Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra és megérti, hogy nyugalmát csak akkor lelheti meg, ha életét a létbe a sors láthatatlan szálaival fűzi bele és ezáltal áttetszővé válik, ahogyan Sziddhárta, hiszen „egy cél lebegett Sziddhárta szeme előtt, egyetlenegy: üressé válni, üressé a szomjúságtól, üressé a kívánságoktól, üressé az álmoktól, üressé az örömöktől és szenvedésektől. Elhalni önmagától, nem válni többé Énné, kiürült szívvel nyugalomra lelni, Énjétől megválva gondolkodni, és nyitottnak lenni a csodára – ez volt a célja.”
- Írta: Csépányi László
- Találatok: 2046
