, vajon létezik-e olyan kisgyerek, aki ne szeretne valamilyen élő állatot dédelgetni? Nem tudom, csak azt, hogy az öcsém, Pistike, és én nagyon vágytunk erre. Nyáron, a nagyvakációban nem volt ezzel semmi gond, hiszen nagyszüleink udvara, de a kert is csakúgy hemzsegett az állatoktól. Etethettük, dédelgethettük őket kedvünkre. Már, ha hagyták magukat megfogni! Az etetéssel nem volt baj, ha észrevették, hogy nem üres kézzel közeledünk feléjük, azon nyomban körénk sereglettek. Sőt, a galambok, csirkék, tyúkok bátrabbja ránk is szállt néha. A libák, kacsák meg merészen kikapták az ételes kosarat a kezünkből. Csak a macskák hagyták simogatni magukat, csak úgy, nem az étel kedvéért. Igaz, ők mindig azt csinálták, amihez kedvük volt. Legtöbbször nagymamánk ölében érezték jól magukat, onnan hiába próbáltuk magunkhoz édesgetni őket.

Szóval nyáron nem éreztük hiányát a saját állatnak, annál inkább az év többi felében, otthon. Történt egyszer, hogy édesapám egyik barátja, aki nagyon jól tudta, hogy szeretnénk állatot dédelgetni, megkérdezte tőlünk, mit szólnánk, ha ő teljesítené a kívánságunkat?

-           Igen, igen, jó lenne! – kiabáltuk boldogan. Nagy lelkesedésünkben még azt sem kérdeztük meg, milyen állatra gondol a bácsi.

-           Na, akkor ezt megbeszéltük – mondta. – Holnap hozom Lilit.

-           Hallottátok édesanya, édesapa, hozzák Lilit, a bácsi nekünk adja Lilit! – kiabáltuk lelkesen.

Hogy Lili kicsoda-micsoda, azt csak másnap tudtuk meg, mikor a házunk kapujában egy hófehér kecske mekegett ránk. Gyönyörű volt! Mi pedig olyan boldogok, hogy még megszólalni sem tudtunk. Gondolom, a szüleinknek is nagy meglepetés lehetett, de nem mondtak nemet, Lili a mienk lett. Édesapám azonnal hátravitte az udvar elkerített részébe, hogy nehogy a veteményes kertünkbe tévedjen, és megegye a féltett növényeinket. Nem csak Pistike és én örültünk Lilinek, érkezése örömhír volt az utcánk összes gyereke számára is! A szomszédok rendre meglátogattak bennünket, mindenki hozott valami finomságot: salátát, almát, sárgarépát, lekaszált füvet, lenyesett bokorágat, kukoricadarát, a kertekből kitépett gyomokat. Lili nagyon élvezte a figyelmet, hamar megszokta a gyerekek közelségét, jó étvággyal bekebelezett minden adományt. Ez volt eleinte. Édesanyám mondta is, hogy nem is gondolta volna, hogy ilyen kevés bajjal jár a kecsketartás.

Ahogy telt az idő, Lili egyre válogatósabb lett. Már csak turkált az élelemben, amit egyik nap jóízűen elfogyasztott, arra másnap rá sem akart nézni! Evés helyett keservesen mekegett. Kínálgattuk, simogattuk, de nem használt. A szomszédság tanácsára édesapám elvitte az állatorvoshoz. Az alaposan megvizsgálta, majd fejcsóválva mondta ki az ítéletet:

– Ezt a kecskét alaposan elkényeztettétek! Az égadta világon semmi baja, csak az, hogy un benneteket, a megszokott arcokat. A kecskék természetüknél fogva kíváncsi állatok, no meg szeretik a változatosságot. Vigyétek sétálni az erdőbe!

Mi megfogadtuk a jó tanácsot, és attól kezdve édesapánknak munkája után, délutánra is meglett az elfoglaltsága: vittük Lilit világot látni. Elöl ment édesapám Lilivel, utána pedig az egész gyerekcsapat. Lili, ahogy kiértünk az erdő szélére, le-letépett egy-egy bokor- vagy falevelet úgy tessék-lássék, de ott sem akart többet enni, inkább velünk szórakozott, játszott. Kergetőztünk. Futott utánunk, s ha utolért valamelyikünket, a fejével jól popsin lökött. Ez eléggé veszélyes játéknak bizonyult, sok felhorzsolt könyök, térdecske bánta az egyre vadabb öklelőzést.

A kecsketartásunk híre eljutott a nagyszüleink fülébe is. Nagytata azonnal intézkedett:

– Hallom, kecskegazdák lettetek, és gond van az étkezésével! Nem városba való az ilyen örökmozgó állat! Azonnal hozzátok el, itt beadjuk a kecskepásztor keze alá, meglátjátok, a nyájban visszakapja az életkedvét, étvágyát is!

Így is történt. Lilit eljuttattuk nagyszüleink falujába, ott nagyon jól érezte magát a sok kecske között, úgy megnőtt, meghízott, hogy alig ismertünk rá, mikor nyáron meglátogattuk!

Aurora Borealis

Aurora Borealis

Kedves Olvasó! 2020. december 22.
Kedves Híradó Olvasók! Az év elején vettem át a Híradó főszerkesztését. Nagy izgalommal fogtam neki az új kihívások teljesítésének, a márciusi szám még a vírus előtti boldog „békeidőkben” születhetett meg. Azóta ez már a harmadik lap, melyet a koronavírus szeszélyes…
Tovább
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább
Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Portré 2020. december 28.
Nemrég felkérést kaptam, hogy készítsek interjút Lázár Oszkárral, én pedig örömmel tettem eleget a feladatnak. Ilyenkor az ember sok mindent hall, sokat tanul: én most leckét kaptam szerénységből, alázatból, hiszen ahogy Oszkárék fogadtak otthonukban – barátságosan, mintha csak a szokásos…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME