A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Undor

Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely Sartre egyik főműve és a huszadik századi vezető filozófiai irányzat, az egzisztencializmus egyik alapvetése. Valahogy felkeltette az érdeklődésemet, talán legfőképp írójának – aki nem mellesleg az előző század egyik legnagyobb filozófusa volt – életvitele miatt. Annie Cohen-Solal – Sartre életrajzírója – szerint a filozófus „a következő drogokat fogyasztotta napi rendszerességgel: 2 doboz cigaretta, pipadohány, egy liter alkohol, kétszáz milligramm amfetamin, barbiturátok, koffein, tea és nehéz, fűszeres ételek. Elképzelhetjük, hogy mekkora feldolgozatlan stressz és frusztráció munkált ebben az emberben, akinek folyamatosan pörgött az agya és félt az egyedülléttől.” Később életének egy olyan szakaszában, ahol pszichoanalízisre járt korának egyik híres szakemberéhez, találkozott a Peyote kaktusszal, amit a közép-amerikai indián kultúrákban szent növényként tisztelnek és sámáni felhasználása során hallucinációkkal kísért, a tudat mélyebb rétegeiben, a valóság határait feszegető utazásokat tesz lehetővé. Sartre részese volt egy ilyen élménynek, ami hetekig hatással volt rá és szimbólumai ebben a regényben is megjelennek.

Nagyon érdekesnek találtam, hogy a jelen emberének a létről való gondolkodását ekkora mértékben befolyásoló, a fogyasztói társadalom elidegenedett lélekállapotát feltáró intellektuális vonulat ilyen forrásból ered, ezért belekezdtem a regény olvasásába.

 

De mielőtt rátérnék, tisztázzuk, hogy mi is az az egzisztencializmus.

„Filozófiai irányzat, mely az I. világháború ideje alatt fejlődött ki a korabeli Németországban, s forrt ki végül a II. világháború után, Franciaországban. Legnagyobb képviselői Søren Aabye Kierkegaard, Martin Heidegger, Karl Jaspers és persze Jean-Paul Sartre. Az egzisztencia elsődlegességét hirdeti az esszenciával szemben, megfordítva ezzel Arisztotelész tanítását. Filozófiájuk szerint az egzisztencia jelenti magát a lényeg megvalósulását, s ellenben az esszenciával, individuális és egyedi. Az emberek alapvetően szabadnak születtek, ezért lehetőségük van önmaguknak lenni, »megalkotni« önmagukat. Ennek az alkotásnak pedig, tartalmi kritériumok híján, alapja a semmi, amely az egzisztencialisták egy kulcsfogalma. Egyik legnépszerűbb változata szerint az egzisztencia a semmi felé irányuló lét, mely tisztában van saját létének végességével, halálával. Pontosan emiatt az egzisztencializmus számára a pozitív kimenetelű célok megfogalmazása igencsak nehézkessé válik, a korszakproblémák leírása azonban virágzik ez idő tájban.”

 

„Úgy kell írni, ahogy az ember tolla a papíron fut; nem kell keresgélni a szavakat” – írja valahol naplójában Antoine Roquentin, a könyv főszereplője és valóban így érzi az olvasó, amint belép e már-már olykor dagályosnak ható, végeláthatatlanul egymásba folyó, elvont képekkel hömpölygő labirintusjárásba. Egy alternatív valóságba ránt magával, melynek hatása átszüremkedik a saját szubjektív realitásunkba. Mintha a súlyos szimbólumok áttörnék a határaikat és a könyv lapjairól átkerülnének a novemberi szemerkélő esőbe, amit megvilágít egy utcai lámpa sárga fénye, ahogy felnézek a könyvből időnként olvasás közben.

Minden este ezzel zárom a napot elalvás előtt, és minden alkalommal érzem azt a fura, tompa, letaglózó hangulatot, ami gyakran megmagyarázhatatlanul szinte felháborít, zsenialitása mégis ragad magával tovább. Nem lehet vele haladni, gyakran visszalapozok, mert ebben a formában és mennyiségben emészthetetlenek az egymásba fűzött szavak. Gyakran fog el az érzés, hogy minden mondat filozófiai alaptétel. Aztán elkezdem utálni, annyira távol áll tőlem ez a látásmód, annyira kétségbeejtő e minden varázslatától megfosztott világ permanens magánya, céltalansága. Nyomasztó, mégis fájdalmasan szép. „Az Undor nem bennem van: érzem, hogy ott van a falon, a nadrágtartón, mindenütt körülöttem. Teljes egységben van a kávéházzal, én pedig benne vagyok.” Történetről nincs is szó, csupán történetekről a semmiben.

 

„Antoine Roquentin szinte megszállottjává válik a gondolatnak, hogy az általa megtapasztalt, megélt valóságnak valójában semmi köze azokhoz a jelentésekhez és értékekhez, amivel felcímkézték őket. A létezés üressége és abszurditása kelti benne az Undort, nagybetűvel.”

Roquentin naplóbejegyzései kísérik végig egyhangú napjait. Kávéházakban, parkokban, a könyvtárban és a saját otthonában való magányos ücsörgéseit, „hallgatózásait”, szemlélődéseit, melyeket szüntelenül feljegyez. Egyik napról a másikra azt tapasztalja, hogy egyszerűen elveszíti érdeklődését azokkal a dolgokkal kapcsolatban, melyek egykor foglalkoztatták, de ez csak egy folyamat kezdete, melyet kezdetben betegségnek vél önmagában, de lassan annyira elhatalmasodik rajta az undor és a megvetés a létező világ minden aspektusával szemben (beleértve önmagát is), hogy ráeszmél, ez nem csupán az ő érzületének kivetülése, hanem a világ alaphangulata. Az értelmetlen létezés kongó visszhangja a tudatban. Az undora abszolút magányba torkollik, de ez megfordítva is igaz. Magányából, elidegenedéséből undor fakad, egy hitvány létezés undora.

Apró, törékeny távoli fények jelennek meg olykor a mű során, melyek a kiút irányába mutatnak. „Az undor leküzdésének egyetlen reménye csak egy giccses dallamfoszlányban csillan föl, amelyben az író a bármilyen alkotó munka személyiségmentő értékét sejteti.”

„De régebben az emberek közelében maradtam, magányomnak csak a felszínén, s el voltam szánva rá, hogy vész és riadó esetén közébük menekülök: eddig, lényegében véve, amatőr voltam.”

A városi lét, a felületes, kihűlt vagy létre sem jöhető emberi kapcsolatok, a világban helyét nem találó ember életérzése jelen vannak most is, talán még erősödtek is a regény megjelenése óta. Nehézsége és gyakori ellenszenvem ellenére is ajánlom. Fanyar humora és fricskái, freskóméretű képei, a könyvön végigvonuló elgondolkodtató filozófiai okfejtések adnak neki lendületet. Szentírás a maga nemében.

 

Felhasznált irodalom:

1.         http://cornandsoda.com/kritikus-kedd-konyvklub-az-undor-sartre/

2.         Sárosi Péter: Jean-Paul Sartre esete a rákokkal: avagy a meszkalin és az egzisztencializmus

3.         https://moly.hu/konyvek/jean-paul-sartre-az-undor

 

Írta: Csépányi László

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME