A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Öt-nyolcas osztályomnak


(Tavaly januárban történt. Fülledt tornaterem, futópad, végtelen unalom, a szomszéd úgy dönget, hogy a zenét sem hallom, hogy legalább az adná a ritmust.)

Iskolaudvar, tornaóra, ahogy mi neveztük. A mai feladat viszonylag nehéz: tíz kilométert kell lefutni egy órán belül. Ahányat sikerül, az lesz a jegy. Nekilendülök. Fél kilométer, egy. Elkapom az ütemet, ez így pont elég lesz. Ezt a tempót sokáig bírom. Másfél. Ez már mínusz kettes, gondolom magamban. Kis belső vigyor. Az első izzadságcsepp, de gond egy szál sem. Megy ez. Kettő. Csak rakom a lábam, egyiket a másik után. Manusz, mármint Bálint János a tornatanár, bocs,testnevelés tanár, síppal a szájában néz. Egyelőre nem mond semmit. Következő kör. Kettő és fél. Kicsit lihegek, de nincs gond.

Három. Az már majdnem egyharmad. Még kétszer ennyi és megvan. Iszom a kanyarba letett kulacsból. Jól esik. De az az egy, nyeléskor kihagyott lélegzet is hiányzik, jó néhány lépés, amíg elmúlik a lihegés. De ezt már tudom, nem egyszerre iszom. Összegyűjtöm a vizet a számban és kicsidenként nyelem le. Három és fél. Manusz megjegyzi: ez már mínusz négyes. Igazából nem gonosz, van benne egy adag bíztatás. De ez a világ ilyen.

Négy. Ez már egy igazi négyes, gondolom. Most már rendesen izzadok. Alig várom a négy és felet, egy korty vízért. Vagy két lány az osztályból felkapja a fejét, mikor a Manusz megszólal, hogy mínusz öt. A többiek egy csoportban állnak a kanyarnál. Ez azért annyira nem izgalmas, hogy engem nézzenek. Az én fizikumommal, kb. ennyit várnak el tőlem. Jó esetben. Egy picit gyorsítok, csak éppen egy tízedet. Csak a Manusz veszi észre. Jó szeme van, látott már ilyent. Két kezét egy kicsit széttartja, és kérdőn néz rám: - Biztos? - mondja a szeme. De nem szól semmit.

Öt. Megvan a fele. Most már kezd fárasztó lenni. Öt és fél. Megint gyorsítok egy tízedet. Manusz továbbra is kérdőn néz rám, de van a szemében valami bíztatás. Sőt elismerés. Ő már lát valamit: „Ez egy gyenge mínusz hatos. Eddig.” - ezt jó hangosan mondja. A lánycsapat felfigyel, vagy ketten odakiáltják, hogy hajrá, Géza! Mintha Barabási Kati hangja lenne, vagy a Rózsié. Nem is tudom.

Hat. Most már viszonylag kellemetlen. Izzadok, mint egy állat. Megint iszom, de ismét csak futtában. Most is jól megszuszogtat. Lecsapom a kulacsot, másfél kilométeren keresztül nem fogok hozzányúlni. Ki van ez számolva, kérem. Hat és fél. Majdnem kétharmad. Már csak feleennyi, mint amit eddig megtettem. Nézem az időt, még jól vagyunk. Ez már majdnem hetes. Kezd érdekes lenni. A lányok bekiabálnak. Még a csendesebbek is. Mintha Ildi és Jutka is mosolyogna egy kicsit. Nem semmi.


Hét. Innen már ki kell bírni. Hét és fél. Háromnegyed. Ez már nyolcas lesz. A kórus rázendít. Manusz is rám kiállt. Megint ő az egyetlen, aki észreveszi a tizednyi lassulást. De tudja, hogy ez még belefér. Ha kibírom. Ezért kezd hangosan bíztatni: Fülöpke, ez már nyolcas! Még senki nem hiszi igazán, hogy meg tudom csinálni. Ilyent én még nem mutattam. Ez nem matek vagy nyelvtan. A hangos bíztatás kezd folyamatos lenni. Kicsit olyan, mint amikor Bálint Levinek kilencest akart adni magyarból Sárkány tanárnő. És mi kórusban ordítottuk, hogy „tízes-tízes-tízes”. Neki is olyan szokatlan volt, hogy könnybe lábadt a szeme. Pedig milyen kemény fiú volt. Nekem is szokatlan. Könnyezni ugyan még nem tudok. Ha könnyeznék, sem venné észre senki a csorgó izzadságban.

Nyolc. Most már a fiúk is nézik. Lóri mond valamit. Nem hallom. Nyolc és fél. Innen már a tíz métereket számolom. Lassan fogynak. De ez csak lelki dolog, az ütem nem változik.

Kilenc. Az osztály tényleg velem van. Érzem, hogy velem együtt akarják a lehetetlent. Kilenc és fél. És felzendül az ismert kórus: tízes- tízes -tízes. Tudom, hogy ez nekem szól. Manusz már megadja erre a jegyet, őt nem kell bíztatni. Szélesen mosolyog. Itt már lehet, hogy van egy könnycsepp is. De mennyivel jobb egy igazi tízes, nem csak egy mínusz. És megvan. Nem állok még meg. Manusz érti, hogy miért kell az a plusz hatszáz méter. Akkor az pont egy negyed Maraton. Bőven az órán belül. Utána még kocogok egy kilométert, minden százasnál lassítva egyet. Végül nyújtás, ahogy a svéd kézilabda-válogatott gyúrójától tanultam. Majd állok a zuhany alatt. Hallom a fiúöltözőből, hogy Székely Laci dicsekszik valami birkózós eredménnyel. Bogyó beledörmög, hogy az talán nem egészen így volt. Köllő Laci kioktat valakit, hogy a korner az igazából szögletrúgás. Aztán csak csorog a fejemre a langyos víz, és már nem hallok semmit.

(Tavaly január óta, ez velem van, újra meg újra. Nektek és Bálint János tanár úrnak köszönhetem, hogy az ősszel, ötvenkét évesen életemben először végigfutottam egy Maratont. És ha még valaha megteszem, azt is veletek együtt teszem. Akkor is, ha van már, akivel nem találkozunk.)

Fülöp Géza, Göteborg

 
A szellemfalu

A szellemfalu

Kárpát-medence 2019. április 08.
Ezúttal Északkelet-Magyarország és a Felvidék tájain kerekezhet velem az olvasó. Tulajdonképpen szinte végig a hajdani Gömör és Kishont vármegye közigazgatási egységén belül maradtam – Derenket néztem ki a térképen, a romközségként nyilvántartott egykori települést. Az utam kis falumból, Urajról indult,…
Tovább
Háború utáni absztrakció III. rész

Háború utáni absztrakció III. rész

Képzőművészet 2019. április 08.
A svéd festményhármas után is izgalmas művek következtek, de előbb egy felirat állított meg. Ez az oktató felirat pedig arról informált, mi is az avantgárd. Mára ez a kifejezés teljesen el­terjedt, és hétköznapivá vált. Azért mégis nézzük ezt a megfogalmazást:…
Tovább
Fehér vászon – avagy az újrakezdések művészete

Fehér vászon – avagy az újrakezdések művészete

Könyvespolc 2019. április 08.
Az emberi fejlődés pszichológiája egy olyan téma, amellyel először a svédországi tanulmányaimon keresztül kerültem kapcsolatba. Ez a téma mély nyomot hagyott bennem, hiszen mint egy már régen keresett puzzle darab, illett az életfilozófiámhoz. A lényege, hogy az élet olyan, mint…
Tovább

Egyesületek

Irodalmi kávéház Lundban

Irodalmi kávéház Lundban

A Lundi Magyar Kultúrfórum több mint, hatvan éve jól működő egyesület Svédországban. Vállalom, hogy elcsépelt, de most ez…
Beszámoló az Ághegy-Liget Baráti Társaság (ÁLBT) tevékenységéről

Beszámoló az Ághegy-Liget Baráti Társaság (ÁLBT) tevékenységéről

Az ÁLBT 2005. január 20-án alakult, majd hosszú tevékenység után a társaság megszűnt. Az aktív vezetőségi tagok visszavonultak,…
Jelentés Norrköpingből

Jelentés Norrköpingből

Az utóbbi pár évben nagy változások történtek a norrköpingi Szent István Egyesületéletében. A természetes lemorzsolódások, s az utánpótlás…
Az EKE könyvegylet támogatókat és pártfogókat keres és vár a Trianon centenáriumához kapcsolódó esszékötetéhez

Az EKE könyvegylet támogatókat és pártfogókat keres és vár a Trianon centenáriumához kapcsolódó esszékötetéhez

Az EKE-sorozat létrehozása és húsz kötetre kiterjedő fenntartása mind a mai napig a világ magyar emigrációjának leghosszabb ideig…
A malmői Hungaroclub hírei

A malmői Hungaroclub hírei

Nagy sikernek örvendett mind az őszi szüreti bálunk, mind az Erzsébet-Katalin bálunk. December elején teli busszal karácsonyi vásáron…
Változatos programok a Stockholmi Magyar Házban

Változatos programok a Stockholmi Magyar Házban

Fölszállott a páva a Stockholmi Magyar Házra, 2018. december 8-án Az Adventi ünnepség meleg és családias hangulatát a Fölszállott…
A Szomszédnéni Produkciós Iroda óriási sikert aratott a Stockholmi Magyar Házban

A Szomszédnéni Produkciós Iroda óriási sikert aratott a Stockholmi Magyar Házban

Február 9-én a Magyar Házban is bemutatkozott a Szomszédnéni Produkciós Iroda két tehetséges szereplője: Bálint Ferenc és Tóth…
Csomortáni Gál László stockholmi kiállítása

Csomortáni Gál László stockholmi kiállítása

2019. február 9-én, a Szomszédnéni Produkciós Iroda humorestjét megelőzően emlékezetes kultúreseménynek lehettek tanúi azok, akik a stockholmi Magyar…
Egy világot szórakoztatva írta be magát a futball nagykönyvébe az Aranycsapat

Egy világot szórakoztatva írta be magát a futball nagykönyvébe az Aranycsapat

„A dicső múltra emlékezve kell építeni a jövőt, és felvállalni magyarságunkat bárhol a nagyvilágban” Többnyire az urak és…
A karnevál bűvöletében | A SOMIT téli tábora

A karnevál bűvöletében | A SOMIT téli tábora

2019. február 15–17. között a Hälleberga Tábortanyán gyűltek össze a SOMIT-osok. Egy kis átváltozásra, farsangolásra – természetesen előtte…
Beszélgetés a Mikulással és a krampusszal

Beszélgetés a Mikulással és a krampusszal

December elején, a svédországi magyar gyerekek számára a SMOSZ szervezésében, Stockholmtól Malmőig mutatta be a Levelek Télapónak című…
A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub életéből

A decembert a Mikulás-ünnepséggel kezdtük a gyerekek nagy örömére, majd szilveszteri teltházas bállal zártuk a 2018-as évet. Téli…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME