A hagyomány szerint december 5-én este kell a csizmákat, cipőket kirakni az ablakba, a Mikulás 6-án reggelre érkezik meg. Kisgyerekkoromban, ha ráért, hozzánk már ötödikén este személyesen is eljött a Mikulás. Az öcsémmel izgatottan készültünk a találkozásra. Már napokkal azelőtt megpróbáltunk nagyon szófogadó, jó gyerekek lenni, tudtuk, hogy a Mikulás figyeli a viselkedésünket. Persze nem ő maga, hanem a segítői, a Krampuszok leskelődtek az ablakok alatt és híven beszámoltak a Mikulásnak arról, amit láttak, hallottak. Volt, amikor versbe szedték apró tévedéseink, hibáink, rosszalkodásaink listáját. A Mikulás meg felolvasta nekünk, felolvasását időnként meg-megszakítva egy-egy fejcsóválásnyi időre, ha túl hosszúra sikeredett a lista. Szerencsére ennyivel be is érte a Mikulás, a Krampuszokkal nem kellett találkozzunk. Töredelmesen bevallottuk a Mikulásnak, hogy a felolvasott hibák mind igazak, én tényleg eléggé rendetlen vagyok, az öcsikém meg túl sírós. Erősen megígértük, hogy próbálunk megjavulni, karácsonyig mindenképpen, hogy az angyalkák nehogy megfeledkezzenek rólunk. A Mikulás megdicsérte őszinte fogadkozásunkat, megkérdezte, kitettük-e az ablakba a kitisztított csizmánkat, vagy cipőnket, úgy-e nem feledkeztünk el róla? Aztán kaptunk tőle pár szem mézes kekszet és cukorkát. Reggel meg ott találtuk a lábbelinket telerakva dióval, almával. És…, bizonyára emlékeztetőül arra, hogy azt ígértük, jók leszünk,  néhány virgács is volt a gyümölcsök közé szúrva.

Tóth Ildikó

Paulo Coelho: Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek angyalok, elég, ha szüksége van rá. És akkor megmutatkoznak, és ragyognak, mint a hajnal első fényei.

Youn In-Wan: Ha valakit szeretsz, olyannak látod, akár egy angyalt. A mosolya bearanyozza a napod. Ez az érzés semmihez se fogható.

Én olyan kíváncsi vagyok arra, - mondta a hat éves Hajnalka – hogy a Mikulás és az angyalkák írni is tudnak, vagy csak olvasni?