A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

4 éves kislányommal sétáltam. A gyerek lehajolt, felszedett valamit a földről és betette a szájába. Én azonnal rászóltam, köpje ki, és többet soha ne csináljon ilyesmit.

-         Miért? – kérdezte meg rögtön.

-         Azért, mert a földön volt, ahol rengeteg ember jár, nem tudod elképzelni sem, milyen sok bacilus lehet rajta. És bacilusokat enni nagyon veszélyes dolog, megbetegedhetsz.

A gyerek csodálattal nézett rám és megkérdezte:

-         Anya, te honnan tudod ezeket?

Hirtelen nem is tudtam, mit mondjak neki.

-         Minden anyuka tudja ezt. Ez egyik része a mamapróbának, minden ilyesmit meg kell tanulni, mert csak az lehet anyuka, aki sikeresen vizsgázik.

A gyerek elégedett lehetett a válaszommal, mert nem kérdezett többet. Hallgatva sétáltunk tovább, de úgy látszik az én válaszomon gondolkodott, mert kicsit megrántotta a kezemet és azt mondta:

-         Anya! Most már értem! Akinek nem sikerül a vizsgája, azokból lesznek az apukák.

-         Pontosan! - hagytam helyben a megállapítást kissé kajánul mosolyogva.

A kisgyerekek (a nagyok is) szeretnek játszani. Szeretik a „kézzel fogható” dolgokat, ezért az iskolában sokkal könnyebben és gyorsabban megértik a számok világát, ha azt eléggé szemléletesen tárjuk eléjük. A halmazok fogalma különböző színű kupakokkal nagyszerűen magyarázható. A kupakok segítségével könnyen megértették a kevesebb-több, könnyebb-nehezebb, stb fogalmakat is. A gyerekek nagyon élvezik színek szerint is csoportosítani, számolgatni.

Szülői értekezletet hívtam össze, az egyik anyuka mesélte, hogy megkérdezte a fiát, történt-e valami az iskolában, amiről neki is tudnia kellene? A gyerek vonogatta a vállát, az anyuka noszogatta:

-         De hát mondj valamit, mi az, amit te a legjobban kedvelsz az iskolában?

-         A játszás. 

-         Mégis milyen játékot?

-         Hááát… a kupakokkal. Az órán… De ne szólj a tanító néninek, mert ő azt hiszi, matekezünk.

Elmesélte Bernát Enikő

Ilyenkor, ősz felé, iskolakezdéskor, mindig eszembe jut, hogyan is volt, milyen is volt, mikor még a gyerekeimet indítottam útnak. Mivel az ember hajlamos a múltra amolyan: bezzeg az én időmben – módra emlékezni, többnyire kedves, megható kis emléktöredékek jönnek elő. Amit viszont sehogyan sem tudok megszépíteni, mert nagyon sok gondot okozott, az a gyermekeim étkeztetésének megoldása volt. Bizony, akkoriban az iskolákban nem volt diákétkeztetés, mint ahogy a legtöbb országban jelenleg sincs. A gyerek otthon reggelizett (ha éppen nem felejtette el, vagy nem volt kedve enni). A gondos szülő által előkészített, becsomagolt tízórait/uzsonnát, a gyerek meg legtöbbször otthon, vagy a táskájában felejtette. Gyakorlatilag jóval dél után, valamikor három, vagy négy óra felé, esetleg még később, mikor a szülők is hazaértek a munkából kapott újra enni a kisgyerek.

Már Svédországba érkeztemkor megcsodáltam, (és teszem ma is), hogy a gyerekek enni kapnak az iskolában. Unokáim beleszülettek ebbe a társadalomba, számukra ez a természetes, ezért már egészen kicsi korukban meséltem nekik arról, hogy nőttek fel a szüleik, milyen nehéz probléma volt az étkeztetésük megoldása. Unokáim hallgattak figyelmesen, meg is ígérték, hogy nem feledkeznek meg az elmeséltekről. Időnként érdeklődtem, mi volt az iskolai menü, hogyan ízlett. Oscár unokám egy vendégnek arra a kérdésére, hogy milyen ételt szeret a legjobban válaszolta ezt az őszinte, és persze, nekem nagyon tetsző véleményét:

-Úgy általában, nem szeretem a svéd ételeket. Van, amit igen, de a legtöbbet nem. De azt sem mondhatom, hogy a magyar ételeket szeretem, mert nem tudom, milyen is az. Én csak egyet tudok mondani: mindent szeretek és megeszek, amit a magyar nagymamám főz.

„Életre szóló barátokat szereztem a Göteborgi Magyar Egyesület tagjaként”

„Életre szóló barátokat szereztem a Göteborgi Magyar Egyesület tagjaként”

Portré 2018. november 04.
Szalai Erzsébet férjével, Gézával és kislányukkal, Évával, kalandos út végén, több ausztriai és svédországi megálló érintésével, 1957 októberében érkezett meg Göteborgba. A házaspár kezdettől fogva tevékeny részt vállalt a helyi Göteborgi Magyar Egyesület létrejöttében. Szalai Géza ráadásul a SMOSZ 1974.…
Readmore
A háború utáni absztrakt művészet – A művészet egyetemes nyelve

A háború utáni absztrakt művészet – A művészet egyetemes nyelve

Képzőművészet 2018. november 04.
Göteborgs Konstmuseum (Göteborgi Szépművészeti Múzeum) 2018. június 13-tól november 11-ig „Kemény spanyol modernizmus, szigorú konkrétság, kifejező Cobra festmény és Lucio Fontana vágott vásznai. A tudományos kutatás alapú kiállításon Az egyetemes képi nyelvet boncolgatják. A háború utáni időszak absztrakt művészetét a…
Readmore

Egyesületek

Eredményes megbeszélések végén, fontos döntések születtek a SMOSZ új konferenciatermében

Eredményes megbeszélések végén, fontos döntések születtek a SMOSZ új konferenciatermében

Szeptember 22-én, szombaton tartotta hagyományos, őszi közgyűlését a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége. Az összességében kétnapos találkozón mintegy ötvenen…
Svédországban turnézott a szentegyházi Fili gyermekkórus

Svédországban turnézott a szentegyházi Fili gyermekkórus

Szívet melengető koncertélményben részesített bennünket a Szentegyházi Fili gyermekkórus. A svédországi magyarok hatalmas összefogásának köszönhetően 140 gyermeket és…
Fili koncert Göteborgban

Fili koncert Göteborgban

A híres szentegyházi Fili Gyermekfilharmónia látogatott Svédországba és négy koncertet tartott Stockholmban, Uppsalában, Göteborgban és Ljungbyben. A Fili…
SOMIT-családi hétvége Hällebergában

SOMIT-családi hétvége Hällebergában

Ismét élettel és magyar szóval telt meg Hälleberga. Szeptember második hétvégéjén rendezte meg a SOMIT éves családi hétvégéjét,…
A malmői Hungaroclub hírei

A malmői Hungaroclub hírei

Májusban teltházas busz kirándulást szerveztünk Ullaredbe, majd június elején grillpartival zártuk az első félévet. Az őszi aktivitásunkat szeptember…
A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub őszi időszaka sok programot tartogat a Malmö és környékén élő magyarok számára. Ősztől a gyerekfoglalkozások…
Zajlanak a munkálatok a Stockholmi Magyar Ház udvarán

Zajlanak a munkálatok a Stockholmi Magyar Ház udvarán

A Magyarország Kormánya által kiírt pályázat sikerességelehetővé tette a Magyar Ház udvarának és parkolójának felújítását. A felújítási munkálatok…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan elő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME