A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Emlékek a Kékvirág táborból

Több éve nem voltam már a táborban, egyrészt, mert fölöttem is eltelt az idő, „kiöregedtem” a táborozók közül, másrészt, ahogy telik az idő, mind több lesz a munka, a tanulás. A szabadidőnket nagyon nehéz lett úgy beosztani, hogy mindenre fussa. Nagyon sajnálom, mert a táborban szereztem eddigi életem legkedvesebb emlékeit.

Az én tábori emlékeim inkább Tångagärdéhez kötődnek. 

Julikval-tncolok
Bbozs-Julikval
kitntetes-szmhbor-utn
jelmezbli-keszldes
eletorom
vicces-tncbemutato

Emlékszem, amikor anyukámmal a tábor felé tartottunk, mennyire vágytam, hogy ott legyünk már. Amikor végre odaértünk, az első dolgunk volt elfoglalni a kijelölt szobát és ágyat választani, hogy a legjobbat kapjuk. Emlékszem, szokásom volt elolvasni, hogy mit írtak a korábbi táborosok az ágyakra, és amikor idősebb lettem, én is rá mertem írni titokban, hogy „itt alszik Tünde” és egy pár szívecskét is rajzoltam. Emlékszem, milyen boldog lettem, amikor mind több és több barát ért végre oda, és hogy minden évben meglepett, mennyire megnőttek egy év alatt. Emlékszem, megbeszéltük a szobatársakkal, mi legyen a szobánk neve, és azután elkezdődött a verseny, hogy melyik szoba takarított legjobban, és melyik kapta a legtöbb boldog emberke jelzést. 

Sok szép emlék jön elő a Kékvirág táborról.

Minden táborban többször is számháborúztunk, és még mindig emlékszem arra, mikor mi, legkisebbek első alkalommal játszhattunk, milyen stratégiát választottunk, hogy nyerjünk. A csapatunkban Julika és én voltunk a legfiatalabbak. Nagyon boldogok voltunk, hogy a nagyok minket is beválasztottak, és attól való félelmünkben, nehogy valamit rosszul csináljunk, egyszerűen bemásztunk egy dúslombú bokorba, és ott kuksoltunk egész játék alatt. Csak a végén másztunk elő, rengeteg szúnyogcsípéssel, karcolással a bőrünkön, de megérte, mert győztessé lett a csapatunk, és mindenki kettőnket dicsért, hogy milyen ötletesek voltunk. 

Szerettünk az igazán minden komfortot nélkülöző padláson (a szerszámos szoba és a „dühöngő” fölötti rész) lenni, ahol olyan jókat lehetett beszélgetni, tulajdonképpen ott tanultuk szövögetni a barátság szálait. Esténként ott maffiáztunk. De ott volt a Rémségek Palotája is, míg kicsi voltam, nem igazán rajongtam ezért, csak miután én is szervezője, rendezője lettem e játéknak jött meg a kedvem hozzá.

Emlékszem minden énekre, melyeket együtt énekeltünk az étkezések után, hogy megköszönjük a szakács néniknek, bácsiknak munkájukat.

Emlékszem, milyen óvatosan kellet lemenni a tóhoz, hogy nehogy tehén trágyába lépjünk, és hogy mennyire kellemes volt a víz a meleg napokon. 

Szép emlékem az, mikor a Ki-mit-tud-ra készültünk a barátaimmal és sokáig gyakoroltunk, míg mindenki megtanulta a táncot melyet be akartunk mutatni. Egy vicces tánc volt, és nem tudtuk, tetszeni fog, vagy sem a közönségnek, de amikor mindenki állva tapsolt, tudtuk, hogy megnyertük őket. Ki mit tud?, öttusa, néptánc tanulás, kézművesség, játékok, történelem, kirándulások, éneklés, diszkó, mind-mind jó emlékek a táborból. A titkos levelezés volt a kedvencem. Az izgalom, amikor kihúzták, hogy ki legyen a titkosod, az első levél, a találgatás, hogy vajon ki lehet, és a még nagyobb izgalom, amikor megtudtad végül, hogy ki is volt az. Hiányzik nagyon. 

Sok mindenre emlékszem a Kékvirág anyanyelvi táborról, és minden emlék szép. Remélem, elmúlik ez a korona vírus, hogy minél több gyerek elmehessen a táborba, hogy ők is olyan csodálatos emlékeket kaphassanak, mint én. 

 

Tünde (21)

Aurora Borealis

Aurora Borealis

Kedves Olvasó! 2020. december 22.
Kedves Híradó Olvasók! Az év elején vettem át a Híradó főszerkesztését. Nagy izgalommal fogtam neki az új kihívások teljesítésének, a márciusi szám még a vírus előtti boldog „békeidőkben” születhetett meg. Azóta ez már a harmadik lap, melyet a koronavírus szeszélyes…
Tovább
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább
Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Portré 2020. december 28.
Nemrég felkérést kaptam, hogy készítsek interjút Lázár Oszkárral, én pedig örömmel tettem eleget a feladatnak. Ilyenkor az ember sok mindent hall, sokat tanul: én most leckét kaptam szerénységből, alázatból, hiszen ahogy Oszkárék fogadtak otthonukban – barátságosan, mintha csak a szokásos…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME