A Pannónia klub életéből

Share

Az őszi programokat Győrffy István 100 éves születésnapja ünneplésével kezdtük. Ez alaklomból Kovács Nóra kérdezte életútjáról, tapasztalatiról.

A régóta tervezett vasárnapi Iskolát is el tudtuk végre indítani. Kovács Nóra ösztöndíjas vezetésével minden vasárnap 11-13 óra között tartunk gyerekfoglalkozást.

A hagyományos szüreti bálra Vajdaságból Kovács Norbyt hívtuk meg.

Szeptember 24-én Pély Barna adott koncertet, majd október 1-én Pest megér egy estet címmel, a Nydala színházban Bárdóczy Attila zenés estjével vártuk az érdeklődőket.

Az október 23-i megemlékezést a Hungaroclubbal együtt szervezzük, majd november 19-én 12 tagú citerazenekarral köszöntjük az Erzsébeteket és Katalinokat!

Decemberben a Mikulást közösen várjuk a gyerekekkel. Minden programot meglehet találni honlapunkon: www.pannonia.se

Rosenheim Ilona

 

„Jól érzem magamat, és ezt folytatni kívánom.” – interjú a 100 éves Győrffy Istvánnal


2017.09.05-én ünnepelte 100. születésnapját Győrffy István. Ezen jeles alkalomból a malmői Pannónia klub szervezésében összegyűlhettünk egy kicsit beszélgetni, nosztalgiázni, és természetesen ünnepelni.

Születésnapja alkalmából köszöntötte őt a Stockholmi Magyar Nagykövetség és Svéd királyi pár is.

A beszélgetésre elkísérte felesége, két gyermeke és egyik unokája.

-          Nehéz elkezdeni egy ilyen beszélgetést, hiszen 100 év alatt rengeteg dolog történik, annyi mindenre kíváncsi az ember. Én azonban úgy kezdtem, hogy meséljen egy kicsit magáról, az életéről.

Mátészalkán születtem, 1917. szeptember 5-én, de később felkerültem Budapestre. Onnan vonultam be katonának 21 évesen. Két évig voltam a fronton, de megsebesültem. Visszakerültem egy budapesti kórházba, ahol ápoltak. Egy darab vas még mindig a nyakamban van, azt nem vették ki. Mai napig emlékeztet ezekre a napokra. Felépülésem után a rádióban hallottam a felhívást, hogy aki katona, annak jelentkezni kell a katonaságba. Senki se legyen otthon.

A Vérmezőn elkaptak az oroszok, ott estem fogságba. Innen vittek el egy gyűjtőtáborba, ahonnan szerencsére sikerült megszöknöm. Ezután ismét Budapestre mentem, de valahogy mindig az oroszok fogságába kerültem, de szerencsém volt. Hiába voltam katonaviselt, nem vittek el Oroszországba.

Akkor már nős voltam, és a kommunizmus elől kimentünk Bécsbe 1948-ban, hiszen én tudtam, hogy mit jelent kommunizmusban élni. Abban az időben Bécs fel volt osztva Amerika, Anglia, Franciaország és Oroszország között. Bécsből sikerült elmenni Salzburgba. Innen Franciaországba szerettek volna vinni minket, én azonban nem szerettem volna odamenni. Így Salzburgban maradtunk a gyerekekkel együtt egy darabig, ahonnan Linzbe vezetett az utunk. Itt éltünk 6 évig. Mivel a rokonság kint volt már Amerikában, így oda szerettünk volna mi is menni. A feleségem betegsége miatt csak engem és a gyerekeket engedtek volna, én azonban a feleségem nélkül nem akartam menni. Később Hollandiából és Svédországból kaptunk lehetőséget, és mi úgy gondoltuk, hogy az itteni levegő jót fog tenni a feleségemnek is, így 1955-ben, a forradalom előtt egy évvel érkeztünk meg Svédországba. Többen voltunk itt katonaviseltek Magyarországról. Minden héten összejártunk, egy volt ezredes tartott mindig előadást. Azóta itt élünk mi Svédországban a gyerekekkel és itt éltem meg a 100. évemet. Ezt könnyű volt elmondani, de nem volt könnyű átélni, mert például volt olyan 19 év amikor nem mehettünk haza Magyarországra. A szülők, testvérek odahaza voltak, és én nagyon vágytam haza. Miután már Magyarország szabad volt, onnantól sikerült hazalátogatni.

-          Hol tudott elhelyezkedni?

Ez idő alatt folyamatosan dolgoztam különböző helyeken és sikerült vennem egy helyet, ahol 3000 tyúkkal foglalkoztam, majd anyakocákkal is. 9 év után azonban fel kellett számolnom a tanyát.

-          Hogyan alakult további élete?

1968-ban újra házasodtam, és immár 49 éve vagyunk házasok.

Közben eltelt az idő, és én nagyon drukkoltam annak, hogy megéljem a 80. évet. Rájöttem, hogy minden embernek az a vágya, hogy 80 éves legyen. Egészséges voltam, semmi problémám nem volt, akkor már a 90. után vágyódtam. Nagyon vigyáztam magamra, így sikerült a 90 év is. Minden kerek évfordulót megünnepeltünk a gyerekekkel. Most, mikor a 100. születésnapot ünnepeltük, 45-en voltunk. Ez a szűk családunk. Vagyunk a feleségemmel ketten; 6 gyerekünk van, 3 fiú és 3 lány; 19 unoka és 24 dédunoka. Nagyon jól éreztük magunkat akkor is, és most is, mikor a klubban vagyunk. A következő magyar mise után is lesz egy ünneplés. A magyar miséken rendszeresen részt veszünk.


Nagyon boldog vagyok. Én nagyon szeretek örülni. Én örülök mindennek, ami szép, ami jó, hát akkor nincs más dolgom, örülök, reménykedek a legszebben. Például most annak is örülök, hogy az önkormányzattól 2 évre kaptam kártyát, hogy mindenhol parkolhatok és az útlevelem is érvényes még 4 évig. Szóval megmutatták az utat. ( Nagy mosoly volt Pista bácsi arcán.)

-          Hogyan tartja magát ilyen fiatalosan? Mi a titka?

A feleségemmel együtt van egy kertünk, oda sokszor megyünk ki, a kerti munkákat végezni. Termesztünk itt zöldséget és gyümölcsöt, hiszen kell a mozgás. Ezen kívül az egyik fiam gyógytornász, vele járunk tornázni minden héten háromszor.

Én sokat teszek azért, hogy egészséges maradjak. Szeretném, ha sokan megfogadnák, amit most mondok. Amit a feleségem főz, annak a 25%-át nem eszem meg, gyakorlatilag koplalok. Így alaposan lefogytam. Mentes vagyok zsírtól és cukortól. Az a jelszavam, hogy aki kicsit éhezik, az tovább él. Jól érzem magamat, és ezt folytatni kívánom. Szerencsére egészséges vagyok, de ezen felül a szellemi frissességemet is frissen tartom, rendszeresen olvasok. Nagyon kíváncsi természetű vagyok. Szeretek a világban körülnézni, együttérezni emberekkel. Szeretek tudni mindent, hallani mindenről, részt venni mindenben, szóval elfoglalni magamat. Nem tétlenkedem, mindig teszek valami hasznos dolgot. A televízió a reggeli és az esti Híradó között nem megy, akkor nem vagyunk a négy fal között, még télen sem. 

-          Mi a kedvenc étele?

Minden, amit a feleségem főz. Kivétel nélkül szeretem mindet, és hozzá kell tennem, hogy én minden este megdicsérem amit főz. Reggel megesszük a kásánkat, az ebéd az mindig gyümölcs, és 6 órakor vacsorázunk.

-          Mikor volt legutóbb otthon Magyarországon?

Annak van már körülbelül 6 éve. Meghaltak a szüleim és az egyik testvérem, a temetéseiken otthon voltam. A repülőtéren való közlekedés már nem nekem való. De nagyon vágyom haza. A 80. születésnapomat ott ünnepeltük.

-          Tartja a kapcsolatot a húgával?

Minden héten telefonálunk, és most érkezett meg a csomag a húgomtól, amiben az aktuális Nők Lapja van, azt mindig kiolvasom, azt állandó jelleggel küldi. De nagyon aggódom érte.

-          Engem nagyon megfogott a 49 év házasság! Mit javasolnak a fiataloknak?

Szeretni kell egymást, egyszerű ez. Szeretet nélkül nem működik. Kereteken belül engedni kell mind a két félnek.

-          Mivel engedi útjára az unokáit?

Legyen békesség és szeretet közöttük, ez nagyon fontos.

-          Beszélgetésünk végén a következő gondolatokat osztotta még meg Pista bácsi:

Mikor elmész a temetőbe Magyarországon, az van írva a fejfára, hogy „Nyugodjál békében”. Az én fejfámra azt kell írni, hogy „Nyugodjatok ti békében!”. Azt szeretném, ha ti, akik éltek, éljetek nyugodtan, szeretetben, ne bántsátok egymást! És akkor boldogok lesztek!

 

Számomra nagyon felemelő érzés volt, hogy beszélgethettem Győrffy Istvánnal, hiszen nem találkoztam még senkivel, aki megélt volna 100 évet. Pista bácsiról sugárzott az öröm, az életerő. A beszélgetés során mindenhez pozitívan állt, és bár nem volt könnyű sorsa, békességet lehet kihallani a szavai közül. Nagyon jó humorral áll az élethez.

Úgy érzem a mai világban valóban meg kellene fogadni tanácsait, és szeretetben, de főleg nyugalomban élni mindennapjainkat.

Kovács Nóra