Imádság

Ifjabbik lányom elemista korában egyik nap valami miatt nem tudta elvégezni időben a feladott leckét. Unta a könyv mellett ülni, ment volna játszani. Megkérdezte:

-         Édesanya, ha imádkozunk, és nagyon kérünk valamit, azt a jó Isten megadja úgy-e?

Igent mondtam, erre a kislányom lehajtotta a fejét, és láthatóan elmerülve imádkozott. Mikor végzett, összeszedte a füzeteit, bepakolta a táskájába, és indult volna játszani.

-         Hová, hová? – kérdeztem, mi lesz a leckével? – A gyerek meglepődve nézett rám:

-         De hát imádkoztam!

Nehezen vette tudomásul, hogy az nem úgy működik, ahogyan elképzelte. Ahhoz, hogy tudjon, nem csak imádkoznia, hanem tanulnia is kell.

Szó szerint

Viktor unokám tökéletesen beszél magyarul, hogy mégis történnek félreértések, arról nem ő tehet. Apjával Magyarországon nyaraltak, a HÉV-vel utaztak Szentendrére.  Egy többgyerekes család közelében ültek, az egyik gyerek megkérdezte Viktort:

-         Te hol szálltál fel?

Viktor csodálkozva nézett a gyerekre, majd így válaszolt:

-         Sehol, én nem tudok repülni!