A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Interjú Molnár-Veress Mária Magdolnával, dr. Szurkos István Amit nehéz kimondani c. könyvének társszerzőjével

Kedves Makka! Örömmel vegyes csodálkozással lelem fel a neved a Szurkos István könyvének munkatársai között, Bálint István János és Molnár János társaságában. Kérlek, mondd el a Híradó olvasóinak, hogy miként is kerültél kapcsolatba a szerzővel, mi volt a te feladatod és mi a többi munkatársé?

Azzal kezdeném, hogy a könyv megszületéséhez egy sereg véletlen is hozzájárult. A véletlen úgy hozta, hogy dr. Szurkos Istvánt már a hetvenes évek óta ismerem, ugyanis Kovásznán ő volt a nőgyógyászom. Ráadásul egészen közel laktunk egymáshoz, és kislányaink óvodás társak voltak. Később Svédországban találkoztunk újra, de csak ritkán. Soha eszembe nem jutott volna, hogy egy újabb véletlen folytán ennél is közelebb kerülök a Szurkos családhoz. 

A könyv dokumentációja már megvolt, és megírásának ötlete is megszületett már, amikor bekapcsolódtam a munkába. Egy karácsonyi istentiszteleten találkoztam Szurkos doktor feleségével, Ildikóval, aki pár nap múlva felhívott telefonon és megkért, ha tehetem, látogassam meg őket. Ekkor történt, hogy Szurkos doktor megmutatta nekem a Securitate róla összegyűjtött anyagát, és megkért, segítsek a feldolgozásukban, mert betegsége miatt nem tudja ezt a nagy munkát egyedül felvállalni. Úgy gondoltam, a munka jellege meghaladja szerény képességeimet, éppen ezért javasoltam, hogy olyanokat is vonjuk be, akiknek ez a szakterületük. Tudtam, hogy Bálint István János többek közt az okmányok világában is járatos, Molnár János pedig szaktekintély a Securitate dossziék feldolgozásában. A velük való közreműködés jó döntésnek bizonyult.

Mi volt a feladatban a legnehezebb, legmegrázóbb, és mi a legérdekesebb, legtanulságosabb?

Míg bele nem kezdtem, megijesztett a műfaj. Leleplező dokumentumokat feldolgozó, tényfeltáró munka írásával addig még nem foglalkoztam. Tudtam, hogy itt nem eresztheti el az ember a fantáziáját, hanem ragaszkodnia kell a forrásanyaghoz. Miután körvonalazódott a könyv szerkezete, már könnyű dolgom volt, szinte rutinmunkává vált a dokumentumok szövegének magyarra fordítása. Ez volt egyben a legtöbb időt igénybe vevő rész is, hiszen mintegy 1500 oldalnyit tett ki a feldolgozásra váró  aktacsomó. Engem még külön megrázott, hogy olvasás közben lépten-nyomon általam is jól ismert nevek, helyszínek és események bukkantak fel. Meggyőződhettem, hogy ugyanazok a Securitate tisztek irányították Szurkos doktor megfigyelését, akiktől magam is rettegtem, akik a férjemet zaklatták, sőt,  egy alkalommal még édesanyámat is kihallgatták. Megismerhettem munkamódszerüket, és beigazolódott sok régi sejtésem. A Szurkos-dosszié tanulmányozása közben megerősödött bennem a gyanú, hogy rólunk is lapulhat valahol egy többkötetes iratcsomó.

Munka közben sokat tanultam. Így például mindeddig nagyon keveset tudtam a holland református fiatalok egy csoportjának  vakmerő és áldozatos munkájáról. Ők voltak, akik a legkeményebb diktatúra éveiben bibliákat, pénzt, életmentő gyógyszert, orvosi felszerelést és sok más egyebet csempésztek az országba, s a véletlen úgy hozta, hogy néhányan közülük épp a Szurkos család visszatérő vendégei lettek. Az akciósorozatról egyikük kis könyvet írt, ezt forrásként fel is használtuk a könyvben. Ehhez hasonló kuriózum egy másik kis kötet, amely a kilencvenes évek svéd segélyakcióiról szól. Újabb véletlen, hogy Szurkos István és családja aktívan részt vehetett ebben a munkában, még annak megszervezésében és irányításában is. Mindezekről sok szó esik a könyvben.

Mit gondolsz, hol van ennek a könyvnek a helye a titkosredőrállam működésének bemutatásában, leleplezésében, feltérképezésében, valamint az emberek életében okozott hegek begyógyításában, az erdélyi magyarok körében keletkezett szakadékok áthidalásában?

A könyv a román titkosrendőrség aknamunkájának bemutatása mellett sok egyébről is szól. Első felében végigkövethetjük a szerző életútját születésétől napjainkig. Az eltelt nyolcvan esztendő ugyanakkor az erdélyi magyarság megpróbáltatásokkal teli időszaka is, ennek az egy ember sorsán keresztül történő bemutatása  volt a könyv egyik kitűzött célja.

A huszadik század nagy tragédiáinak dokumentumai és azok feldolgozása hatalmas irodalmat eredményeztek. Ennek jelentős része a szemtanúk, a túlélők, az áldozatok tanúságtétele mindarról, ami velük személyesen megesett. Ide sorolható Szurkos István könyve is, melynek címében már benne is van a lényeg: Amit nehéz kimondani. Valóban, nehéz szembesülni a múlttal. Nagy fába vágja a fejszéjét, aki kézbe veszi a Securitate titkos iratcsomóját és elolvassa a róla írtakat. De ennél is nagyobb bátorság kell ország-világ elé tárni mindezeket. Hogy aztán ez egyesekben ellenérzést avagy együttérzést vált-e ki, azt nem tudhatom. De van, amit akkor is ki kell mondani, ha fáj.

Végül egy kérdés Veress Mária szépíróhoz: mikor olvashatjuk következő könyved?

Erre a legnehezebb válaszolnom, mert van ugyan néhány megkezdett, befejezésre váró munkám, de hogy ezekből mikor lesz kézbe vehető könyv, azt nem tudnám megmondani. Annyit elárulhatok, hogy egy hosszú évekig dédelgetett regényemnek csak a befejező mondata hiányzik. Mert az a legnehezebb: pontot tenni egy történet végére. Talán sikerül.

 Köszönjük a beszélgetést!

 

Kérdezett: Sántha Judit

 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. október 23.
Kedves Híradó Olvasók! „Felhőn vet ágyat már az alkonyat / s a fáradt fákra fátylas fény esőz. / Kibomló konttyal jő az édes ősz.” És igen. Radnóti Miklós Szeptember című verséből való ez az idézet. Valóban beköszöntött az ősz. De…
Tovább
Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME