A Kékvirág anyanyelvi tábor egyik állandó programja a nyelvi játékok. A szókeresők, helyesírás, játékos nyelvgyötrők, mindenféle „kitalálós”, szójátékok, nótaszöveg-kiegészítések mind-mind a gyermekek szókincsének fejlesztését célozzák. Akkor is nyertesek a gyerekek, ha nem tudják helyesen megoldani a feladatot, mert legalább elolvassák azt, és ez által új szóval, kifejezéssel ismerkednek meg. Az új feladatsor közlésekor a táblára felkerül az előző napi feladatsor helyes megoldása is, így könnyen ellenőrizhetők a megfejtések, netán tévedések.
Becsengetett a házmester, átadott egy szórólapot, melyben az állt, hogy karbantartó munkálatok miatt elzárják a vízvezetéket. Öt éves unokám kétségbeesetten kérdezte:
Városkánk kastélyparkjában sétáltam az unokáimmal. A gyerekek elkezdtek játszani. A kisfiú egy nagy lapos követ kinevezett kályhának és azt mondta a húgának, hogy most ne húst süssenek, hanem inkább levest főzzenek. Egy ágacska volt a kés, a falevelek az aprítani való. Vagdosott, közben magyarázott:
- Most gulyást főzünk. Fogok egy gólyát...
Mennyivel értelmesebb lett így a gulyás, illetve gólyásfőzés! Mert mit tudja egy svédországi magyar kisgyerek, mi fán terem a gulya és a gulyás? A gólya meg itt van a szeme előtt.
Egy másik alkalommal észrevettük, hogy a kastélypark szabadtűzhelyéről használat után nem takarították el az elégetett faszenet. A kisfiú felszedett egy kis botocskát a földről, és odakiáltott nekem:
- Mama, gyere, levest főzünk. És elkezdte kavargatni a szenet. Megkérdeztem, mi is lesz ez ebből?
- Nem látod, Mama, káposztaleves – kålsoppa!
Svédül a káposzta kål a szén kol, mindkét szót „kól”-nak ejtik.
Álom
A három éves Olívia keservesen felsírt álmában. Reggel az édesapja megkérdezte, mi történt, miért sírt éjjel? Fájt valamije, vagy talán rosszat álmodott?
- Azt álmodtam, hogy az ágyamra mászott egy nagy pók. – mondta a kislány.
- De drága gyermekem, hát miért nem szóltál nekem? – kérdezte az apa
- Hogy szólhattam volna? – kérdezte a kislány csodálkozva - Te nem voltál benne az álmomban.
Erdőtől a fát…
Egyik évben a svédországi iskolákban afrikai faültető segélyakció indult. A mozgalmat a nagy fa-fogyasztó, az IKEA bútorgyár hirdette meg azzal a céllal, hogy a fásítás által könnyebbé tegyék az afrikai gyerekek életét. A svédországi gyerekek kupakokat gyűjtöttek, valami módon azt is kiszámították, hogy hány kupak szükséges egy facsemete vásárlásához. A gyerekek szorgalmasan hordták a kupakokat, számolgatták, mennyivel járulnak hozzá az akcióhoz. Viktor unokám elmesélte az apjának, mennyire állnak a gyűjtéssel. Aztán nagyon elgondolkozó arccal hozzátette.
- Csak azt nem értem, mit kezdenek az afrikai gyerekek ilyen sok fával?
Telihold
A következő történetet Maróti László Göteborgból küldte be.
Kislányunkról jutott eszembe: magyarul már beszélt, de amikor első napjait töltötte az óvodában, naponta több és több svéd szó ragadt rá. Egy nyári estén jött elém a szomszédék Rogerjával, s meglátta az akkor még alacsonyan álló hatalmas teliholdat. Azt mondta Rogernak:
Kedves Híradó Olvasók! Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…
Támogasd újságunkat!
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
