A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Joker

 

Ez nem a Marvel franchise. Mint akit gyomorszájon vágtak, úgy jöttem ki a moziból tegnap este a szemerkélő esőtől nyirkos utcára. Aztán sokáig elmélkedtünk Vikivel még a filmről, amíg hazaértünk. Ma délelőtt sikerült kicsit (⚠Spoiler ⚠-ektől sem mentesen) összefoglalni benyomásainkat. Szóval, aki még nem látta, csak saját felelősségre olvasson tovább!

Sötét tónusú egzisztenciális dráma, esetlegesen pszichológiai thriller lett Joker eredettörténete, mintsem a klasszikus szuperhősfilm zsáner. Gotham City a modern, nagyvárosi lét metaforája, saját bűneink szürke labirintusa, amiből nem vezet kiút. A jelen, nyugati típusú állami berendezkedésének kemény kritikája vonul végig a filmen, ahol a társadalmi rétegek egymástól való eltávolodása, az ebből fakadó feszültség és nyomasztó urbánus stressz az alapérzület. A neurotikus közmorált a média képmutató, hazug boldogságfetisizmusa teszi még betegebbé. A szociális rendszerből kihulló, elfelejtett, eredendően hátrányból induló egyén teljes őrültének látlelete a főhős átalakulása. Az alsó középosztálybeli, mentális betegségekkel küzdő Arthur inverz kafkai metamorfózison megy keresztül, végül őrületének teljes teret engedve Jokerré avanzsálódik. Ez a folyamat Joaquin Phoenix jutalomjátéka, aki zseniálisan hozza a karaktert. Kicsit „one man show” flessem volt, de ez is a mozi javára vált. Ámulva néztem, éltem Phoenix megoldásait, mozdulatait, mimikáját.

Joker a DC világában[1] abszolút negatív képregényhős, a gonosz megtestesítője, itt érdekes módon mégis rengeteg egyéb érzést vált ki belőlünk az ellenszenven kívül, illetve talán azt a legkevésbé. A gonoszság inkább globális tünet, mintsem Joker romlott lelkének egyedüli terméke. Arthurban, mielőtt Jokerré válna, nagyon is élnek a finom érzések, még ha a tévé által közvetített illuzórikus selyempapírba is vannak csomagolva. Álmai, egy átlagember álmai, mégis elérhetetlenek, mert a közöny és elidegenedés cinikus falaiba ütköznek egyfolytában, ráadásul a hazugság és a sorsrontó önhazugság, valamint a „civilizációs betegségek” is tovább torzítják valódiságukat. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy Arthur, azaz Joker ártatlan, és csupán a környezete hatásainak negatív visszatükröződése. Nem. Ő a tökéletes befogadó. A bennünk rejlő nihilizmus táptalaja. Joker az elkeseredett elégedetlenség kollektív tudatalattiból, az emberiség által közösen imaginált archetípusa: a Harlequin, a bolond, aki megfelelő vezető a berohadt tömeglélek apokaliptikus végső önpusztításához, amihez a filmben periodikusan megjelenő társadalmi, gazdasági elit léte, öngerjesztő erőszaka az adalék. Hamvas Béla Arlequin c. írása rímel erre nagyon jól, miszerint :

„Ha a bolondnak a trónust felajánlanák, fejére csörgősapkát tenne, hahotázna és a trónus támláján tótágast állna és hosszú orrot mutatna. Micsoda hallatlan mulatság látni a loholókat, amint nyelvük kilóg és tülekednek és egymást tapossák, az árulókat és az orgyilkosokat és akik csontjukig sárgák az irigységtől és forrnak a bosszútól, pokoli mulatság az egész úgynevezett történet, eszeveszett és bomlott őrjöngésével a trónusért, vagyis a hatalomért. A világhatalom nem Isten, hanem a bálvány. Trónus! Hatalom! Talán egyszer Isten megteszi, a maga mulatságára, hogy valakit a trónusba ültet. Lehet, hogy erre a szerepre az Antikrisztust jelölte ki. Pokolian komikus lesz, nevethetünk rajta, csak kibírjuk. A bolond nevet.”

Ez a film igazából kórkép az emberiségről. Gotham City a világ, melyet teremtettünk a nyugati civilizáció által, Joker pedig a belőlünk táplálkozó reményvesztett, félelmekkel teli apokaliptikus antihős, aki már nem képes hinni semmiben, hagyja, hogy a világ, mint rákos sejt felfalja magát és csak kacag rajta könnyek között. Csak őrülten kacag egyre a reménytelen éjszakába.

 

Írta: Csépányi László



[1] DC-moziuniverzum, amerikai filmfranchise.

Aurora Borealis

Aurora Borealis

Kedves Olvasó! 2020. december 22.
Kedves Híradó Olvasók! Az év elején vettem át a Híradó főszerkesztését. Nagy izgalommal fogtam neki az új kihívások teljesítésének, a márciusi szám még a vírus előtti boldog „békeidőkben” születhetett meg. Azóta ez már a harmadik lap, melyet a koronavírus szeszélyes…
Tovább
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább
Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Portré 2020. december 28.
Nemrég felkérést kaptam, hogy készítsek interjút Lázár Oszkárral, én pedig örömmel tettem eleget a feladatnak. Ilyenkor az ember sok mindent hall, sokat tanul: én most leckét kaptam szerénységből, alázatból, hiszen ahogy Oszkárék fogadtak otthonukban – barátságosan, mintha csak a szokásos…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME