A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Emlékek a Kékvirág táborból

Több éve nem voltam már a táborban, egyrészt, mert fölöttem is eltelt az idő, „kiöregedtem” a táborozók közül, másrészt, ahogy telik az idő, mind több lesz a munka, a tanulás. A szabadidőnket nagyon nehéz lett úgy beosztani, hogy mindenre fussa. Nagyon sajnálom, mert a táborban szereztem eddigi életem legkedvesebb emlékeit.

Az én tábori emlékeim inkább Tångagärdéhez kötődnek. 

Julikval-tncolok
Bbozs-Julikval
kitntetes-szmhbor-utn
jelmezbli-keszldes
eletorom
vicces-tncbemutato

Emlékszem, amikor anyukámmal a tábor felé tartottunk, mennyire vágytam, hogy ott legyünk már. Amikor végre odaértünk, az első dolgunk volt elfoglalni a kijelölt szobát és ágyat választani, hogy a legjobbat kapjuk. Emlékszem, szokásom volt elolvasni, hogy mit írtak a korábbi táborosok az ágyakra, és amikor idősebb lettem, én is rá mertem írni titokban, hogy „itt alszik Tünde” és egy pár szívecskét is rajzoltam. Emlékszem, milyen boldog lettem, amikor mind több és több barát ért végre oda, és hogy minden évben meglepett, mennyire megnőttek egy év alatt. Emlékszem, megbeszéltük a szobatársakkal, mi legyen a szobánk neve, és azután elkezdődött a verseny, hogy melyik szoba takarított legjobban, és melyik kapta a legtöbb boldog emberke jelzést. 

Sok szép emlék jön elő a Kékvirág táborról.

Minden táborban többször is számháborúztunk, és még mindig emlékszem arra, mikor mi, legkisebbek első alkalommal játszhattunk, milyen stratégiát választottunk, hogy nyerjünk. A csapatunkban Julika és én voltunk a legfiatalabbak. Nagyon boldogok voltunk, hogy a nagyok minket is beválasztottak, és attól való félelmünkben, nehogy valamit rosszul csináljunk, egyszerűen bemásztunk egy dúslombú bokorba, és ott kuksoltunk egész játék alatt. Csak a végén másztunk elő, rengeteg szúnyogcsípéssel, karcolással a bőrünkön, de megérte, mert győztessé lett a csapatunk, és mindenki kettőnket dicsért, hogy milyen ötletesek voltunk. 

Szerettünk az igazán minden komfortot nélkülöző padláson (a szerszámos szoba és a „dühöngő” fölötti rész) lenni, ahol olyan jókat lehetett beszélgetni, tulajdonképpen ott tanultuk szövögetni a barátság szálait. Esténként ott maffiáztunk. De ott volt a Rémségek Palotája is, míg kicsi voltam, nem igazán rajongtam ezért, csak miután én is szervezője, rendezője lettem e játéknak jött meg a kedvem hozzá.

Emlékszem minden énekre, melyeket együtt énekeltünk az étkezések után, hogy megköszönjük a szakács néniknek, bácsiknak munkájukat.

Emlékszem, milyen óvatosan kellet lemenni a tóhoz, hogy nehogy tehén trágyába lépjünk, és hogy mennyire kellemes volt a víz a meleg napokon. 

Szép emlékem az, mikor a Ki-mit-tud-ra készültünk a barátaimmal és sokáig gyakoroltunk, míg mindenki megtanulta a táncot melyet be akartunk mutatni. Egy vicces tánc volt, és nem tudtuk, tetszeni fog, vagy sem a közönségnek, de amikor mindenki állva tapsolt, tudtuk, hogy megnyertük őket. Ki mit tud?, öttusa, néptánc tanulás, kézművesség, játékok, történelem, kirándulások, éneklés, diszkó, mind-mind jó emlékek a táborból. A titkos levelezés volt a kedvencem. Az izgalom, amikor kihúzták, hogy ki legyen a titkosod, az első levél, a találgatás, hogy vajon ki lehet, és a még nagyobb izgalom, amikor megtudtad végül, hogy ki is volt az. Hiányzik nagyon. 

Sok mindenre emlékszem a Kékvirág anyanyelvi táborról, és minden emlék szép. Remélem, elmúlik ez a korona vírus, hogy minél több gyerek elmehessen a táborba, hogy ők is olyan csodálatos emlékeket kaphassanak, mint én. 

 

Tünde (21)

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. december 27.
Uraji köd / Fotó: Antal József Kedves Híradó Olvasók!
Tovább
Tao Te King

Tao Te King

Könyvespolc 2022. december 27.
Pár útravalót már felpakoltam erre a képzeletbeli könyvespolcra azokból az olvasmányokból, melyek az embert az olvasás örömén túl, mintegy segítőtársként kísérhetik életútján. Szóba került már jó pár meghatározó név, eszme, vallás, de ma álljon itt egy igazi klasszikus, amely immáron…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Hírek a SOMIT háza tájáról… Hagyományaink nyomában

Hírek a SOMIT háza tájáról… Hagyományaink nyomában

Mindössze néhány héttel a rendkívül jól sikerült SOMIT családos tábor után egy hétvége erejéig (2022. október 21. és…
Újra elindulóban az ifik társasága

Újra elindulóban az ifik társasága

A tavaszi közgyűlésen bemutatkozott hat magyar fiatal, akik akkor lelkesen meséltek a jövőbeli céljaikról és arról, hogy miképpen…
Pedagógusok a házban

Pedagógusok a házban

A jó pedagógus olyan, mint a télen a kamrában lógó szárazkolbász, szalámi: minél több van belőle, és minél…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME