A tétova dilemmája az év kezdetén: előre vagy hátra tekintsen, amikor egy évet lezár, viszont elkezd egy újat. Pedig tulajdonképpen ez nem választási lehetőség, mivel az előbbiből, vagyis a visszatekintésből hasznos tanulságokat vonhat le, míg a másik, az előretekintés - kötelesség.

 

 

Akárhova tekintgetünk, van egy gondunk (nem csak nekünk), amely itt is, ott is megjelenik, s ez a taglétszám. 

 

Most, amikor már három ingatlan fenntartásáról és sikeres üzemeltetéséről kell gondoskodnunk, minden előbbinél fontosabb taglétszámunk csökkenésének megállítása. Nos, bármennyire igyekeztünk, lundi viszonylatban ez nem sikerült. A 2011-es évet véve alapul 14 százalékkal visszaesett a 2012-es taglétszámunk. De ez csak a számok tükrében rendkívüli rossz eredmény. A statisztikának megvannak azonban a maga eszközei a kimutatások irányításához. Ha egy kedvezőtlen eredményt elfogadhatóbbá akarunk tenni, néha elégséges egy másik összehasonlítási alapot  választani. A mi esetünkben, ha két évet lépünk vissza s 2010-et vesszük alapul, akkor egészen másképp fest az eredmény: 17 % -os növekedés! Ez 2010-től számolva s 1 évre lebontva évi 8,5 százalékos növekedést jelent. Ha kiszámítjuk a három év átlagát, akkor pontosan a 2012-es taglétszámot kapjuk. Számok nélkül, leegyszerűsítve az történt, hogy 2012-ben százalékban kifejezve szinte elképesztő módon megnőtt a taglétszámunk.  Ennél az eredménynél azonban szerencsés körülmények is közre játszottak, ezért ezt a szintet ismét elérni rendkívül nehéz lesz.

 

Megvizsgáltuk azt is, hogy 2012-ben kik és esetenként miért hagyták el az egyesületet. Az okokat 4-5 kategóriába lehet sorolni. Egy részük természetes lemorzsolódás (pld. elköltözés), de előfordult ideológiai meggyőződésből származó szakítás is. A csökkenés megállításának viszont nincsenek kategóriái. Az egyetlen hatásos módszer: legalább annyi új tagot kell verbuválni, ahány elmegy. 

 

2012 őszi idényéből csak a legeket emelem ki. Tömegvonzás szempontjából kiemelkedett Écsi Gyöngyi mikulási / adventi / karácsonyi műsora. Jó példa volt arra, hogy egy jó adag leleményességgel s kb. ugyanannyi tehetséggel egy egyszerű meséből is ki lehet alakítani szórakoztató és a gyerekek játékkészségét fejlesztő műsort.

 

Készül a bográcsbavaló 

 

Kovács Gellért lundi szereplését nem lehet csak az egyesületünk tevékenységeként feltüntetni, de mindenképpen sikerélményként könyvelhetjük el, hogy talán országos viszonylatban sem tartott annyi Roaul Wallenberg-megemlékezést, mint Lundban. Előadás előadást követett az itteni gimnáziumokban, de neki futotta az erejéből  még egy esti  szereplésre egyesületünkben is.

 

A Híradó hasábjain ne panaszkodjunk. Úgy érzem, mégis meg kell említenem sajnálatos legként a magyarkanizsai színtársulat előadásának fogadtatását. Annak ellenére, hogy Halmstadtól délre, a dél-nyugati partvidéken 50 kilométeres körzetben négy működő magyar egyesület van, és hogy ezt az előadást csak Lundban mutatták be, és hogy a gyermekfelügyeletet is megszerveztük, és hogy a SMOSZ anyagi támogatásának köszönhetően a lehető legalacsonyabb belépődíj volt, tizenheten voltunk kíváncsiak az előadásra. Nem tudjuk, hogy ez a szervezés csődje-e, vagy el kell fogadnunk, hogy az a vendégegyüttes, amely - legyenek bármilyen lelkesek is a művészek - nem kacagtatni kívánja a közönséget, az ebben a régióban nem számíthat sikerre. Az a tizenhét ember valószínűleg máskor is szívesen eljönne hasonló jellegű műsorra, de elvárhatjuk-e a művészektől, hogy szívüket-lelküket beleadják az előadásba, ha szinte üres a nézőtér?

 

Ami az előretekintést illeti, a tavaszi műsortervünk még csak részben készült el. Mindenesetre azt tervezzük, hogy majd ebben az évben is játszadozunk (Játszóház), olvasgatunk (Irodalmi olvasókör), főzőcskézünk (Főzőtanfolyam), emlékezünk (nemzeti ünnepeink) s időnként beiktatunk egy-egy előadást azzal a céllal, hogy a nemzeti öntudatunkat életben tartó agysejtjeink sorvadásnak ne induljanak. 

 

Szurkolunk, de nem csak szurkolunk, hogy a hällebergai új otthonunkat ne csak megtarthassuk, hanem sikeresen működtethessük is mindnyájunk hasznára és örömére.

 

Boross Kálmán