A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 


címmel kiadvány jelent meg az egyesület fennállásának 50. evfordulójára, 2007-ben. Az adatgyűjtés és összeállítás Boross Kálmánt dícséri, akinek sikerült átfogó képet nyújtania a lundi magyar egyesületi életről, a kezdetektől napjainkig. Tanulságos megismerni az első, 1957-re datálható spontán diákösszejöveteleket, amelyek aztán a későbbi Fórum, majd a mostani Kultúrfórum alapjait jelentették. A kiadvány őszintén szól azokról a nehézségekről is, amelyek nemegyszer megosztották a tagságot, de amelyeket mindig sikerült leküzdeni – a megmaradás parancsa szerint. Öt évtized kulturális rendezvényei mellett portrékat olvashatunk helybéli magyarokról, akik meghatározó szerepet vállaltak az egyesület életében. A gazdagon illusztrált kiadvány svédországi jelenlétünk forrásértékű dokumentuma.

-sf-

 

 

Saját ifjúságom tragikus, mondhatnám, tragikomikus eseményeiről, a hadifogságról, a romániai, és a magyarországi börtönélményeimről számolok be a Három ország foglya című, 2007-ben Erdélyben kiadott könyvemben. Majdnem hatvan évet vártam azzal, hogy ezeket papírra vessem.


A szovjet hadifogságban csonttá és bőrré fogyott székely ifjú kálváriáját, valamint a népi demokráciával való összeütközésem rémes élményeit alaposan meg kellett emésztenem, mielőtt azokat a nagyközönség elé mertem/tudtam vinni. Igyekeztem mindent lehetőleg humoros színben leírni, hisz túléltem Sztálin gulágjait, meg a Secu és az ÁVO gyötrelmeit és "itt állok" 83 évemmel, épségben és aránylag jó egészségben, egy szabadnak és demokratikusnak mondott országban, immár több mint 50 éve.


A hadifogság katonáskodásom egyenes következménye volt. Nagy igazságtalanság esett meg velünk, 120 főnyi székely ifjúval, akiket nyomban érettségi után, két évvel hadköteles korunk előtt hívtak be a négy székely vármegyéből katonai kiképzésre. Ezt a "csecsemő-hadsereget" eredetileg a románok ellen szervezte a derék székely vezérőrnagy, Kozma István, ám az oroszok hamarább betörtek Erdélybe, mint a románok és minket bevetettek az oroszok ellen. A könyv egyik része tehát arról a gulágéletről szól, amely több mint hatszázezer magyar katona életét oltotta ki. Nem gázkamrákban, csupán éhezéssel, tetvekkel és betegségekkel. Számos szomorú és néha tragikomikus élményben részesített ez a 33 hónapig tartó sztálini „vendégeskedés”. Egy amerikai újságíró ugyanis 1947 februárjában arról faggatta a generalisszimuszt, hogy "a háborúnak már két éve vége – miért vannak önöknél még mindig hadifoglyok?" Mire Josip Viszárionovics azt válaszolta: "Azok nem foglyok, hanem a mi vendégeink és mi igen vendégszerető nép vagyunk, szeretjük vendégeinket sokáig marasztalni". Ennek a kényszerű vendégségnek – Istennek hála - 1947 júliusában vége szakadt, így hazakerülhettem Magyarországra, majd később Erdélybe.


A Secu és az ÁVO börtöneit a népi demokrácia vallásüldözésének köszönhettem. Afeletti bánatomban, hogy egy felelős állásból a rendszer spiclijével való összeütközésem miatt leváltottak, beléptem egy nagyon makacs szektába, hogy aztán ott keservesen felismerjem: azt is az ÁVO irányította. A szekta hazugságain letartóztatásom ideje alatt gondolkodhattam, Romániában hat hétig és Magyarországon több mint hat hónapig. Kiábrándultan és csalódottan kerültem ki az ÁVO börtönéből 1955 novemberében, s csak egy vágyam volt: hogy mielőbb elhagyjam az országot. Az 56-os események lélekemelő reményeinek megélése, majd azoknak letörése után Ausztrián át kerültem Svédországba.


A börtönben tapasztaltaknak sok humoros oldala is volt, hisz az istenhit és székely virtus soha nem hagyott el, sem a Szovjetben, sem a kommunista börtönökben. Szó sincs sajnáltatásról, vagy vádaskodásról - írom bevezetőmben - , hisz éltek rabok a világ más tájain is, akik sokkal többet szenvedtek, mint én. Nem beszélve azokról a milliókról, akik rabtartóik karmai között pusztultak el. Én megmaradtam, feltehetően azért is, hogy mindezekről mesélhessek.

Aurora Borealis

Aurora Borealis

Kedves Olvasó! 2020. december 22.
Kedves Híradó Olvasók! Az év elején vettem át a Híradó főszerkesztését. Nagy izgalommal fogtam neki az új kihívások teljesítésének, a márciusi szám még a vírus előtti boldog „békeidőkben” születhetett meg. Azóta ez már a harmadik lap, melyet a koronavírus szeszélyes…
Tovább
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább
Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Portré 2020. december 28.
Nemrég felkérést kaptam, hogy készítsek interjút Lázár Oszkárral, én pedig örömmel tettem eleget a feladatnak. Ilyenkor az ember sok mindent hall, sokat tanul: én most leckét kaptam szerénységből, alázatból, hiszen ahogy Oszkárék fogadtak otthonukban – barátságosan, mintha csak a szokásos…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME