A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

A COVID-19 pandémia margójára

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”

(Zsoltárok könyve 90. fejezet 12. vers)

HerczeghneJuhszEditFotoAntalJozsef

A hírekből áradó információtömeget, rémisztő képeket látva a mottóbeli ige jutott eszembe, amikor Svédországban is elkezdődtek az előkészületek a pandémia fogadására.

Ismeretlen a kórokozó viselkedése, mai napig is látunk, tapasztalunk a fertőzéssel kapcsolatos elképesztő és sajnos halálos szövődményeket, amivel szemben tehetetlenek vagyunk.

Munkám során – aneszteziológus- és intenzív terápiás szakemberként – hozzá vagyok szokva a gyors állapotváltozásokhoz, azonnali döntésekhez és ahhoz, hogy az eredmény kézzel fogható.

Egyetemi klinikán dolgozva komplex esetekkel, speciális és nehéz helyzetekkel nézünk szembe igencsak szűkös intenzív osztályos kapacitással. A nagy nyomás ellenére idáig nem panaszkodhattunk az eredményeinkre, köszönhetően a jól képzett, lelkes szakembergárdának, akikből kevés van, mert nem mindenki bírja ezt a tempót vagy nem sokáig.

Na, ebben a helyzetben tört ránk a világjárvány!

A mesterséges lélegeztetésre, intenzív ellátásra alkalmas helyek számát csak úgy lehet megtöbbszörözni, hogy átszervezzük az ellátást, osztályokat költöztetünk át és elkülönítjük a COVID-19-ben szenvedő betegek ellátását a nem fertőzött betegekétől.

A posztoperatív (operáció utáni) részleg idén őszre tervezett átköltöztetése az újonnan épült kórházba akuttá vált. Az osztály szakmai vezetőjeként gyakorlatilag két nap alatt kellett megszervezni a költöztetést úgy, hogy az a betegellátást ne befolyásolja.

Amint említettem, a hirtelen helyzetváltozás és az azonnali, hathatós megoldás megtalálása, kivitelezése nem áll tőlem távol, de ami ebben a 48 órában lezajlott, az valóban egy bravúros csapatmunka volt.

A szekrényemben találtam néhány méter „akademiska-kék” szalagot, és mielőtt az első beteg megérkezett a műtőből néhány, a kollegáim felé intézett köszönő szó kíséretében, felavattuk az új osztályt.

Közben ment a klinikai munka és érkeztek a COVID-fertőzött betegek, ki milyen súlyossági stádiumban. A fertőző osztályra vették fel azokat, akik még nem igényeltek magasabb szintű ellátást, akik pedig lélegeztetésre szoruló állapotba kerültek vagy művesekezelés vált szükségessé, azokat az intenzív osztály vette kezelésbe.

Közben új ügyeleti sorokat kellett szervezni a meglévők mellé. Minden egyéb területen – pl. képzések, kutatás, konferenciák – megállt az élet.

A szakemberhiányt átcsoportosítással, gyorsképzéssel oldották meg. Műtősnők is beálltak segíteni a fertőzött betegek ápolásába, más kórházak dolgozói is bekapcsolódtak az embert próbáló munkába, közben még mindig mentek a műtőink teljes gőzzel.

A helyzet napról napra, óráról órára való változását az osztályok közötti szoros kapcsolattartás révén tudtuk és tudjuk uralni. Időnként a technikai eszközök (pl. videokonferencia) segítenek sokat a helyzethez való alkalmazkodásban.

Már hetek óta hétvégente is – ha éppen nem ügyelek – készenlétben vagyok folyamatosan, ha a szükség úgy hozza, segíteni tudjak. Volt rá példa, amikor kellett.

Fegyelmezetten zajlik a munka, de érezhető, hogy fáradunk. Vannak beteg kollegáink, nekik virágot küldünk, telefonon érdeklődünk hogylétük felől, és üzeneteiket papírra vetve kifüggesztjük, hogy a többiek is lássák az üdvözlő és köszönő szavakat.

A nyári szabadságokat is visszavonták. A reakciók különbözőek: van, aki megérti, van, aki felháborodik.

Frusztráció afelett, hogy nem tudjuk, mi lesz.

Jelenleg daganatsebészet és életmentő műtétek zajlanak, de az országos adatokat nézve Uppsala a legelső a műtéti számok tekintetében.

Változik-e a vírus, újra támad-e, meddig tart? – kérdések, melyre senki sem tud pontos választ adni.

Arról nem is beszélve, hogy nem ismerjük a hosszú távú következményeit a szervezetre nézve. Utólag rakhatjuk csak össze a puzzle-darabkákat.

Egy biztos, ennek a helyzetnek is vannak pozitív hatásai. Figyelmeztetés, hogy nem minden természetes, amit kapunk, és amink van. Az, hogy van erőnk felkelni, dolgozni, ajándék. Hogy van ételünk és fedél a fejünk felett, szintén az. Különösen karanténban levőknek jelent megpróbáltatást a közösség hiánya, tehát az, hogy vagyunk egymásnak, az is ajándék, csak élni kell vele és megbecsülni.

Kedvenc művem Madách Imre: Az ember tragédiája. Az ebből származó idézettel kívánom, hogy tanulva a ránk szakadt helyzetből, ismét találkozhassunk és örülhessünk még sokáig egymásnak!

 

„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”

 

Uppsala, 2020. május 03.

 

Írta: Herczeghné Juhász Edit

Aurora Borealis

Aurora Borealis

Kedves Olvasó! 2020. december 22.
Kedves Híradó Olvasók! Az év elején vettem át a Híradó főszerkesztését. Nagy izgalommal fogtam neki az új kihívások teljesítésének, a márciusi szám még a vírus előtti boldog „békeidőkben” születhetett meg. Azóta ez már a harmadik lap, melyet a koronavírus szeszélyes…
Tovább
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább
Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Portré 2020. december 28.
Nemrég felkérést kaptam, hogy készítsek interjút Lázár Oszkárral, én pedig örömmel tettem eleget a feladatnak. Ilyenkor az ember sok mindent hall, sokat tanul: én most leckét kaptam szerénységből, alázatból, hiszen ahogy Oszkárék fogadtak otthonukban – barátságosan, mintha csak a szokásos…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME