A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Joker

 

Ez nem a Marvel franchise. Mint akit gyomorszájon vágtak, úgy jöttem ki a moziból tegnap este a szemerkélő esőtől nyirkos utcára. Aztán sokáig elmélkedtünk Vikivel még a filmről, amíg hazaértünk. Ma délelőtt sikerült kicsit (⚠Spoiler ⚠-ektől sem mentesen) összefoglalni benyomásainkat. Szóval, aki még nem látta, csak saját felelősségre olvasson tovább!

Sötét tónusú egzisztenciális dráma, esetlegesen pszichológiai thriller lett Joker eredettörténete, mintsem a klasszikus szuperhősfilm zsáner. Gotham City a modern, nagyvárosi lét metaforája, saját bűneink szürke labirintusa, amiből nem vezet kiút. A jelen, nyugati típusú állami berendezkedésének kemény kritikája vonul végig a filmen, ahol a társadalmi rétegek egymástól való eltávolodása, az ebből fakadó feszültség és nyomasztó urbánus stressz az alapérzület. A neurotikus közmorált a média képmutató, hazug boldogságfetisizmusa teszi még betegebbé. A szociális rendszerből kihulló, elfelejtett, eredendően hátrányból induló egyén teljes őrültének látlelete a főhős átalakulása. Az alsó középosztálybeli, mentális betegségekkel küzdő Arthur inverz kafkai metamorfózison megy keresztül, végül őrületének teljes teret engedve Jokerré avanzsálódik. Ez a folyamat Joaquin Phoenix jutalomjátéka, aki zseniálisan hozza a karaktert. Kicsit „one man show” flessem volt, de ez is a mozi javára vált. Ámulva néztem, éltem Phoenix megoldásait, mozdulatait, mimikáját.

Joker a DC világában[1] abszolút negatív képregényhős, a gonosz megtestesítője, itt érdekes módon mégis rengeteg egyéb érzést vált ki belőlünk az ellenszenven kívül, illetve talán azt a legkevésbé. A gonoszság inkább globális tünet, mintsem Joker romlott lelkének egyedüli terméke. Arthurban, mielőtt Jokerré válna, nagyon is élnek a finom érzések, még ha a tévé által közvetített illuzórikus selyempapírba is vannak csomagolva. Álmai, egy átlagember álmai, mégis elérhetetlenek, mert a közöny és elidegenedés cinikus falaiba ütköznek egyfolytában, ráadásul a hazugság és a sorsrontó önhazugság, valamint a „civilizációs betegségek” is tovább torzítják valódiságukat. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy Arthur, azaz Joker ártatlan, és csupán a környezete hatásainak negatív visszatükröződése. Nem. Ő a tökéletes befogadó. A bennünk rejlő nihilizmus táptalaja. Joker az elkeseredett elégedetlenség kollektív tudatalattiból, az emberiség által közösen imaginált archetípusa: a Harlequin, a bolond, aki megfelelő vezető a berohadt tömeglélek apokaliptikus végső önpusztításához, amihez a filmben periodikusan megjelenő társadalmi, gazdasági elit léte, öngerjesztő erőszaka az adalék. Hamvas Béla Arlequin c. írása rímel erre nagyon jól, miszerint :

„Ha a bolondnak a trónust felajánlanák, fejére csörgősapkát tenne, hahotázna és a trónus támláján tótágast állna és hosszú orrot mutatna. Micsoda hallatlan mulatság látni a loholókat, amint nyelvük kilóg és tülekednek és egymást tapossák, az árulókat és az orgyilkosokat és akik csontjukig sárgák az irigységtől és forrnak a bosszútól, pokoli mulatság az egész úgynevezett történet, eszeveszett és bomlott őrjöngésével a trónusért, vagyis a hatalomért. A világhatalom nem Isten, hanem a bálvány. Trónus! Hatalom! Talán egyszer Isten megteszi, a maga mulatságára, hogy valakit a trónusba ültet. Lehet, hogy erre a szerepre az Antikrisztust jelölte ki. Pokolian komikus lesz, nevethetünk rajta, csak kibírjuk. A bolond nevet.”

Ez a film igazából kórkép az emberiségről. Gotham City a világ, melyet teremtettünk a nyugati civilizáció által, Joker pedig a belőlünk táplálkozó reményvesztett, félelmekkel teli apokaliptikus antihős, aki már nem képes hinni semmiben, hagyja, hogy a világ, mint rákos sejt felfalja magát és csak kacag rajta könnyek között. Csak őrülten kacag egyre a reménytelen éjszakába.

 

Írta: Csépányi László



[1] DC-moziuniverzum, amerikai filmfranchise.

Nélküled nem sikerülhet!

Nélküled nem sikerülhet!

Kedves Olvasó! 2020. október 31.
Kedves Híradó Olvasók!   A nyár után újra itt az ősz, a szeptemberi hűvöskés idő. Azért még van esélyünk időnként elcsípni néhány órát, amikor felmelegít a napsugár. „Légy felfedező a saját folyóidon és óceánjaidon!” – mondta egy helyütt H. D.…
Tovább
Balatoni biciklitúra 2.0

Balatoni biciklitúra 2.0

Kárpát-medence 2020. október 31.
Furcsa időszakot tudhatunk magunk mögött. A koronavírus-járvány szabta korlátok arra hívtak, hogy mindenki azt az országot ismerje meg még jobban, amelyikben éppen él. A félbeszakadt „kőrösis”, svéd hónapok után ismét Magyarország tájait járom. A pandémia hullámai között akadt azért lélegzetvételnyi…
Tovább
Gorka Géza életmű kiállítása a budapesti Kieselbach Galériában

Gorka Géza életmű kiállítása a budapesti Kieselbach Galériában

Képzőművészet 2020. október 31.
A nyári szabadságom elején egy szakmai szervezetet kívántam meglátogatni Budapesten, a galériák sokaságáról ismert Falk Miksa utcában. Sajnos nem volt szerencsém, a vírushelyzet miatt zárt ajtókat találtam a hivatalban. Visszafelé, a Körút felé haladva kis, zománcozott állatfigurák sokaságát fedeztem fel…
Tovább
„Megfogott minket a befogadó légkör, a családias hangulat…”

„Megfogott minket a befogadó légkör, a családias hangulat…”

Portré 2020. október 31.
A malmői Pannónia Klub vezetősége több új taggal bővült, fiatalodott a csapat. Az élénk egyesületi élet legfőbb tanújele az a nyári beszámoló, melyet lapunk első felében olvashatunk, az Egyesületek rovatban. Beszélgetőtársaim ezúttal Berecki Emőke és Lukács Andrea voltak.   Antal…
Tovább

Egyesületek

Mitől lesz jó egy töltött paprika?

Mitől lesz jó egy töltött paprika?

Egy komoly kérdés foglalkoztatta a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális Egyesület tagjait a szeptemberi tanévévnyitó kirándulásuk előtt. Nevezetesen, hogy…
Nyár a Pannóniával

Nyár a Pannóniával

A koronavírus-járvány által megnehezített időszak azt hiszem, több mindenre megtanít(ott) bennünket. Például, hogy értékeljük azt, ami a közvetlen…
Kedves magyarok!

Kedves magyarok!

Sajnálkozva jelentem, hogy – mint néhányunk előtt már ismert is – a nyár elején végleg befejezte működését a…
Ki a természetbe: áfonyaszedés a (lomb)korona árnyékában

Ki a természetbe: áfonyaszedés a (lomb)korona árnyékában

Hasonlóan más egyesületekhez, tavasszal minden fizikai találkozást igénylő programunkat törölnünk kellett az Uppsalai Magyar-Svéd Egyesületnél (UMSE) is. Az…
Szent István-napi Sokadalom Ljungbyben

Szent István-napi Sokadalom Ljungbyben

Immáron második alkalommal rendezte meg Szent István napi sokadalom elnevezésű rendezvényét a ljungby-i Petőfi Magyar Egyesület. A dél-svédországi…
Nem mindennapi strandparti

Nem mindennapi strandparti

2020 júniusában az egykori LMKF fiatalok csoport megrendezte első víz melletti szabadtéri programját, a strandpartit. Hihetetlen érdeklődést vont…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME