A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Vipassana naplók # 2

Fénydagály
(Hétfő reggeli derengés)

Én, enyém. Ekörül forog minden. Minden, ami fanyar és haragos és tűz. A mindennapos rituálék tartják egyben a rendszert. Ha bármelyik apró összetevő elmarad, akkor szépen, fokozatosan szétmállik a kiegyensúlyozottság. Sötét kockák lebegnek a levegőben és a tudat tiszta fényébe repülnek, amint feltűnnek, zavaros vibrációt keltenek, tele türelmetlen indulatokkal, melyek savasan sisteregnek a háttérben. Én, enyém. Jön egy impulzus a külvilágból és magával ragad. Reakcióba lépek és azonosulok, reakcióvá változom. Én, én, én. Enyém, enyém, enyém.

forrás: pixabay

Ülök. Az ülésért ülök, semmi másért. Nem kell, hogy cél hassa át az ülést. Szemlélem a fájdalmat, ami fél óra után jelenik meg. Hagyom, hogy a türelmetlenség előbb feszültséggé, aztán fájdalommá tűnjön át a tudat mikroszkópja alatt. Szétterül, elborítva az elmét és pulzál a szív ritmusára. Gyönyörködöm. Aztán lassan elmosódik, feloldódik, felszívódik, semmivé válik. Csönd van. Fénydagály. Egy végtelen üdvös pillanat zuhan kívül téren és időn... Majd váratlanul életre kel egy hang és összerombolja a harmóniát, akár a szerzetesek a mandaláikat, egyetlen mozdulattal. Lassan materializálódik a létezés. Tompa, nehéz testiség. Rideg drótkötelek feszülnek. És megjelenik az én, és megjelenik az enyém. Én és a tudatom, én és a testem. A tudatom és a testem. És én? Vajon ki lehet ez az én, aki a tudaton keresztül figyeli a testet és önmagával is birkózna, de hiába, ahogy a szem sem láthatja önmagát csak a tükörben talán, ugyanúgy a tudat is csak a tartalmait látja, melyek kitöltik. De honnan-e tartalmak? Az elme vibrál hibás neoncsőként az általa teremtetett múlt és jövő illúzió skálán vagy máshonnan érkeznek? Elképzelem az óceán víztükrét. Ha szélcsend van, akkor nyugodt és teljesen sima, de ha mozgásba lendül a levegő, a víz is kénytelen vele tartani. Amikor az ember kiüríti a tudatát, megtapasztalja egy pillanatra, milyen a nyugodt óceán, de amint megjelenik egy erő, az elme azonosul vele, létrehozva az érzelmekből és gondolatokból álló hullámokat, melyek végül többnyire az anyagban nyerik el végső alakjukat. És így szemlélem magát a létezést is. Isten az óceán, a végtelen tudatosság, melynek sem kezdete, sem vége, sem negatív vagy pozitív irányultsága nincs, mert mindazt, ami létezik és azt is, ami nem létezik, magába foglalja, a képzelet is kevés hozzá, hogy még akár csak közelébe is érhessen misztériumának, ezért a belőle hullám formájában elszakadt individuális tudat nem képes felérni hozzá, csak abban az esetben, ha felismeri az azonosságát vele. Az alapállást. Mindaddig viszont, amíg önmagát hullámként éli meg, fájdalmasan csapkod a felszínen, végül egy sziklafalon törve meg.
És van ebben az intuícióban valami megnyugtató. Mert, ha az ember akár pillanatokra is eléri az óceáni csend állapotát, tudja, hogy nyugalma ürességéből fakad, abból, hogy egy rövid időre elfelejti, hogy tajtékozzék. Ezért, amikor majd végül egy utolsó, az ég felé törő hullámtaréj képében visszahull az óceánba, tudja, nincs mitől tartania, csupán egy szélcsendes állapot következik, és akkor ugyan átváltozik, mert hullámléte visszaigazodik a határtalan víztömegbe, összekeveredik, elvegyül, mielőtt újra mozgásba lendülne, és új hullámokba ragadtatná magát, mégis megérti, hogy félnie nem kell.
A reggeli ülés véget ér, a nap besüt a redőny rései között. Hétfő reggeli derengés, ami egy utolsó felismerést és analógiát hoz magával. Milyen csodálatos, amint a nap önmagát emésztő fájdalmas tüze jótékony tiszta fénnyé válik ebben a folyamatban, ami átvilágít a végtelen sötétségen és ránk vetül végül, milliárd apró tükörszilánkra, ezáltal életre keltve, hogy belobbanó saját tűzsorsunk szenvedésekkel teli rítusa megteremthesse a Misztérium Magnumot, a valódi lét kezdetét, a bennünk megnyilvánuló isteni által.
„A tűz kínja a természetet jelenti a tudásban, a fény pedig az isteni szeretet tüzét, mert a fény szintén tűz, de ajándékozó tűz, mivel önmagát mindennek odaadja és adományában élet és lét van.” (Jakob Böhme)

Írta: Csépányi László
 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. október 23.
Kedves Híradó Olvasók! „Felhőn vet ágyat már az alkonyat / s a fáradt fákra fátylas fény esőz. / Kibomló konttyal jő az édes ősz.” És igen. Radnóti Miklós Szeptember című verséből való ez az idézet. Valóban beköszöntött az ősz. De…
Tovább
Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME