Vízkorlátozás

Becsengetett a házmester, átadott egy szórólapot, melyben az állt, hogy karbantartó munkálatok miatt elzárják a vízvezetéket. Öt éves unokám kétségbeesetten kérdezte:

-          Nagymama, akkor mi lesz velünk, vízen halunk?

 

Gyerekszáj

Főzőcske

Városkánk kastélyparkjában sétáltam az unokáimmal. A gyerekek elkezdtek játszani. A kisfiú egy nagy lapos követ kinevezett kályhának és azt mondta a húgának, hogy most ne húst süssenek, hanem inkább levest főzzenek. Egy ágacska volt a kés, a falevelek az aprítani való. Vagdosott, közben magyarázott:

-          Most gulyást főzünk. Fogok egy gólyát...

Mennyivel értelmesebb lett így a gulyás, illetve gólyásfőzés! Mert mit tudja egy svédországi magyar kisgyerek, mi fán terem a gulya és a gulyás? A gólya meg itt van a szeme előtt.                                                            

 Egy másik alkalommal észrevettük, hogy a kastélypark szabadtűzhelyéről használat után nem takarították el az elégetett faszenet. A kisfiú felszedett egy kis botocskát a földről, és odakiáltott nekem:

-          Mama, gyere, levest főzünk. És elkezdte kavargatni a szenet. Megkérdeztem, mi is lesz ez ebből?

-          Nem látod, Mama, káposztaleves – kålsoppa!

Svédül a káposzta kål a szén kol, mindkét szót „kól”-nak ejtik.     

Álom

A három éves Olívia keservesen felsírt álmában. Reggel az édesapja megkérdezte, mi történt, miért sírt éjjel? Fájt valamije, vagy talán rosszat álmodott?

- Azt álmodtam, hogy az ágyamra mászott egy nagy pók. – mondta a kislány.

- De drága gyermekem, hát miért nem szóltál nekem? – kérdezte az apa

- Hogy szólhattam volna? – kérdezte a kislány csodálkozva - Te nem voltál benne az álmomban.

Erdőtől a fát…

Egyik évben a svédországi iskolákban afrikai faültető segélyakció indult. A mozgalmat a nagy fa-fogyasztó, az IKEA bútorgyár hirdette meg azzal a céllal, hogy a fásítás által könnyebbé tegyék az afrikai gyerekek életét. A svédországi gyerekek kupakokat gyűjtöttek, valami módon azt is kiszámították, hogy hány kupak szükséges egy facsemete vásárlásához. A gyerekek szorgalmasan hordták a kupakokat, számolgatták, mennyivel járulnak hozzá az akcióhoz. Viktor unokám elmesélte az apjának, mennyire állnak a gyűjtéssel. Aztán nagyon elgondolkozó arccal hozzátette.

-          Csak azt nem értem, mit kezdenek az afrikai gyerekek ilyen sok fával?

Telihold

A következő történetet Maróti László Göteborgból küldte be. 

Kislányunkról jutott eszembe: magyarul már beszélt, de amikor első napjait töltötte az óvodában, naponta több és több svéd szó ragadt rá. Egy nyári estén jött elém a szomszédék Rogerjával, s meglátta az akkor még alacsonyan álló hatalmas teliholdat. Azt mondta Rogernak:

- Titta, Holden!

Imádság

Ifjabbik lányom elemista korában egyik nap valami miatt nem tudta elvégezni időben a feladott leckét. Unta a könyv mellett ülni, ment volna játszani. Megkérdezte:

-         Édesanya, ha imádkozunk, és nagyon kérünk valamit, azt a jó Isten megadja úgy-e?

Igent mondtam, erre a kislányom lehajtotta a fejét, és láthatóan elmerülve imádkozott. Mikor végzett, összeszedte a füzeteit, bepakolta a táskájába, és indult volna játszani.

-         Hová, hová? – kérdeztem, mi lesz a leckével? – A gyerek meglepődve nézett rám:

-         De hát imádkoztam!

Nehezen vette tudomásul, hogy az nem úgy működik, ahogyan elképzelte. Ahhoz, hogy tudjon, nem csak imádkoznia, hanem tanulnia is kell.