A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Réges-régi táborozások emlékei

Amiről most írni szeretnék, az nagyon-nagyon régen történt, olyan régen, hogy nyugodtan kezdhetném úgy is, mint egy mesét: volt egyszer, hol nem volt…

Gyerekkoromban nagyon ritkán nyaralhattam a szüleimmel. Nem mintha nem szerettem volna, de akkoriban és ott, ahol éltem, a felnőttek csak minden negyedik évben vehették ki nyáron a szabadságukat.

ttoravats

A Tanügyi Szakszervezet több éven át nyaraltatta a Kolozsvárhoz elég közeli Sztánán a tanügyi dolgozók gyerekeit. Fiúkat, lányokat külön-külön csoportokban. Egy-egy alkalom két hétig tartott. Egymás után két éven keresztül nyaraltam én is ebben a táborban. Számomra különösen az első, az 1953-as évi tábor volt nagyon mozgalmas, szórakoztató. Azon év augusztusában rendezték meg ugyanis Bukarestben a IV. Világifjúsági Találkozót (ezt mindenki rövidítve, VIT-nek emlegette), ahova 111 országból 30.000 ember gyűlt össze. A találkozóra nagyon lelkesen készülődött a rendező ország. Minden valamire való középület homlokzatán ott virított az országzászló, és a találkozó jelmondata: Békéért és barátságért. Üdülő táborunk programja is a találkozó jegyében alakult. A sztánai vasútállomás nem volt nagy, sem forgalmas, a menetrend szerinti gyorsvonatok nem álltak meg ott. A találkozóra viszont különvonatokon utazott a közönség, és valahogy úgy alakult a menetrend, hogy a Magyarország felől naponta áthaladó VIT vonat nem csak megállt, hanem körülbelül 20 percet, fél órát várakozott is. Mi, táborozók minden alkalommal kivonultunk a találkozóra utazók köszöntésére, ünneplőbe öltözve, mely sötétkék rakott szoknya, fehér matrózblúz, nyakunkba kötött piros úttörőkendőből állt. Ez utóbbi különös szerepet kapott a vendégek fogadásánál.

TbortzfotoAntalJozsef

A VIT házigazdái, szervezői kitalálták, hogy a találkozóbarátság körjátékává avatják egyikét a román falusi esküvőkön szokásos táncnak, éneknek. Ez lett a Perinita, magyarul Párnácska. Mind a tánclépés, mind az ének szövege nagyon egyszerű volt, így játszi könnyedséggel megtanulható. Ezzel fogadtuk mi is a vendégeket, és a fesztivál helyszínén lépten-nyomon mindenki. Egymás kezét megfogva kört alkottunk, sétalépésekkel, énekelve elindultunk. Egy lány/fiú, kezében a háromszögletű úttörő-nyakkendőt vagy egy zsebkendőt lobogtatva szintén elindult a körön belül, a körben menőkkel ellentétes irányban:

Cine joaca perina, cu perinita mea? Sa sarute gura mea, gura gurita. La-la-la-la-lala-la, stb (Szabad fordításban: Ki akar párnácskát játszani, az én párnácskámmal? Az csókolja meg az én számat, szájacskámat, lalalala, stb).

 

Enik1973

A kör közepén táncoló aztán kiválasztott valakit a körből, annak nyakába akasztotta az úttörőkendőt, vagy zsebkendőt, s attól fogva behúzta a kör közepébe. Ott összefogódzva egyet-kettőt fordultak, a kendőt leterítették a földre, mind a ketten rátérdepeltek, és összepuszilkodtak. A kezdőtáncos kiállt a körbe, a bent maradó meg elindult párt választani. A VIT alatt nagyon népszerű lett ez a játék, a mi csapatunkban aztán igazán osztatlan sikert ért el, hiszen közülünk senki nem volt 13 évesnél idősebb, és ez volt mindnyájunk életében az első alkalom, hogy felnőttes játékban nem csak részt vehettünk, de mi irányítottuk, tanítottuk azt a sok idegennek. A fesztiválozóknak is tetszett a táncos-énekes, puszilkodós fogadtatás: hálából elárasztottak bennünket jelvényekkel. Sok értékes tárgyam eltűnt életem folyamán, de a majdnem 70 éves jelvények még most is megvannak, unokám kalapjába tűzve várják, hátha megérik a VIT 100 éves évfordulóját!

A második sztánai tanügyi tábor azért emlékezetes a számomra, mert immár a nagylányok csoportjába kerültem. A nagylánycsapat legidősebbje már majdnem 14 éves volt! Abban az évben vettem részt először olyan komoly beszélgetésen, ahol megvitattuk, közülünk kinek van már ideálja, ne adj isten, szerelme! A beszélgetés az otthoni dolgokra vonatkozott, a táborban nemigen volt választék hímnemű lényekből. Férfi volt a tábor igazgatója, és a tornatanár. Mindkettő valóságos aggastyán: legalább 40 évesek! Messziről ugyan láttunk egy-két fiatalembert, de sokra nem mentünk vele, a távolság miatt azt sem tudtuk megítélni, jóképűek-e vagy sem. Egyetlen fiú volt a közelünkben, és tarthatott érdeklődésünkre számot: Janika, az egyik szakácsné 16 éves fia. Az anyja amolyan konyhai kisegítőnek hozta magával. A külalakjára nézve teljesen hétköznapi fiatalember észbeli képességeiről nem volt alkalmunk meggyőződni, mivel egyetlen szót sem szólt egyikünkhöz sem, de hát teljesen mindegy volt, okos-e vagy sem! Fiú volt, és ez volt a lényeg! Szegénykémnek nagyon kínos lehetett a rengeteg lány figyelmének központjában lenni! Nekünk viszont jót tett a jelenléte, mert mindnyájunkat arra ösztönzött, hogy mindig szépen felöltözve, rendesen megfésülködve érkezzünk az étkezésekhez, ahol, és amikor találkozhattunk vele. Azért valljuk be, nem sok fiú mondhatja el magáról, hogy több heten keresztül egyszerre legalább 30 lány sóhajtozott utána folyamatosan!

Szép emlékek ezek, de azért hálás vagyok, hogy nem maradt ki az életemből a svédországi Kékvirág táborok sok-sok színes élménye! Remélem lesz még benne részem!

 

Tóth Ildikó néni

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. október 23.
Kedves Híradó Olvasók! „Felhőn vet ágyat már az alkonyat / s a fáradt fákra fátylas fény esőz. / Kibomló konttyal jő az édes ősz.” És igen. Radnóti Miklós Szeptember című verséből való ez az idézet. Valóban beköszöntött az ősz. De…
Tovább
Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME