Margit néni szilvás gombóca

Tudja kedvesem, megmondom én tisztán, úgy, ahogy van! Nagy szégyent hozott rám a sógornőm unokája, a Karcsika! Azért nem haragszom rá, mert olyan jót kacagtunk a sógorasszonyommal, hogy na! Csak éppen akkor, akkor egy kicsit kínos volt, mikor a doktorné meglátta, hogy a kismacska játszik valamivel. Gömbölyű volt, szőrös, szürkés, el nem tudtuk képzelni, mi a jó fene lehet az. Elzavartuk a macskát, de nem értünk rá megnézni, mi az, amivel játszik, mert a macska csak fogta magát, bemászott az ágy alá, és a lábacskáival kipofozgatott egy hasonló gömbölyű, enyhén penészes, szürke szőröst. Ezen már látszott, hogy a szőrök csak rá vannak ragadva, az alapszíne valami fehéres. Elkergettük a macskát, az újra visszaszaladt az ágy alá, és újfent kigurított egy ilyen szörnyűséget. Akkor már ölt a kíváncsiság, mi lehet az. Addig riogattuk a macskát, míg végül öt labdácskát kotort ki az ágy alól. Azt mondja a doktornő:

Bővebben: Margit néni szilvás gombóca

Nyelvi bonyodalmak

Egy dél-svédországi kisváros egyik iskolájában a rektor éppen hazafelé indult, mikor észrevett egy, az átlagosnál sötétebb bőrű, az iskola folyosóján tébláboló, eléggé tanácstalannak kinéző férfiút. Szolgálatkészen odament hozzá, és megkérdezte:

-          Segíthetek valamiben? Keresel valakit?

-          Hüá! – válaszolt a férfi.

-          Ja, igen, Hüát keresed! Ő a titkárnőnk. Menj egyenesen, a második ajtón kopogtass, ott van az irodája.

A férfi nem úgy reagált, ahogyan azt a rektor várta, hanem meglepett arccal, kissé irritált hangon megismételte:

-          Hüá!

Bővebben: Nyelvi bonyodalmak