A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Egy napon derült égből csapott le a mennykő

 

„Carpe diem”- ragadd meg a mát, ne bízz a bizonytalan holnapban, mondja Horatius. A híres mondás talán soha nem volt annyira népszerű, mint manapság. Hirtelen az egész modern világ jelképévé vált. Ne törődj azzal, ami elmúlt, szajkózzák mindenütt! Lapozz! Csak egy életed van, alaposan használd ki! A mában éld az életed, magadnak, egymagad! Ne tekints folyton hátra, és előre is épp csak annyira, hogy fel ne bukj! A múló pillanat az egyetlen, ami a tied lehet, és mindaz, amit sikerül magadba gyömöszölnöd. Csípd hát nyakon a mát, tedd magadévá, használd, fogyaszd, élvezd! Ne szalassz el egyetlen alkalmat sem!
 
2011okt (8).jpg
 
A jelenben élés gyakorlata javában terjed. Üdvös, lélektanilag kívánatos szemlélet, állítják egyes szakértők. Káros, vélik mások, mert fogyasztóvá silányítja az embert, mert oda vezet, hogy értékét veszti a világ. Azt eredményezi, hogy dédelgetett ifjaink egyre inkább csak a pillanatnyi élvezetek világában érzik jól magukat. Lassan már nem tudjuk, mit kezdjünk velük. Tétlenül nézzük, amint ragadd-meg-a-mát jelszavukkal felrúgnak mindent, ami számunkra szent. Nem értjük, hogyan válhatott kedves arcú, csillogó szemű kisdedünk értékeinktől elrugaszkodott, s még jó, ha nem borotvált fejű, vagy éppen kócos, állig tetovált, szegecsekkel kivert, tépett ruhájú marslakóvá. Nem tudjuk, miként értsünk szót velük. Hogyan magyarázzunk el nekik bármit is? Hogyan értessük meg velük, hogy mi a nemzet, és mi a haza? Mit mondjuk nekik ötvenhatról?
 
Micsoda? – kiált fel elkanászosodott gyermekünk, szemébe lógó fürtjei mögül sandán kilesve – Ötvenhat? Hát az meg mi? Vagy úgy. Forradalom. Ugyan, légy már komoly. Rég történt. Mit érdekel engem az, ami elmúlt? Nemzet, haza? Mikor hagyjátok már abba ezt a szánalmas nyavalygást? Ti nem tudjátok, milyen az igazi élet. Márpedig mi élni akarunk, itt és most. A filmsztárok a mi bálványaink. A dübörgő popkoncertek kábító őrjöngésére vágyunk. A mi háborúnk távoli csillagködökben zajlik, eszményképünk Harry Potter, Avatar, Batman és Bilbo. Rockénekesek szavára figyelünk, tőlük akarunk tanulni. Őket követjük. Értsétek meg, nekünk nem kell a sok poros, megkövesedett ócska hősötök! Unjuk a királyaitokat és az egész történelmi bagázst. Nekünk csak játék kell, meg izgalom. Látszatvalóság. Szórakozás. Kaland. Adrenalin. Extázis. Idegtépő horror. Varázslat és képtelen csoda. Szenvedést, kínt akarunk látni. Szuperfegyvereket és sok-sok vért. Idegen bolygókon világrengést. Nem forradalmárok, hanem szörnyek, kegyetlen zsarnokok, guruló fejek, emberhúst tépő dögmadarak kellenek nekünk. Tudtok-e ehhez hasonlót mesélni?
 
Azt válaszolom erre, hogy igenis, tudunk. A mi történelmünkben sajnos mindez benne van. Az ötvenhatos túlélők közül sokan még köztünk járnak-kelnek. És emlékeznek. Azokra, akiket eltapostak vagy szitává lőttek, akiket agyonvertek vagy halálra kínoztak. De ha ők már nem lesznek, rajtunk a sor. Kötelességünk emlékezni az akasztottakra. A hóhérokra. Carpe-diem maszlagon felnőtt csemetéinknek akkor is tudniuk kell ötvenhatról, ha az nem a Nagy Lófej-köd egyik ismeretlen naprendszerének kitalált bolygóján történt, hanem itt minálunk, és nem is annyira régen. Mit mondjunk hát nekik?
Talán egy mesét, valahogy így:
Volt egyszer egy megcsonkított, kizsigerelt ország, s élt benne egy kifosztott, megalázott, lábbal tiport nemzet. Zsarnokai kemény vasmarokkal uralkodtak fölötte. Beteg elméjűek kerültek hatalomra, pusztításuk iszonyú volt. Nem csak a testeket, de meg akarták ölni a lelkeket is. Félelemben teltek a nappalok és az éjszakák. Még a legjobbak, a legbátrabbak is rettegtek. Mert elvakult fanatikusok és vérszomjas gyilkosok hada szabadult az országra. Bármikor lecsaphattak bárkire, ha úgy tetszett nekik. Kínpadra vonszolták az ártatlanokat, s a hóhérok röhögtek a halódók velőtrázó sikolyán.
 
2011okt (9).jpg
 
De történt, hogy egy napon derült égből csapott le a mennykő. A megtiport nemzet fellázadt. Mint folyó, ha medréből kilép, úgy áradt szét az országban a szabadság szelleme, és a népnyúzók patkányhada visítva menekült. Iszkolt a sok bőrkabátos bérgyilkos, ahogy a lábuk bírta. Ki az országból, vagy be a patkánylyukba. Az idegen elnyomók is eltakarodtak. Lett nagy öröm. Kicsik és nagyok egymás nyakába borulva ünnepelték a szabadságot. A gyűlölt hatalom címerét kivágták szent zászlójukból és azon nyomban ledöntötték a megszállók vezérének éktelen nagy szobrát. Mámorban úszott az ország. De az emberek azért tudták, hogy csoda volt, ami velük történt, nagy-nagy csoda. Sejtették, hogy a hatalom nem hagyja magát egykönnyen legyőzni. Eldöntötték, hogy bármi áron, de megvédik szabadságukat. Nem kellett sokáig várniuk, hamarosan bekövetkezett a legrosszabb.
 
A Gonosz nem tétovázott. Iszonyú hangon felbődült, megrázta magát és újult erővel rohant az országra. Nyomában romba dőltek a házak, felszakadtak az úttestek és patakokban folyt a vér. Harckocsik dübörgése, lánctalpak nyikorgása, gránátok robbanása, gépfegyverek kattogása törte szilánkokra a béke csendjét. A nemzet halálmegvető bátorsággal szállt szembe az idegen hadsereg roppant tankjaival. Főleg a fiatalok, fiúk és lányok, de néhol még a gyerekek is. Legtöbbjükre kegyetlen halál várt, de megtették, amit kötelességüknek éreztek megtenni. Lélegzetvisszafojtva, bénultan figyelte a nagyvilág ezt a reménytelen, egyenlőtlen küzdelmet. A harc eldőlt. Az előrenyomuló harckocsik elől menekültek az emberek, neki a határnak, nyugat felé. Hónuk alatt kis motyójukkal, hátizsákosan, nyakukban apró gyermekükkel futottak világgá, mentve, ami még menthető volt, a puszta életüket. Szemükben borzalom ült, szívükben tanyát vert a hazátlanok keserűsége.
 
A nyugat tárt karokkal fogadta a menekülő emberáradatot. Talán, mert jószívűek voltak, de az is lehet, hogy rossz volt a lelkiismeretük. Mert süketek voltak és vakok, amikor a kis ország, közelgő vesztét látva, hozzájuk kiáltott: Segítsetek! Ne hagyjatok elveszni. Segítsetek! Senki sem sietett megvédeni a kis országot. A nyugat nem lépett közbe, nem parancsolt megálljt a fenevadnak, de befogadta a világba szétfutottakat, biztonságot, otthont, kenyérkereső munkát kínálva fel nekik. És a menekülők elfogadták a segítségüket. Mi mást tehettek volna? Haza már nem térhettek.
 
Az otthonmaradottakra rászabadult a pokol. Patkánylelkű kínzóik sorra előbújtak rejtekhelyükről és vad kéjjel ugrottak a védtelen emberekre. Bosszújuk irtózatos volt. Elsőként a szabadságot törték kerékbe. Darabokra szaggatták és beletaposták a sárba. Aztán a remény következett. Módszeres szívóssággal kutatták fel a lelkekben rejtőző legapróbb reménysugarat is. Az emberek szívéből gyökerestül tépték ki az ellenállást. Gúzsba kötötték a fejekben lapuló gondolatokat és megbéklyózták a szavakat. Lakatot raktak a szájakra és bekötötték az emberek szemét. Vattát tömtek a fülükbe és a fejükbe próbálták sulykolni, hogy bűnösök, lázadók, ellenségek. Azt gondolták, félelemmé silányítható az akarat. Azt hitték, a megkínzottak, a bebörtönzöttek, a bitófára juttatottak sorsán megrémülve a többiek majd nyüszítve, önként hajtják fejüket a tönkre, vagy hóhéraik kezét nyaldosva a hatalom kiszolgálóivá válnak. Megtörnek, vagy belepusztulnak ostoba konokságukba. Hosszú évtizedek alatt sikerült is sokakat megtörniük, elpusztítaniuk, vagy cinkosukká aljasítaniuk, de végül a szabadság szelleme, mint tavasszal a vetés, ismét kisarjadt az emberek szívében.
 
A harc nem volt hát hiábavaló. A kis országból végül eltakarodtak az idegen elnyomók, és patkánylelkű talpnyalóiknak is kifele áll már a szekerük rúdja. Végre ki lehet mondani az évtizedes némaságra ítélt szavakat, és méltón meg lehet emlékezni a hősi halottakról. Miránk pedig az a feladat hárul, hogy mindezt elmondjuk csemetéinknek, még akkor is, ha nem figyelnek oda, mert rájuk is sor kerül egyszer, hogy emlékezzenek. Megállnak majd egy pillanatra és hátrafordulnak. És eszükbe jut majd ez a történet, még akkor is, ha igaz, és nem a Nagy Lófej-köd valamely ismeretlen naprendszerének kitalált bolygóján esett meg, hanem a mi hazánkban, kereken ötvenöt esztendeje.
 
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME