A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Öt-nyolcas osztályomnak

(Tavaly januárban történt. Fülledt tornaterem, futópad, végtelen unalom, a szomszéd úgy dönget, hogy a zenét sem hallom, hogy legalább az adná a ritmust.)

Iskolaudvar, tornaóra, ahogy mi neveztük. A mai feladat viszonylag nehéz: tíz kilométert kell lefutni egy órán belül. Ahányat sikerül, az lesz a jegy. Nekilendülök. Fél kilométer, egy. Elkapom az ütemet, ez így pont elég lesz. Ezt a tempót sokáig bírom. Másfél. Ez már mínusz kettes, gondolom magamban. Kis belső vigyor. Az első izzadságcsepp, de gond egy szál sem. Megy ez. Kettő. Csak rakom a lábam, egyiket a másik után. Manusz, mármint Bálint János a tornatanár, bocs,testnevelés tanár, síppal a szájában néz. Egyelőre nem mond semmit. Következő kör. Kettő és fél. Kicsit lihegek, de nincs gond.

Három. Az már majdnem egyharmad. Még kétszer ennyi és megvan. Iszom a kanyarba letett kulacsból. Jól esik. De az az egy, nyeléskor kihagyott lélegzet is hiányzik, jó néhány lépés, amíg elmúlik a lihegés. De ezt már tudom, nem egyszerre iszom. Összegyűjtöm a vizet a számban és kicsidenként nyelem le. Három és fél. Manusz megjegyzi: ez már mínusz négyes. Igazából nem gonosz, van benne egy adag bíztatás. De ez a világ ilyen.

Négy. Ez már egy igazi négyes, gondolom. Most már rendesen izzadok. Alig várom a négy és felet, egy korty vízért. Vagy két lány az osztályból felkapja a fejét, mikor a Manusz megszólal, hogy mínusz öt. A többiek egy csoportban állnak a kanyarnál. Ez azért annyira nem izgalmas, hogy engem nézzenek. Az én fizikumommal, kb. ennyit várnak el tőlem. Jó esetben. Egy picit gyorsítok, csak éppen egy tízedet. Csak a Manusz veszi észre. Jó szeme van, látott már ilyent. Két kezét egy kicsit széttartja, és kérdőn néz rám: - Biztos? - mondja a szeme. De nem szól semmit.

Öt. Megvan a fele. Most már kezd fárasztó lenni. Öt és fél. Megint gyorsítok egy tízedet. Manusz továbbra is kérdőn néz rám, de van a szemében valami bíztatás. Sőt elismerés. Ő már lát valamit: „Ez egy gyenge mínusz hatos. Eddig.” - ezt jó hangosan mondja. A lánycsapat felfigyel, vagy ketten odakiáltják, hogy hajrá, Géza! Mintha Barabási Kati hangja lenne, vagy a Rózsié. Nem is tudom.

Hat. Most már viszonylag kellemetlen. Izzadok, mint egy állat. Megint iszom, de ismét csak futtában. Most is jól megszuszogtat. Lecsapom a kulacsot, másfél kilométeren keresztül nem fogok hozzányúlni. Ki van ez számolva, kérem. Hat és fél. Majdnem kétharmad. Már csak feleennyi, mint amit eddig megtettem. Nézem az időt, még jól vagyunk. Ez már majdnem hetes. Kezd érdekes lenni. A lányok bekiabálnak. Még a csendesebbek is. Mintha Ildi és Jutka is mosolyogna egy kicsit. Nem semmi.

Hét. Innen már ki kell bírni. Hét és fél. Háromnegyed. Ez már nyolcas lesz. A kórus rázendít. Manusz is rám kiállt. Megint ő az egyetlen, aki észreveszi a tizednyi lassulást. De tudja, hogy ez még belefér. Ha kibírom. Ezért kezd hangosan bíztatni: Fülöpke, ez már nyolcas! Még senki nem hiszi igazán, hogy meg tudom csinálni. Ilyent én még nem mutattam. Ez nem matek vagy nyelvtan. A hangos bíztatás kezd folyamatos lenni. Kicsit olyan, mint amikor Bálint Levinek kilencest akart adni magyarból Sárkány tanárnő. És mi kórusban ordítottuk, hogy „tízes-tízes-tízes”. Neki is olyan szokatlan volt, hogy könnybe lábadt a szeme. Pedig milyen kemény fiú volt. Nekem is szokatlan. Könnyezni ugyan még nem tudok. Ha könnyeznék, sem venné észre senki a csorgó izzadságban.

Nyolc. Most már a fiúk is nézik. Lóri mond valamit. Nem hallom. Nyolc és fél. Innen már a tíz métereket számolom. Lassan fogynak. De ez csak lelki dolog, az ütem nem változik.

Kilenc. Az osztály tényleg velem van. Érzem, hogy velem együtt akarják a lehetetlent. Kilenc és fél. És felzendül az ismert kórus: tízes- tízes -tízes. Tudom, hogy ez nekem szól. Manusz már megadja erre a jegyet, őt nem kell bíztatni. Szélesen mosolyog. Itt már lehet, hogy van egy könnycsepp is. De mennyivel jobb egy igazi tízes, nem csak egy mínusz. És megvan. Nem állok még meg. Manusz érti, hogy miért kell az a plusz hatszáz méter. Akkor az pont egy negyed Maraton. Bőven az órán belül. Utána még kocogok egy kilométert, minden százasnál lassítva egyet. Végül nyújtás, ahogy a svéd kézilabda-válogatott gyúrójától tanultam. Majd állok a zuhany alatt. Hallom a fiúöltözőből, hogy Székely Laci dicsekszik valami birkózós eredménnyel. Bogyó beledörmög, hogy az talán nem egészen így volt. Köllő Laci kioktat valakit, hogy a korner az igazából szögletrúgás. Aztán csak csorog a fejemre a langyos víz, és már nem hallok semmit.

(Tavaly január óta, ez velem van, újra meg újra. Nektek és Bálint János tanár úrnak köszönhetem, hogy az ősszel, ötvenkét évesen életemben először végigfutottam egy Maratont. És ha még valaha megteszem, azt is veletek együtt teszem. Akkor is, ha van már, akivel nem találkozunk.)

Fülöp Géza, Göteborg

 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. április 03.
Kedves Híradó Olvasók!   Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
Tovább
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME