A természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke a zöld ág. A májusi-pünkösdi ünnepkör történelmi kapcsolatai következtében egyaránt tükrözi a természet ciklikus változásaihoz fűződő mágikus-praktikus elképzeléseket és a naptári év egyházi, vallási mozzanatait.

Május elseje Nagy-Magyarországon is a tavasz teljes győzelmének örömünnepe már hosszú évszázadok óta. Ennek egyik legszebb vonása a májusfaállítás. A legények kimentek az erdőre és hosszú törzsű, szép leveles, ágas fát választottak. Kivágták, lecsonkolták, csak a koronája maradt meg a fának. Az éj leple alatt 2-3 legény vállon vitte a lányos házhoz. Annak a lánynak az ablaka alá állították, akinek valamelyik társuk udvarolt és ezzel kimutatta szándékát. A lányok általában számítottak is a májusfára, ezért előre elkészítették a színes szalagokat, meg a borosüveget. A legények elkezdték ásni a gödröt, addig a nagylány feldíszítette a fát, felkötötte a literes üveget, így állították fel a legények. Ez alatt az idő alatt a kikészített demizsonból is szépen fogyott a bor. Előfordult az is, hogy a fiúk titokban vitték feldíszítve a fát, és a leány csak reggel tudta meg, hogy valaki kedvesének szeretné. Mire a kakas kukorékolt május első napjának hajnalán, addigra minden leány megtudta, lett-e májusfája. Volt olyan ház, ahol három fa is állt a ház előtt jelezvén, hogy három nagylány is van ebben a családban. A fa egész hónapban ott díszelgett a lányos ház előtt. Előfordult, hogy ez alatt az idő alatt összeveszett a lány és a legény, ekkor a lány szülei a fát kihúzták a földjéből. Akkor is megtették ezt, ha nem kívánatos személy állította a fát.

A fa a hónap utolsó vasárnapján került ki a földből, ugyanis akkor volt a májusfatánc. Délután összegyűltek a fiatalok és elindultak sorba kitáncolni a májusfákat. A lányos házaknál ekkor már készültek a vendégsereg fogadására. A kapu elé egy asztalra készítettek ki bort, pálinkát, pogácsát. A fa mellé szúrtak egy ásót. Ahogy megérkezett a menet, körbetáncolta a fát. A talpalávalót a cigányzenekar húzta. Közben a legény, aki a fát állította, az ásóval elkezdte kiásni a fát. Ha a fa kidőlt, a táncnak vége szakadt, majd a háziak kínálgatták a vendégeket. Ez így ment májusfáról májusfára, míg el nem fogyott. Este bált tartottak, ott folytatódott a mulatság. A mai napig ugyanígy zajlik le a májusfaállítás és a fa kitáncolása.

Májusfát a kereszténység előtti időkben a fák újjászületésének tiszteletére állítottak, mára a májusfa a szerelem, a tisztelet és a vidámság jelképe lett. A fiatalság tavaszi örömünnepe május elseje, a májusfa állításának ideje. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. A XV. századtól kezdődően szólnak forrásaink májusfa állításáról, az idegen eredetű szokás azonban bizonyosan régebbi.

A kereszténység előtti tavasz-szimbólum középkori vallásos magyarázatai pl. Fülöp apostol szerencsés megmenekülését, majd a keresztfán szenvedett vértanúságát, mások Jakab apostol vértanúságát említik a májusfa-állítás szokásának magyarázataként.

A Midsommarstång állítása sem svédországi, hanem az egész Európa területén elterjedt májusfa állításán alapszik. Mivel régebben Svédországban nagyon ritkán történt meg, hogy május elsejére kizöldüljenek, illetve kivirágozzanak a fák, kicsit megváltoztatták az időpontot, hiszen június második felére biztosan kivirultak az ágak.

 Varázslatosak a júniusi fehér éjszakák! Szerelem és erotika! Svéd hagyományok szerint a midsommar körüli időszakban találhatjuk meg a párunkat. A Nordiska Museet néprajzosai szerint a nép sok módját ismerte az egymásra találásnak.

Az első és legismertebb a virágvarázs: hét fajta virágot kell egy csokorba kötni, és párnánk alá téve, megálmodjuk a jövendőbelinket

Keressünk fel egy erdei forrást, vetkőzzünk meztelenre, és a napnak háttal állva, kerüljük meg kilencszer a forrást. Ha ezt elvégeztük, nézzünk bele a forrás vizébe: meglátjuk a jövendőbelink tükörképét benne.

 A hagyományos estebédnél üljünk fordítva a székre (lovagló ülésben s háttámlával szembe, úgy együk a strömminget, éjjel biztosan megálmodjuk a jövendőt!

Midsommar hajnalán az üvegekbe gyűjtött harmatnak gyógyerőt tulajdonítottak, a legjobb azonnali és egész évben kitartó gyógyhatást akkor érték el, ha meztelenül belehemperegtek a harmatos fűbe. Az ekkor csokorba szedett, megszárított gyógynövények egész évben éreztették jó hatásukat.

A virágkoszorút megtartották a karácsonyi tisztálkodó fürdésig, mert úgy gondolták, varázsereje segít majd átvészelni a telet.

Érdekesség, hogy a nevelő jellegű óvodai játéknak indult Små groddorna, legnépszerűbb, legismertebb körtánc szövegét alig száz éve találták ki.

Az 1500-as évektől 1952-ig június 24-én, Keresztelő Szent János napján ünnepelték a Midsommart.  Mivel ez a dátum nem mindig esik hétvégére, s ezért  eléggé alkalmatlan volt a munkaadók  számára, törvényben rögzítették, hogy az ünnepség mindig szombati napra essen, tehát június 20. és 26. között évente változó.

A Midsommar napja, a nyári napforduló ünnepe tulajdonképpen június 21. A „hétvirág” varázsláshoz a mezei virágokat 20-áról 21-ére virradó hajnalban, az ősi Napünnepet követve kell szedni!  Milyen kár, hogy ennyire eltérnek a hivatalos ünnepnapok! A katolikus egyház, majd a svéd evangélikus egyház szerinti Keresztelő Szent János neve napját, illetve a munkafolytonosság miatt mozgó ünnepnapot megtartva aztán igazán megmagyarázható, ha nem sikerül szegény kislánynak megálmodni jövendőbelijét! De legalább van kire, mire fogni a hibát!

De azért a statisztika szerint a leggyakoribb születésnap a március 22. A visszaszámlálás utolsó napja június harmadik hetére esik!

Különböző tanulmányokból összeállította: Tóth Ildikó