Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 176. évfordulóját gyűltünk össze megünnepelni. Különös örömömre szolgál, hogy ezúttal egy fiatal alkotóművész kiállítását kell méltatnom. Fiatalsága nagyon illik az ünnepi eseményhez, hiszen két nemzeti ünnepünk is – a márciusi és az októberi is – tisztelgés az ifjak előtt, akiknek a kezdeményezése vezetett ahhoz, hogy az egész ország megmozdult a szabadság kivívásáért. Nem véletlenül, a változásokat, a forradalmakat – nemcsak hazánkban, hanem szerte a világban mindenütt – a fiatalok robbantják ki, hiszen nekik még tiszta a szívük, kevés a féltenivalójuk, nem fogja vissza őket sem korábbi rossz beidegződés, sem család, sem vagyon és előttük áll az élet, amelyet másképpen képzelnek el, mint amit az a kor kínál nekik, amelyben élnek.

Köszöntöm tehát szerény kis kiállítótermünkben az ifjú Varga Emíliát. Amikor a Magyar Ház Közösség központi problémája a fiatalok bevonása az egyesületi életbe, rendhagyó módon Emília maga keresett meg bennünket kapcsolatokat keresve. Nem is olyan régen, alig fél éve érkezett Délvidékről Stockholmba. A Vajdaságban született, egyetemi éveit, mesterképzését alkalmazott művészet és illusztráció szakon végezte.

A stockholmi Magyar Házban kiállító művészek között az első olyan alkotó, aki reneszánsz művészekhez hasonlóan önmaga készíti, szerzi be a természetből festékeit. A pigmentek természetből való beszerzése nem abban az időszakban kezdődött, hanem egyidős magával az ábrázoló művészettel. Már az Alta Mira barlangrajzai is ilyen földpigmentekkel készültek. A képekhez használt alapanyagokat több, mint egy év alatt győjtötte össze a Vajdaságból, a szülővárosa, Nagybecskerek körüli tájból. A földminták tisztítása és a festékek elkészítése hosszadalmas, nagy szaktudást igénylő, időigényes, meditatív folyamat, ami biztos alapot nyújt a művészi alkotás létrehozatalához. Ezek az anyagok a szülőföldi tájak, a vajdasági szántóföldek palettájának színeit hozzák elénk.

A barnás-sáros árnyalatok viszont nem az őszt, nem az elmúlást idézik, hanem a koratavaszt, a hóolvadást, a vándormadarak visszatértét, a darvak táncát. Engedjétek meg, hogy itt egy kis kitérővel a vándormadarak előtt is fejet hajtsak: nemrég szereztem tudomást a hírekből arról, hogy például egy GPS-szel megjelölt kanalas gém négy nap alatt tette meg az utat tunéziai telelőhelyéről Magyarországra, egyetlen nap alatt repülve át a Földközi-tengert. Az itt látható festmények a fészekrakás helyére visszaérkező madarakat ábrázolják, a Délvidék ébredezni készülő növényvilágát.

Varga Emília minden festménye a haza- és a természetszeretetéről tesz tanúbizonyságot. Akik szeretnék az otthonukba vinni egy ígéretes fiatal alkotó műalkotását, egyben néhány gramm földet szétszaggatott hazánk vajdasági tájairól, azok most megtehetik!

Kívánunk Emíliának kedvet a természetjáráshoz, lelkesedést és ihletet az alkotómunkához, hosszú, sikeres karriert! Kívánjuk, hogy sikeres alkotóként öregbítse az évek során Magyarország és szűkebb hazája, a Délvidék, illetve általában a magyarok hírnevét a nagyvilágban!

Írta: Bereczky-Veress Biborka